A magyar oktatásügy viszonyaihoz képest
felfoghatatlanul sok pénzből, 22 milliárdból Csepelen felújították azt az
iskolát (Jedlik Ányos[1] Gimnázium), amelyben valaha Német Szilárd okosodott, és ahol, erre máig büszke,
megszerezte klasszikus műveltségét.
A világnézetileg semleges állami iskola – Láss
csodát, csizma az asztalon! – még újdonatúj kápolnával is gazdagodott.[2] Az
átadáson a gimnázium belső tereiben esztétikusan kialakított hatalmas táblákon
hirdették O. V. magyar miniszterelnök hét db. bölcsességét. Ez eddig szép, csak
az furcsa – hűség és a szerénység nálunk kéz a kézben jár –, hogy eddig senki
nem vállalta az Orbán-bölcsességek kitűzésének dicsőségét. Az tudnivaló, hogy a
kezdeményezés maga a törvényhozó Orbántól származik: „Miként a természetnek
és a csillagok járásának, úgy a megmaradásnak és a túlélésnek is törvényei
vannak. S miután megértettük, fel kell véssük őket Magyarország tartóoszlopaira
oly’ élesen, hogy többé egyetlen nemzedék se tudja levenni róla a szemét.”[3].
Ugyan csak néhány napig, de Magyarország egyik
tartóoszlopa a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium volt.
Idézzük hát ide a mai
államéletet áthatni hivatott hét Orbán-törvényt: „1. Haza csak addig van,
amíg van, aki szeresse! 2. Minden magyar gyermek újabb őrhely! 3. Az igazság erő
nélkül keveset ér! 4. Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni! 5. Minden mérkőzés
addig tart, amíg meg nem nyerjük! 6. Határa csak az országnak van, a nemzetnek
nincs! 7. Egyetlen magyar sincs egyedül!”
Noha valójában nem az értelmük
számít, mégis lehet ezek tartalmi vizsgálatával vesződni. Talán itt elég annyi,
hogy akad köztük alapjogokat sértő, nyelvileg is fülbántó, a szülő jogait
semmibe vevő és túltolt etatizmus: Minden magyar gyermek újabb őrhely! Nettó
ostobaság: Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük! Szövegrontás
az István a királyból: Az igazság erő nélkül keveset ér![4] Hamis szillogizmusok: Haza csak addig van, amíg
van, aki szeresse!, Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni! és üresen
puffogó banalitások: Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!, Egyetlen
magyar sincs egyedül![5] De a hét főbölcsességen kívül a tudósítások szerint a
tornaterembe, a bordásfalak közé kikerült, ráadásul két példányban egy Szabó
Dezső plágium(?) is[6]: „Minden magyar
felelős minden magyarért”.[7]
A hely, ahol
élünk
Vitatottak a fogalmi keretek. Hazánkat, noha az
ellenzéki közírásban rohamosan terjed a diktatúrázás, a magunk részéről nem
diktatúrának nevezzük, hanem autokráciaként írjuk le, amely viszont megnyilvánulásaiban
– a történelem ismer mérsékletre hajló autokráciákat – a mértéket nem ismeri, terjeszkedő.
Itt nem tudóskodunk, a fogalmi pedantériánkat majd máshol vesszük elő,
mindenesetre a NER az utóbbi időben a hegemóntól az abszolút hatalom felé
mozog, amely a Pallas Lexikon szerint: Abszolutizmus
alatt közönségesen a korlátlan,
egyeduralmi államkormányzati alakot értik, melyben az állam lakosságának, a
lakosság valamely kasztjának, rendjének v. osztályának az államhatalom
birtokában és gyakorlatában jogilag biztosított részvétele nincsen…. olyan
államuralmi szervezet, hol a hatalmak megosztásának követelménye nem
érvényesül… Az A. mint korlátlan
egyeduralom autokráciának is neveztetik… Az A.
elfajulása a despotizmus, kényuralom, mely akkor áll elő, ha a korlátlan
hatalom gyakorlásában állandó rend nincs, hanem az uralkodó szeszélye,
kedvtelése szerint érvényesül…”[8]
A magyar világ mindazonáltal, noha a jogállami
zárványokat jórészt felszámolták, még sokszínű. Aáry Tamás Lajos, az oktatási
jogok biztosa[9],
a jogvédelmi intézményrendszerben talán az utolsó szereplő, személyében sikeres
túlélő, aki látta még a magyar jogállamot is. Ő, igaz, óvatos duhajként, még
vizsgálatot is indított. Persze nem az az ember, aki ajtóstul ront a házba, mindenesetre
azzal kezdte, hogy kapásból nem tudja megmondani, van-e helyük politikusi
(miniszterelnöki) szólamoknak az iskolák falán: „Aáry-Tamás arra a kérdésre,
hogy szerinte van-e helye pártpolitikai idézetnek egy közoktatási intézményben
azt felelte, hogy erre egyelőre nem tud választ adni(!), a vizsgálat
lezárultáig nem tud nyilatkozni az ügyben.” Arról eszébe sem jutott kíváncsiskodni,
hogy a világnézetileg alapból semleges állami iskolába, hogyan került csinos kápolna.
