A Nemzeti Együttműködés Rendszere az elmúlt tizenkét évben többek közt a jogállam szisztematikus leépítésével, a propaganda csúcsra járatásával, az oligarchikus viszonyok bebetonozásával, a társadalom soha nem látott mértékű megosztásával, az Alkotmánybíróság és az ellenőrző intézmények megszállásával, a szabadságjogok fokozatos felszámolásával, a szabad sajtó gettóba szorításával, rendeleti kormányzással, az állam semlegességének megszüntetésével elérte, hogy bennünk, demokratikus elköteleződésű választópolgárokban egy-egy országgyűlési választás kapcsán időről időre felmerüljön a nyomasztó kérdés: Valójában miben is veszünk részt? Lehet, hogy szavazatunkkal csak az autokrácia demokratikus kulisszáinak fenntartását segítjük?
Tudvalévő, hogy az autokratikus, de még a nyíltan diktatórikus berendezkedésű rendszerek sem mondhatnak le a választások (legalább formális) megtartásáról, a választások nyújtotta legitimációs hatásra ugyanis még a legkeményebb diktatúráknak is szükségük van. Noha az autokrata rezsim a választási szabályokat akként alakítja, hogy a vele szembenálló politikai erőknek minimális, vagy (diktatúrákban) zéró esélye legyen választások útján hatalmat szerezni, külföldi tapasztalatok (Mečiar bukásától egészen Egyiptom, Tunézia vagy Ukrajna esetéig) azt mutatják, hogy bizonyos külső-belső körülmények megléte esetén az ellenzék győzelmére mégis lehet esély.
Évekkel ezelőtt már kifejtettük, hogy az Orbán-rezsim választási rendszerében az ellenzék helyzetét egy olyan futóversenyen induló versenyzőhöz hasonlíthatjuk, ahol, ha neki száz métert, akkor a NER versenyzőinek legfeljebb hatvan métert kell lefutniuk. Az április 3-i választások egyáltalán nem lesznek tisztességesek, s szabadnak is már csak körülbelül annyiban nevezhetők, hogy továbbra is lehetőségünk van a szavazófülke függönyét magunkra húzni az x behúzását megelőzően. A voksturizmus törvénybe iktatása, az épp a tegnapi napon nyilvánosságra került, ellenzékre leadott levélszavazatok megsemmisítésében tetten ért csalás, s számos más tényező (pl. a NER oligarchák kezébe került választási informatikai rendszer) arra utalnak, hogy Orbánék most sem fogják a véletlenre bízni a választási eredményt. Ugyanakkor az a tény, hogy a nemzetközi normákkal szembemenő választási szabályozásnak immáron valóban lehetnek uniós források visszatartásában jelentkező hatásai, hogy az EBESZ – hazánkban most először – teljes körű választási ellenőrzéssel lesz jelen, vagy hogy az ország valamennyi szavazókörében jelen lesznek ellenzéki szavazatszámlálók, a korábbi választásokhoz képest kritikusan megemelhetik a csalások költségeit.
Noha az egész országot letaroló kormányzati hazugságpropaganda hatását ezekkel az eszközökkel sem lehet kompenzálni, és, ne legyenek illúzióink, az Orbánhoz hű államgépezet most is tekintettel lesz a kormánypárt érdekeire – elég, ha csak a négyévente órákra „lefagyott” informatikai rendszere kapcsán fejét vakargató Nemzeti Választási Iroda elnökére, vagy a vidéki kisvárosok polgármesterei mellett ténykedő jegyzők általánosan tapasztalható politikai elfogultságára gondolunk –, a futóversenyt most vasárnap megtartják. Az egyenlőtlen versenyfeltételek pedig kizárólag az előnybe hozott NER-jelöltekre rónak morális terhet: a 100 méteres síkfutásban 40 méter előnnyel induló Fidesz potentátok győzelmük esetén a Kossuth-nótát csak a csalókra jellemző, semmivel nem összetéveszthető hamis hangon zenghetik újra. Amennyiben viszont a jelentős akadályoztatás ellenére elinduló ellenzék győzne, versenyhátránya extra legitimációs többletként jelenne meg a demokrácia helyreállításának halaszthatatlan programja mögött.
Amellett, hogy mindenkinek tudatosítania érdemes magában, hogy a 2022-es magyar parlamenti választás ismét végtelenül tisztességtelen verseny, egyrészt az ellenzéki összefogás, másrészt a NER számára kedvezőtlen világgazdasági és geopolitikai tényezők okán tizenkét év után mégis ez az első választás, ahol igazán komolyan megérezheti politikai értelemben vett törékenységét is a morálisan az oroszok ukrajnai offenzívájával végleg megbukott Orbán-rendszer. Ez, nagyon kedvező forgatókönyv esetén, hatalma végét is jelentheti, ahogy Aesopus meséjében a teknős nem csak kihívja futóversenyre, de le is győzi a nyulat. „Te? - kacagott föl a nyúl. - Volna hozzá merszed?/ Nem elég a hátadon házadat cipelned?/ Velem futna versenyt egy ilyen lomha jószág?/ Akkor is - szólt a teknős - vállalom a próbát." (Rónay György verse)
Viszont a teknősbéka számára az igazi feladat teljesítése, a demokrácia, a jogállam, az alkotmányosság helyreállítása, csak a futóverseny után esedékes.
***
Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
