A törvény neve:
törvényesített jogtalanság
A törvénytervezet, amely a
pedagógustársadalmat vérig megsértette, hivatalos újnerbeszélül mintha csak maró
gúnyt tükrözne a „Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény”
névre hallgat, köznyelvi, még mindig eufémisztikus megnevezéssel viszont
kissé értelemzavaróan: státusztörvény, míg a tiltakozó pedagógus
szervezetek szóhasználatában csak bosszútörvény.
A rend kedvéért, a teljesség igénye
nélkül említeni kell a törvény sok vérző sebéből legalább néhányat: Azt, hogy
az elfogadandó törvény, amint a pedagógus szakmai szervezetek kifejtették, megágyaz
a tanárok kizsákmányolásának, megszűnik a pedagógusok közalkalmazotti státusza,
a munkaidő nyolc óráról tizenkettőre emelkedhet, csökken a nevelőtestület
szakmai önállósága. Az intézmények nem dönthetnek majd működési rendjükről,
illetve pedagógiai programjukról, továbbá fegyelmivel fenyegetéssel tiltja meg a
pedagógusoknak a közoktatás hibáinak nyilvános bírálatát. A felmondási idő kettőről
hat hónapra növelésével pedig röghöz köti a pedagógusokat, továbbá, miközben a
fizetéseket sem rendezi, csökkenti a pedagógusokat megillető fizetett szabadságot
is.[1] A
pedagógusok által felvetett kifogásoknak itt koránt sincs vége.[2]
Ezek a
szabályok zsarnokság ütötte sebek.
Itt
mindenesetre egyetlen témakört vizsgálunk: a már nyíltan orwelliánus
illiberalizmusban törvényessé kívánják tenni a pedagógusok alkotmányellenes
megfigyelését is.
Miközben a
jogról, illetve annak romlásáról beszélünk, ne felejtsük el, hogy Orbán, ha
éppen nem áll érdekében, fütyül az ő parancsára íratott szabályokra is. Ennek
keretében Magyarországon látható következmények nélkül – mert nem sikerülhet
minden visszaélést törvényessé tenni – törvénysértően folyik az
állampolgárok (pl. újságírók, ügyvédek, vállalkozók, jogvédők) a nemzeti
együttműködésben is törvénysértő és alkotmányellenes megfigyelése[3].
Ez arra int,
hogyha sikerülne is az alkotmányellenes szabályozást visszavonatni, az nem
jelentené azt, hogy az érintettek, a pedagógusok, biztosak lehetnek abban, hogy
attól kezdve nem lesznek áldozatai állami megfigyelésnek. A zsarnok rendszerint
hatalma minden korlátját lebontja, de ha a jog szövete itt is, ott is
felszakad, mégsem bomlik szét teljesen. Miért kell tehát elutasítva a minden
mindegy hozzáállást, mégis fellépnünk a neogót palotából kisugárzó törvényessé
tett jogsértés ellen? Ne feledjük el, hogy a két eset, a törvény által
legitimált és a törvénysértő zsarnokság nem azonos: a törvényes megfigyelő
bízhat a büntetlenségében, a törvénysértő mögött balszerencséje, illetve a
politikai klíma megváltozása esetén csendben vagy hangosan még a zárkaajtó is
becsukódhat.
Tévesnek
tartjuk tehát azt az olykor jogvédők által is hangozatott álláspontot, hogy a
szabadságjogok elismeréséért küzdeni lényegében fölösleges, mert tök mindegy, az
autokráciának így is, úgy is ki vagyunk szolgáltatva. Ellenben akadnak, akár a
jogállam zárványainak köszönhetően, különösen pedig rendszer gyengülő
létszakaszában, az abszolút hatalom előtt politikailag is nehezen leküzdhető
akadályok. Itt nemcsak olyan nem átléphető abszolút védelemben részesülő jogi
monumentumokra kell gondolnunk, mint a halálbüntetés vagy a kínvallatás
tilalma, hanem pl. a személyiségi jogok bírák által olykor komolyan vett
védelmére, vagy a gyalázkodás áldozatainak nem egyszer megítélt kárpótlásokra.
Ha a jogellenes megfigyelés bizonyítható, annak elszenvedője a mai
Magyarországon még nem esélytelenül perelhet, kaphat sérelemdíjat, a vétkes
elszenvedhet anyagi és – ha ez még számít – esetleg morális hátrányt.
A Völner-Schadl ügy frissen is bizonyítja, hogy mindig, mindenütt, a tekintélyelvű államban is van valamennyi tétje annak, hogy mi jogszerű és mi jogellenes.
Nézzük tehát
a számunkra itt érdekes szabályokat!