Elég az hozzá, hogy miután az Orbán-okosságokat hirdető táblákat valakik
levették, az ügyet gyorsan lezárta, itt hagyva minket kétségek között, helye
van-e hét Orbán mondásnak az állami iskola falán: „Aáry-Tamás Lajos a lap
kérdésére azt mondta, hogy ha volt is jogsértés, akkor azt már orvosolták,
vagyis okafogyottá vált az ügyben indult ombudsmani vizsgálat.”[10] Nagy kő
gördülhetett le a szívéről, nem kellett állást foglalni abban, hogy összebékíthető-e
a politikusi lózung és az iskolafal.
Az érintettek persze összehordtak hetet és
havat. Téves mindenesetre a feltételezés, hogy ha az autokrata hülyeséget
beszél, hülye feliratokat tesz ki az iskolákban, feltétlenül személy szerint is
hülye lenne. Sem Sztálin, sem Rákosi, sem Kádár, sem Orbán (a bolgár örökös kommunista
első titkárról Zsivkovról mondták, hogy tényleg olyan ostoba volt, mint
amilyennek látszott), ellentétben azokkal, akik szövegeiket terjesztik és
hiszik, nem egyszerűen korlátoltak, inkább hasznosnak gondolják az általuk
mondott zöldségeket, melyekkel maguk nem, vagy csak félszívvel azonosulnak. (Persze,
másfelől a hazug a sokszor ismételt hazugságát bensővé teszi. Bonyolult a
zsarnok élete.)
Mindenesetre Ábel Attila csepeli
alpolgármester szerint, „ha idézhetnek Szent Istvántól, akkor Orbántól
ugyanúgy lehet”[11].
Hm. Sokan eleve abból indulnak ki, talán helyesen, hogy aki ilyet mond, az
szolgalelkű, illetve buggyant. Valójában talán éppen az autokrácia egyik lényegére
tapint rá.
Tudjuk, a NER ideológiai habarcsába
kritikátlanul keveredik bármi akármivel: Hirdetője lehet reggel krisztus és a
keresztény hit katonája, délben kurultájos pogány, közben csönget egy kicsit, picit
náci, este meg posztszovjet. Minden mindennel összefér: a Türk Tanácsban a
döglött kecskékkel lovaspólózás, hogy „Magyarországon vannak kipcsakok, sok
magyarban van kipcsak vér, van önkormányzatuk és Nazarbajev a mindenkori elnöke
a magyar kipcsak törzseknek is”[12]. Magyarország
egyszerre az üldözött keresztények és az keresztény tanfolyamtársát álmában ölő,
Magyarországon elitélt, de hazatértével a magyar kormány segedelmével azeri hős
gyámola is. Államunk nem csak türk és
keresztény és modern rablóállam (maffiaállam), de vezetője Tusványoson egyszer
direkt náci beszéddel kel ki a fajkeveredés ellen, máskor olasz ófasiszta
szólammal nyilvánítja ki a személyeket megillető egyetemes értékek végét és
hirdeti meg a nemzeti kollektivizmust.
Legújabb államformánk vármegyeista-főispánista-feudális.
Ebben nem a Mezopotámiában dívó aranykort kereső „Régen minden jobb volt!”
felfogást követi, hanem a diktátortangó szabályai szerint a fényes és ígéretes
jelenből tekint vissza a múlt viszonylagos értékeire. Orbán ezért nem Szent
István, illetve Igazságos Mátyás inkarnációja, hanem éppen küldetésük betetőző
folytatása. Új kezdet. Ily módon Ábel Attila helyettes polgármester elméje sem bomlott,
hanem midőn például Szent Istvánt nagy tisztességgel Orbán Viktor mellé emeli,
a rendszer számos lényege közül éppen az egyikre tapint rá.
Lehet-e,
érdemes-e ezt a sokmaszkos autokráciát racionális-alkotmányos bírálattal
illetni?
Szerintünk igen. Vannak a Nemzeti
Együttműködés Rendszerétől immár távol eső, modern alkotmányos demokráciákban
rendszerint alkalmazandó alkotmányos mércék, amelyekkel helyes szembesíteni az
autokrata valóságot. Nem azzal a céllal, ez ugyanis lehetetlen, hogy az
autokratát meggyőzzük a jogállam helyességéről, hanem azért, hogy bejelentsük
az igényt szabadságunkra.
