A Nemzeti Együttműködés Rendszere, gyakran keverve a pogány és keresztény mitologikus elemeket, szakított az állami semlegesség eszményével, Alaptörvényének több rendelkezése pedig valamiféle eltorzított keresztény ideológiát juttat kifejezésre. A NER nem elégedett meg azzal, hogy az általa kedvezményezett világnézetet értékesebbnek nyilvánítja másoknál, de szisztematikusan fellép minden autonómia, az egyházi ellen is. A parlament nem csupán megfosztotta az egyházak mindegyikét az alanyi jogon élvezett egyházi jogállástól, de jogi elismerésüket egyenesen politikai keggyé tette. Az elmúlt hónapok alkotmánybírósági és strasbourgi döntései világossá tették azt, ami egyébként is köztudott volt, hogy a kormányzati akarat nem valósítható meg a vallásszabadság sérelme nélkül. Bár az alkotmányossági hibákat a parlament az Alaptörvény és az egyháztörvény többszöri módosításával elfödni igyekezett, a hatályos szabályozás továbbra sem felel meg az állami semlegesség alapelvéből és a vallásszabadságból eredő követelményeknek. Az alaptörvényi és törvényi rendelkezéseket ezért az alábbi követelmények tiszteletben tartásával meg kell változtatni.
1. A személyiség egészét átfogó világnézeti és vallásos meggyőződéshez kapcsolódó szerveződések megkülönböztetés nélkül tarthatnak igényt arra, hogy az állam önálló jogalanyként ismerje el őket. Az egyház mint jogi kategória a vallás gyakorlásának államilag elismert szervezeti formája.
2. A legteljesebb szabadságot a világnézetileg semleges állam biztosíthatja. Az állam világnézeti elkötelezettsége nem erősödhet.
3. Az egyházak megszerzett egyenjogúságát nem lehet csorbítani.
4. Vallási közösség egyházként történő jogi elismerése nem függhet politikai testület mérlegelésétől.
Az Eötvös Károly Intézet részletes vitairatát az alábbi linkről töltheti le.