„A munkáltató a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állótól olyan a foglalkoztatotti alapnyilvántartás adatkörébe tartozó nyilatkozat megtételét vagy személyes adat közlését követelheti, amely a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony létesítése, teljesítése, megszűnése, megszüntetése vagy e törvényből származó igény érvényesítése szempontjából lényeges.”[4]
Az alkalmazott ellenőrzése
során a nevelő-oktató munka körében „a munkáltatói jogkör gyakorlója technikai
eszközt is alkalmazhat, erről a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban
állót a technikai eszköz alkalmazásának megkezdése előtt írásban tájékoztatja.”[5]
Az alkalmazott
„a munkavégzéshez biztosított információtechnológiai vagy számítástechnikai
eszközt … – eltérő megállapodás hiányában – kizárólag a köznevelési foglalkoztatotti
jogviszony teljesítése érdekében használhatja…. az ellenőrzés során a
munkáltatói jogkör gyakorlója a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony
teljesítéséhez használt számítástechnikai eszközön tárolt, a köznevelési
foglalkoztatotti jogviszonnyal összefüggő adatokba tekinthet be.”
Az alkalmazott informatikai eszköze akkor ellenőrizhető, ha „… a felek
megállapodása alapján (közoktatásban dolgozó) … saját számítástechnikai eszközt
használ.”. „Ez azt jelenti, hogy amennyiben a pedagógusok
a saját eszközeiken dolgoznak, például adminisztratív feladatokat végeznek, a
fenntartó akár azt is ellenőrizheti, és belenézhet a számítástechnikai eszközön
tárolt, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonnyal összefüggő adatokba.”[6]
Ezeknek a
rendelkezéseknek a helyes értékelése háttérismeretet igényel, továbbá felvet
jogtechnikai és fontos alkotmányos kérdéseket.
A
törvényjavaslat egésze, erre kezdetben utaltunk, valóban nyomasztó. „Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének
alelnöke szerint amellett, hogy a tervezet alkotmányos jogokat sért, ez lehet a
kormány válasza a tanárok hónapok óta zajló polgári engedetlenségi akcióira.”
A Belügyminisztérium szerint viszont
szemenszedett hazugság, hogy a törvényírók a pedagógusok magánéletét
akarnák ellenőrizni, hiszen a törvénytervezet "szó szerint megegyezik a Munka
törvénykönyve 2019. április 26. óta hatályos rendelkezésével"[7].
A felmerülő első kérdésre elég könnyű
válaszolni: bármely szabályozás alkotmányosságának értékelése tekintetében egyáltalán
nem ügydöntő, hogy tartalmát egy másik törvényből kopizták-e át. Ebben az
esetben kezdjük ott, hogy szó sincs arról, hogy egy meghatározott alanyi kör
magánéletének jogszerű korlátozása – persze ennek jogszerűségét is bizonyítani
kellene – egy másik alanyi kör tekintetében is jogszerű lenne (gyengébbek
kedvéért: a katedrán, a sóderbányában és a bank pénztárában az közös, hogy mindhárom
munkahely, de az eltérések, például hogy és mennyire nézhetnek a munkavállaló
körmére, nem jelentéktelenek). Esetünkben csak a kétszerkettő józansága kell
annak belátásához, hogy mivel a magánélet sérthetetlensége nem abszolút
jog, a foglalkoztatások körében pedig a privacy védelme kifejezetten szituatív,
a különböző hivatások, szakmák gyakorlóinak különböző jellegű és mértékű
magánéletkorlátozással kell szembenézniük, de röviden szólva, bárhol történjen
a megfigyelés, minden privacy-korlátozásnak másképp nem elérhető célra kell
irányulnia, továbbá szükségesnek, mértékében pedig a védett értékkel arányosnak
kell lennie. Ezt a követelményt éppenséggel erősíti az EU közvetlenül
alkalmazandó joga, a GDPR által meghonosított érdekmérlegelésen alapuló jogalap
alkalmazása: az „összeegyeztethetőségi cél” hiányán, illetőleg a
hatásvizsgálaton bizony jogilag pofára eshet a pedagógusra leskelődő főnökség
és az azt rángató tanfelügyület.
Egyébként pedig, ha magának a
szabályozásnak nem kellene a jogviszony sajátosságaihoz igazodnia, akkor a
munka törvénykönyvén kívül nem lennének mindenütt a civilizált világban a sokféle
hivatást rendező szektorális jogszabályok között például szolgálati törvények,
illetve az egészségügyben, a közoktatásban és a felsőoktatásban dolgozók jogi
helyzetéről szólók. Másfelől, mint már jeleztük, csak azért, mert létezik, nem
lehetünk biztosak abban sem, hogy a munka törvénykönyvének a munkáltatók javára
a munkavállalók magánéletkorlátozó szabályai alapjogi szempontból hibátlanok
lennének. Sőt, ellenkezőleg. Tehát legalább két okunk is van arra, hogy a
Belügyminisztérium érvét ne fogadjuk el.