Az
Eötvös Károly Intézet (EKINT) a Történelemtanárok Egyletével közösen a Norvég
Civil Alap támogatásával, még 2015. áprilisától egyéves átfogó munkát végzett
azért, hogy a közvélemény és az oktatási közösségek számára nyilvánvalóvá
váljon: egy demokráciában mi elfogadható és mi nem az oktatás és a politika
viszonyában. Közös célunk az volt, hogy politikai nézetei miatt senki ne
szenvedjen hátrányt a közoktatásban.
Ajánlásunk 3.
pontjában, amely az Orbán-feliratokra alkalmazható, így fogalmaztunk: „Tiltott
pártpolitikai tevékenység minden olyan cselekmény, amellyel – akár az iskolahasználók
körében, akár a diákok felhasználásával a szélesebb nyilvánosság előtt – egy
párt vagy politikus nézeteit közvetlenül vagy közvetve terjesztik,
népszerűségét növelik vagy rontják. A pártpolitika tilalma abszolút, az alól a
gyerekek, illetve szüleik hozzájárulása sem teremt kivételt.”.
De talán nem érdektelen az ajánlásokat elolvasni, amelyekhez számos magyar politikus csatlakozott is. (Ezekről, és számos az iskola és politika témakörébe tartozó problémáról, például a politikai pedofília jelenséghalmazáról, médiairányelvekből tájékozódni lehet honlapjainkon.[13])
Ajánlás
iskoláknak
„1.Az iskolai
nevelés fontos célja, hogy a tanulókat képessé tegye a tájékozódásra a
politikában, a megalapozott egyéni vélemények kialakítására és okos
képviseletére, ezáltal a demokratikus közéletben való tudatos és felelős
részvételre. Az iskolai nevelés fontos feladata, hogy a tanulók az emberi jogok
és a demokratikus értékek iránt elkötelezett aktív állampolgárokká váljanak. A
politikának mint a közélettel, közös ügyeinkkel foglalkozásnak ezért helye kell
legyen az iskolában, de úgy, hogy az a demokráciára nevelést szolgálja.
2. Az iskola
kényszerű és tartós közösség, az oktatási szereplők között formális és
informális függőségi viszonyok léteznek, a diákok életkoruknál és érettségüknél
fogva is kiszolgáltatottak. Ebben a közösségben a tanulók és szüleik nem csak
kényszerhallgatóság, gyakran cselekvésre is kényszeríthetők, az iskolai
programokban való részvételről rendszerint nem dönthetnek szabadon. Ezért a
politikai véleménynyilvánításnak, vitának és a politikával kapcsolatos egyéb
tevékenységeknek az iskolában sajátos korlátai vannak, a gyerekeket vagy
szülőket bármilyen módon érintő pártpolitikai tevékenység pedig – a köznevelési
törvény kifejezett rendelkezése alapján is – valamennyi iskolában és iskolai
programon (a tanulók felügyeleti ideje alatt) tilos. E korlátok betartása és
betartatása, a diákok és szüleik jogainak védelme elsősorban a pedagógusok és
az intézményvezetők felelőssége.
3. Egy
tevékenység pártpolitikai jellegét az adott eset valamennyi körülményének
mérlegelése alapján kell megítélni. Tiltott pártpolitikai tevékenységnek
tekintendő az olyan megnyilvánulás is, amely nem közvetlenül és nyilvánvalóan
kötődik párthoz, de a politikai környezetben valamely párttal úgy hozható
kapcsolatba, hogy az párt(ok) népszerűsítésének, azok melletti vagy elleni
állásfoglalásnak, meggyőzésnek, mozgósításnak minősülhet. Tiltott pártpolitikai
tevékenység minden olyan cselekmény, amellyel – akár az iskolahasználók
körében, akár a diákok felhasználásával a szélesebb nyilvánosság előtt – egy
párt vagy politikus nézeteit közvetlenül vagy közvetve terjesztik,
népszerűségét növelik vagy rontják. A pártpolitika tilalma abszolút, az alól a
gyerekek, illetve szüleik hozzájárulása sem teremt kivételt.
4. A
pedagógus köteles az emberi jogi és demokratikus értékekkel összhangban a
politikával kapcsolatos ismeretek tárgyilagos és többoldalú közvetítésére, az
eltérő politikai értékítéletek lehetőségeinek bemutatására. Különösen figyelmet
kell fordítania a kirekesztő politikai megnyilvánulások visszaszorítására.
Világnézetét, politikai meggyőződését nem köteles eltitkolni, de pártpolitikai
célokat követve nem szólhat és cselekedhet.
