Mióta 2011 decemberében a kétharmados kormányzati többség új törvényt alkotott az egyházakról, a vallásszabadság ügyében a politikai önkény és az alkotmányosság újra és újra egymásnak feszül. (Ld. erről az EKINT tanulmányát.) A kormánytöbbség megfosztott egyházi jogállásától minden addig az állam által elismert vallási közösséget, és a parlament politikai mérlegelésének tárgyává tette, hogy melyik közösség nyerheti el a kedvezőbb (hatályos szóhasználattal) bevett egyházi státuszt. E rendszer fenntartása érdekében kétszer módosították az Alaptörvényt is. Mindeközben a szabályozás elbukott a strasbourgi emberi jogi bíróság és a magyar Alkotmánybíróság előtt is. E fórumok kritikáit a magyar jogalkotó legfeljebb csak látszólag vette komolyan, a jogfosztott egyházak pedig nem tudják jogaikat érvényesíteni.
Az AB határozatából néhány napja már másodszorra vált világossá, hogy a patthelyzet feloldásához az Országgyűlésnek és a Kormánynak kellene lépnie, és megalkotni a vallásszabadság követelményét kielégítő jogszabályi rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság 2013. március 1-jén kelt 6/2013. számú határozatában visszaható hatállyal megsemmisítette az egyháztörvénynek a több egyházat egyesületté minősítő rendelkezéseit, és kimondta, hogy ezek a szervezetek nem veszítették el egyházi jogállásukat. Ezt követően ezekre az egyházakra vonatkozóan új szabályokat alkottak, és az Alaptörvény negyedik módosítása és az egyháztörvény módosítása értelmében arra köteleztek őket, hogy 30 napos jogvesztő határidőn belül kezdeményezzék egyházkénti elismerésüket. Az alkotmánybírósági döntéssel érintett Budapesti Autonóm Gyülekezet Keresztény egyház ezt meg is tette, de kérelmét a miniszter elutasította, mert az nem tett eleget az elismeréshez szükséges feltételeknek. A határozat ellen a Budapesti Autonóm Gyülekezet Keresztény - jelenleg egyesületi formában működő - egyház bírósághoz fordult.
Az ügyükben eljáró bíró vitte az ügyet az Alkotmánybíróság elé, mert úgy ítélte meg, hogy a magyar jogszabályok ellentétesek a strasbourgi bíróság 2014. szeptember 9-én jogerőssé vált Magyar Keresztény Mennonita Egyház és mások kontra Magyarország döntésével. Az EJEB ebben az ítéletében a Budapesti Autonóm Gyülekezet Keresztény Egyház vonatkozásában is megállapította, hogy Magyaroszág megsértette az Egyezményben biztosított jogait azzal, hogy egyházi jogállásától megfosztotta.
Az Alkotmánybíróság az eljárást kezdeményező bíróval egyetértve múlt heti határozatában az egyháztörvény egyes rendelkezéseit nemzetközi szerződésbe ütközőnek találta és felhívta a jogalkotót, hogy 2015. október 15-ig tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket. A jogalkotónak változtatnia kell az egyházkénti elismerés feltételein vagy a bevett egyházak többletjogain, mert a száz éves nemzetközi vagy húsz éves magyarországi működés, továbbá a támogatói létszám meghatározása a bevett egyházaknak biztosított többletjogosultságokra tekintettel diszkriminatívak, nem felelnek meg a semlegesség követelményének.
A kormány, úgy tűnik, nem szívlelte meg az Alkotmánybíróság decemberi döntésében [35/2014 (XII. 18.) AB határozat] foglaltakat. Korábbi határozatában a testület egy a mostani ügyhöz hasonló helyzetben lévő egyházzal foglalkozott. A különbség annyi volt, hogy az egyház ott nem nyújtotta be 30 napon belül az egyházkénti elismerés iránti kérelmét, mert úgy ítélte meg, hogy a 6/2013-as AB döntés értelmében nem vesztette el egyházi jogállását, ezért nem kell újból elismerését kérelmeznie. Az Alkotmánybíróság decemberi döntésében hangsúlyozta, hogy ha nincsen jogszabály által egyértelműen meghatározott eljárás a jogsérelem orvosolására, akkor a hatóságok, illetve a jogalkotó tevőleges közreműködésére van szükség, mivel az AB döntése mindenkire kötelező. Az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme nem csak az Alkotmánybíróság, hanem minden közhatalmat gyakorló szerv kötelessége.
Az Országgyűlés és a Kormány látszatintézkedésekkel próbálja leplezni, hogy nem tesz eleget az Alkotmánybíróság és a strasbourgi bíróság döntéseinek. Az Alkotmánybíróság 2013-as döntésére több alaptörvény-módosítással és törvénymódosítással reagált, de ezek a kifogásokat valójában nem orvosolták. Az EJEB tíz hónapja jogerős ítéletének megfelelő változtatásokat sem hajtotta még végre. Azonban a jogalkotónak végül nem lehet más választása, minthogy két év után végre megalkossa a vallásszabadság követelményét kielégítő jogszabályi rendelkezéseket, ami most az elveszett kétharmad hiányában ráadásul politikai kompromisszum tárgya lehet. De tényleg megteszi-e, amit meg kell tennie?
Majtényi László: Bűz van
Megjelent az Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 5. lapszszámában, 2018. február 2-án