- A közoktatási jogviszonyban a megfigyelési
felhatalmazások attól biztosan nem lesznek jogszerűek, hogy azok akár szó
szerint is szerepelnek a munka törvénykönyvében.
- A közoktatásban, mivel ez meglehetősen homogén szakmacsoport, a magánélet védelmét az alkotmányos követelményeknek megfelelően a közoktatás sajátos életviszonyainak és a normavilágosságnak megfelelően kell szabályozni.
Az alapjogi korlátozás követelménye, a széteső intézményi védelem, a diktatúra nyelve
Vessünk most egy pillantást az ebben a
szövegben idézett első szabályra! A munka törvénykönyve nyomán azt mondja a
státusztörvény, hogy a főnökség csak olyan személyes adatra tarthat igényt,
amely a
jogviszonnyal kapcsolatos, illetve a „(státusz)törvényből származó igény
érvényesítése szempontjából lényeges”.
Csakhogy minden
alapjogi korlátozással szemben alapvető követelmény, hogy az precízen körölírt
legyen. Hogy mi lényeges, ha nem definitív, akkor önkényes; arról jogállamban
nem a főnökség dönt. Az a meghatározás, hogy a munkáltató érdekkörében valami lényeges,
itt biztosan nem alapjogi korlátozás alapja.
Tegyük hozzá,
az alkotmányos követelményeknek meg nem felelő nyelvi pontatlanságok ellenére
megfelelő intézményi háttér esetén gyatra minőségű normák alapján is működhet a
jogállam. Ehhez például az kellene, hogy a Donáti utcában működjön olyan alkotmánybíróság,
amely, adott esetben értelmezve a „lényegest”, az államnak a közoktatásban
dolgozó alkalmazottait (régiesen: a nemzet napszámosait) például alkotmányjogi
panasz alapján megvédje az őket vegzáló állami túlhatalomtól. És legyen az
adatvédelem céljára alkalmazott jogvédelmi intézmény. Ám, mily sajnálatos,
ebben a nyakunkra ült újmódi autokráciában ilyesmikkel már nem rendelkezünk. Ma
a szabadság utolsó reménye a bírói függetlenség még épphogy csak pislákoló
mécsese. (A bíró például jó esetben tudja, hogy ha a pedagógus a munkáltatóval
létrejött, hm, úgynevezett „megállapodás” alapján saját elektronikai
eszközéhez hozzáférést enged a főnöknek, ez megfelel-e az általa alkalmazandó
európai jognak, az adatalanyt megillető külső befolyástól mentes tudatos, önkéntes
döntés követelményének.)
Ahogy a NER Alaptörvénye a Pegasus
minden áldozata részére garantálja a háborítatlan magánéletet, úgy a
státusztörvény fogalmazói sem voltak restek beleírni a törvénybe ugyanezt a
papírosjogot: „A munkáltatói jogkör gyakorlójának
ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A
köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban
álló magánélete nem ellenőrizhető.”[8]
Mondhatnánk,
hogy lám, a NER skriberei csúfot űznek, gúnyolódnak. A rendelkezés másik,
hasonlóan valószínű értelmezéséért Francois de La Rochefoucauldhoz
fordulhatunk, akinek halhatatlan formulája szerint „A képmutatás: a bűn
tisztelgése az erény előtt.”.
Civilizált világban, mondjuk ki, nem elképzelhető, hogy a rendőri és főtitkosszolgai karrier betetőzése/lecsengése a közoktatási főnökség, hogy a tanárok a NER-bürokrácia, az ő irányítása alatt kerüljön a tankerületi pecsovicsok[9] uralma alá. Arról lehet eszmét cserélni, ez nem eldöntött vita, hogy az Orbán-rendszer diktatúra-e, de arról aligha, hiszen könnyen ellenőrizhető tapasztalati tény, hogy nyelvhasználata szoros rokonságban van a diktatúra nyelvhasználatával. Ahol önkény van, ott pedig a hódoltatott világban használt szavak jelentése megváltozik. Jogállamban, de a mérsékelt autokráciában sem lehet a közoktatás szempontjából a munkáltató számára lényeges tudnivaló a pedagógus vallásos hite, világnézete, pártszimpátiája. A jobboldali kormány uralma idején a baloldali tanár fényes karriert futhat be. Hihető-e, hogy úgy kutat a munkáltató a pedagógus laptopján és mobilján, hogy ezeket az adatokat a törvényi ígéret szerint pont kikerüli? A szexuális orientáció vitán felül érzékeny személyes adat, és ugyancsak nem tartozik a foglalkoztatóra. A normalitás világában a munkáltató számára érinthetetlen magánügy, hogy a tanár magánéletében kit hogyan szeret, nem tarthatja nyilván például a tantestület leszbikus vagy homoszexuális tanárait. Csakhogy a magyar állam, büszke is erre, politikai beszédében és törvényeiben is homofób, sőt a hazai szexuális kisebbségekre ráüti a pedofília bélyegét. Vajon az itt bemutatott invazív privacy szabályok eredményeként bizonyos-e, hogy a szexuális kisebbségekhez sorolt pedagógusokat a foglalkoztatás szempontjából „lényeges” minősítés értelmezése során vagy egyébként nem érheti-e joghátrány.
