ekint embléma

A túszul ejtett Alkotmánybíróság kollaboráns elnöke a túszejtők védelmét kéri (álláspont)

álláspont 2021-12-22 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Az Eötvös Károly Intézet blogbejegyzése Sulyok Tamásnak, az Alkotmánybíróság elnökének leveléről.

Felhívás az olvasónak!


Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:


Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013

Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037

USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044


Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány


Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11. 

Bank: UniCredit Bank

SWIFT: BACXHUHB


Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként. 


Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!


***

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke 2021. december 14-én közzétett nyílt levelében az ellenzék által fenyegetett (sic!) demokratikus (sic!) jogállam (sic!) védelmét kéri a miniszterelnöktől, a köztársasági elnöktől és az országgyűlés elnökétől. Az Alkotmánybíróság elnöke a magyar demokrácia e három hírhedt testőrének címzett „segélykérő” levelét arra alapozza, hogy „a magyar Alkotmánybíróság más európai alkotmánybíróságokhoz hasonlóan olyan testület, amely a jogállami és demokratikus működésnek az európai alkotmányos demokráciákban általánosan elfogadott garanciája.” Sulyok Tamás levele tehát abból a téves megállapításból indul ki, hogy az Alkotmánybíróság még nem vesztette el alkotmánybíróság jellegét. Továbbá, az Alkotmánybíróság elnöke azokhoz fordul oltalomért, akik a vezetése alatt álló intézményt eredeti rendeltetésétől évekkel ezelőtt végleg megfosztották. 

Ahogyan arra már számos alkalommal felhívtuk a figyelmet, a kormánytöbbség 2010 után fokozatosan megszállta az alkotmányosság érvényesüléséért felelős Alkotmánybíróságot is, megnyirbálva annak hatásköreit, kikezdve függetlenségét, noha az alkotmánybírák pártatlansága és függetlensége a kormányzattól elemi előfeltétele annak, hogy ellenőrizzék és kikényszerítsék a törvényalkotás alkotmányosságát. Ezt a követelményt először egy 2010. nyári alkotmánymódosítás sértette meg, amely átalakította az alkotmánybírákat jelölő parlamenti bizottság összetételét: míg korábban minden frakció – legalább a pártokat együttműködésre kényszerítve – egy-egy képviselőt küldött a jelölőbizottságba, ezt követően az arányok az országgyűlési erőviszonyokhoz igazodtak. A kétharmados kormánytöbbség így már maga nevezhette meg azokat az alkotmánybíró-jelölteket, akiket ugyanezzel a többséggel egymaga meg is tudott választani [lásd a Velencei Bizottság véleménye a magyar Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényről (Opinion no. 665/2012) 8. bekezdés]. És meg is választotta őket: a kormánytöbbség által tizenöt fősre bővített testületben mára csak olyan alkotmánybíró ül, aki olyan eljárásban nyerte el megbízatását, amely a jelenlegi kormánypártok exkluzív jogaként biztosítja saját támogatottjaik megválasztását. Az ő pozíciójukat erősítette meg az a – mélyállam kiépítése szempontjából is fontos –  törvénymódosítás, amely szerint a már megválasztott alkotmánybírák mandátuma nem szűnik meg hetvenedik életévük betöltésével, hanem – több parlamenti cikluson át – hivatalban maradnak mindaddig, ameddig a tizenkét évre meghosszabbított mandátumukat ki nem töltik, azaz jóval a 2022-es választások utánig.

Tudvalévő, hogy a mai autokráciák egyik fő jellegzetessége, hogy olyan intézményeket használnak fel saját céljaikra, amelyeket hagyományosan a demokráciával, a jogállamisággal kapcsolunk össze. Ezek az intézmények megváltozott rendeltetésük révén képesek a jogállam útjába állva támogatni az autokratikus működést. Más szóval az úgynevezett „versengő” autokráciákban a rendszer stabilizációját ugyanazok az intézmények biztosítják, amelyek korábban a demokratikus működést garantálták. A Magyarországon 2010 után kialakult politikai rendszer demokráciának mutatja magát, miközben nem az, többek között azért, mert a formálisan létező demokratikus intézmények – amelyeknek éppen a demokrácia működésének védelme lenne a célja – az autokratikus hatalmi célok szolgálatában állnak. Sulyok Tamás levele ennek az álságos működésmódnak ékes példája: az autokrata rezsim által pozícióba juttatott elnök a jogállamot lebontó, a hatalmi ágak elválasztását megszüntető, az Alkotmánybíróságot a hatalmi célok szolgálatába állító autokratikus hatalom legfőbb közjogi méltóságaitól valójában a jogállam felszámolását jelentő közjogi állapot fenntartását kéri.

Miközben erősen vitatható amellett érvelni, hogy egy egyszerű többségű ellenzéki győzelem után az Országgyűlés rövid időn belül mozdítsa el az egypárti alkotmánybírákat, ugyancsak bizarr azt feladni, hogy az Alkotmánybíróság bírája, nem pedig kérelmezője más hatalmaknak. Bár előre nem tudhatjuk, hogy Orbán mélyállamának aktorai pontosan miként cselekszenek majd egy esetleges egyszerű többségű ellenzéki siker és kormányváltás esetén, az Alkotmánybíróság elnökének levele nem a legjobb előjel.


***

Kép forrása: Máthé Zoltán/MTI/MTVA

Legolvasottabb bejegyzések