5. A
véleménynyilvánítás, a politikai tárgyú szólás, gyülekezés szabadsága a
diákokat is megilleti, de tekintettel az iskolák kényszerközösség-jellegére
iskolai pártpolitikai megnyilvánulásaik korlátozhatók. A pedagógusnak a
diákokat úgy kell ösztönöznie az önálló politikai véleményformálásra és vitára,
hogy közben gondoskodik az információk, ismeretek tárgyilagos átadásáról, a
többoldalú megközelítésről, a vélemények sokféleségének bemutatásáról, az
emberi jogi és demokratikus értékek hangsúlyozásáról, továbbá biztosítja, hogy
a vitában a tanulók egymás jogait is tiszteletben tartsák. Az iskolának
támogatnia kell a tanulók egyéni és csoportos önképzését, tájékozódási
törekvéseit a politikai eszmék történetére és jelenkori kínálatára is
kiterjedően.
6. A tanulót
és a szülőt nem érheti hátrány politikai meggyőződése, annak jogszerű
kinyilvánítása vagy az attól való tartózkodás miatt. Hátránynak minősül
bármely, a tanuló vagy a szülő számára kedvezőtlen következmény vagy valamilyen
hátrány kilátásba helyezése, amelyek az érintett jogai gyakorlásával,
kötelezettségei teljesítésével, a tanuló értékelésével, fegyelmezésével, a
közösségi helyzetével függ össze.
7. A tanuló
és a szülő nem hozható olyan helyzetbe, amely politikai meggyőződésének
feltárására vagy nézeteivel ellentétes cselekvésre készteti vagy arra, hogy
véleménye jogszerű kinyilvánításától tartózkodjon. Késztetésnek minősül az is,
ha a tanuló vagy a szülő alappal tarthat attól, hogy hátrány éri azért, mert
valamit tesz vagy nem tesz. Késztetésnek tekintendő továbbá minden olyan
cselekedet vagy magatartás, amely az érintettet az oktatási és nevelési
eszközöket, az iskolai függőségi viszonyokat, a gyermek életkorát vagy a
pedagógusokkal való bizalmi viszonyát felhasználva befolyásolja. Olyan iskolai
feladat nem adható, amely politikai véleményt, meggyőződést közvetít, vagy
ilyen kinyilvánítását igényli.
8. Az oktatási szereplők közötti hagyományos vagy elektronikus kommunikációs csatornák (pl. levelezőlisták, facebook) sem a gyermekek, tanulók felügyelete ellátásának ideje alatt, sem azon kívül nem használhatók fel pártpolitikai célra, illetve olyan politikai kommunikációra, amely nem kapcsolódik az iskola oktatási és nevelési céljaihoz.”
Kép forrása: Szabó Szabolcs (Facebook)
[1] Jedlik
Ányos személyéhez ez a cirkusz a legkevésbé sem illik, őt, a kiváló feltalálót
nem a nemzeti érzés parttalan áradásáért, hanem a villanymotor megalkotásáért
és a dinamóelv leírásáért tiszteljük.
[2] Rétvári
Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára ezt azzal indokolta, hogy
az iskolában választható tantárgy a hittan! https://hvg.hu/itthon/20230903_Nem_csak_az_aulaban_a_bordasfalak_felett_is_Orbanidezetet_olvashatnak_a_felujitott_csepeli_iskola_diakjai
[3] Orbán Viktor 2020 augusztus 20-i beszéde.
[4] „Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!” Oly távol vagy tőlem (és mégis közel) www.musicalmuzeum.hu/szovegek/istvan.txt
[5] Ugyan
bárki lehet egyedül, de miután több magyar van, magyarságunkban nem vagyunk
egyedül.
[6] A
sajtóhírek szerint Szabó Dezső a falon vagy másutt nincs megjelölve forrásként.
https://nepszava.hu/3207399_pozsonyi-piknik-2023-budapest-nepszava-osszefoglalo-video
[7] https://rtl.hu/hirado/2023/09/02/orban-viktor-idezet-csepeli-gimnazium,
https://hvg.hu/itthon/20230903_Nem_csak_az_aulaban_a_bordasfalak_felett_is_Orbanidezetet_olvashatnak_a_felujitott_csepeli_iskola_diakjai
[8] https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/a-a-13/abszolutizmus-1C0/
[10] https://telex.hu/belfold/2023/09/04/oktatas-csepel-jedlik-anyos-gimnazium-orban-idezet-ombudsman
[11] https://www.facebook.com/photo.php?fbid=841889717285488&set=a.434065101401287&type=3&ref=embed_post
[12] A Türk
Tanács VII. csúcstalálkozója, https://hu.euronews.com/video/2019/10/15/ezt-latta-orban-viktor-a-kipcsakokrol-beszel-azerbajdzsanban