A kormány érvelése önellentmondó és összeomlott, konklúzió
A kormány április 25-én a
tervezet jogszerűségét a munka törvénykönyvére hivatkozva állító érvelését maga
cáfolta meg. Eszerint már nem ellenőriznék a tanárok saját otthoni
számítógépeit és más elektronikai eszközeit, csak a munkáltató által
biztosítottakat. A pedagógusok átvezénylése addig nem történhet, amíg alsó
osztályos gyermeke van. Visszavonnák azt is, hogy tanársztrájk esetén másik
intézménybe küldjék a diákokat. Továbbá mégsem lehetne pályáztatás nélkül
kinevezni az igazgatókat.[10]
Összefoglalva, a technikai
eszközök ellenőrzése ügyében a pedagógusok zaklatásán, megfélemlítésén túl nem
látunk alkotmányos, észszerű okot, méltányolható munkáltatói érdeket, transzparens
szabályozási indokot. A közoktatás alkalmazottainak ellenőrzése akár besúgók
alkalmazásával, akár elektronikus megfigyeléssel történjen, sértik az
Alaptörvényt, az Európai Emberi Jogi Egyezményt és az Európai Unió közvetlenül
alkalmazandó jogát is.
[1] https://444.hu/2023/04/24/statusztorveny-a-nagy-europai-parlamenti-frakciok-es-orban-volt-gimnaziuma-is-tiltakozik-a-belugyminiszterium-valaszkozlemenyben-fenyegeti-a-szakszervezetet
- [2] „Elrendelhető
lenne a vasárnapi munkavégzés.
- A nevelőtestülettől elvennének
minden, szakmailag értelmezhető jogot, ugyanis a továbbiakban nem
dönthetnének sem a pedagógiai programról, sem az SZMSZ-ről, sem az éves
munkarendről, kizárólag a házirendről. A többi az intézményvezető
hatásköre lesz.
- A próbaidő 3-4 helyett 6 hónapig
is tarthatna.
- A felmentési idő 8-ról 2
hónapra csökkentése elvenne 3 havi illetményt a nyugdíjba vonulóktól.
- Az úgynevezett jubileumi
jutalom idejébe eddig a GYED-es én GYES-en töltött idő is beleszámított,
az új szabályok szerint nem. Aki egyszerre anya és pedagógus, az sokat
veszít ezen.
- A pedagógusoknak a mostani
szabályok szerint évi 46 nap szabadság jár, ebből a vezető 15 napra
berendelheti őket továbbképzésre vagy ügyeletre. A tervezet 50 napra
növelné az alapszabadságot, de az igazgató ebből 15 napra bármilyen
indoklással berendelheti a beosztottját, például pakolgatni.
- Eddig heti maximum 32 órás
kötött munkaidejük volt, ami 40-48 órára nőne.
- A napi maximum eddig 8 óra
volt, a terv szerint 12 lenne.
- Helyettesítésben eddig
napi 2, heti 6 óra volt a limit. A terv szerint ez akár 28 órára is
nőhetne, mert a helyettesítések száma átcsoportosítható lesz.” https://444.hu/2023/04/24/mikozben-atvezenyelnek-borsodba-ellenorizhetik-a-tanitashoz-hasznalt-privat-laptopodat-ez-az-a-bosszutorveny-ami-ellen-tuntetnek-a-pedagogusok
[3] http://www.ekint.org/maganszfera-adatvedelem/2022-06-21/a-kozponti-nyomozo-fougyeszseg-pegasus-meseje-elcsendesult-fekete-orszagban-fekete-lo-allaspont
http://www.ekint.org/az-allam-atlathatosaga-informacioszabadsag/2021-07-23/a-pegasus-ugy-avagy-a-diktatura-vizjele-allaspont
http://www.ekint.org/maganszfera-adatvedelem/2016-10-27/nem-zorog-a-haraszt-megis-lehallgathattak-az-ekint-munkatarsait
[4] 10.§
[5] 11.§.
[8] 11.§ (6)
bekezdés
[9] Eredeti
jelentésében a pecsovics a Habsburg-hatalom gátlástalan kiszolgálója, azaz
elnyomó politikák seggnyalója.