Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke 2021. december 14-én közzétett nyílt levelében az ellenzék által fenyegetett (sic!) demokratikus (sic!) jogállam (sic!)
védelmét kéri a miniszterelnöktől, a köztársasági elnöktől és az országgyűlés
elnökétől. Az Alkotmánybíróság elnöke a magyar demokrácia e három hírhedt
testőrének címzett „segélykérő” levelét arra alapozza, hogy „a magyar Alkotmánybíróság más európai
alkotmánybíróságokhoz hasonlóan olyan testület, amely a jogállami és
demokratikus működésnek az európai alkotmányos demokráciákban általánosan
elfogadott garanciája.” Sulyok Tamás levele tehát abból a téves
megállapításból indul ki, hogy az Alkotmánybíróság még nem vesztette el
alkotmánybíróság jellegét. Továbbá, az Alkotmánybíróság elnöke azokhoz fordul
oltalomért, akik a vezetése alatt álló intézményt eredeti rendeltetésétől évekkel
ezelőtt végleg megfosztották.
Ahogyan arra már számos alkalommal felhívtuk a figyelmet, a kormánytöbbség
2010 után fokozatosan megszállta az alkotmányosság érvényesüléséért felelős Alkotmánybíróságot is,
megnyirbálva annak hatásköreit, kikezdve függetlenségét, noha az alkotmánybírák
pártatlansága és függetlensége a kormányzattól elemi előfeltétele annak, hogy
ellenőrizzék és kikényszerítsék a törvényalkotás alkotmányosságát. Ezt a
követelményt először egy 2010. nyári alkotmánymódosítás sértette meg, amely átalakította az
alkotmánybírákat jelölő parlamenti bizottság összetételét: míg korábban minden
frakció – legalább a pártokat együttműködésre kényszerítve – egy-egy képviselőt
küldött a jelölőbizottságba, ezt követően az arányok az országgyűlési
erőviszonyokhoz igazodtak. A kétharmados kormánytöbbség így már maga nevezhette
meg azokat az alkotmánybíró-jelölteket, akiket ugyanezzel a többséggel egymaga
meg is tudott választani [lásd a Velencei Bizottság véleménye a magyar
Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényről (Opinion no. 665/2012) 8.
bekezdés]. És meg is választotta őket: a kormánytöbbség által tizenöt fősre
bővített testületben mára csak olyan alkotmánybíró ül, aki olyan eljárásban
nyerte el megbízatását, amely a jelenlegi kormánypártok exkluzív jogaként
biztosítja saját támogatottjaik megválasztását. Az ő pozíciójukat erősítette
meg az a – mélyállam kiépítése szempontjából is fontos – törvénymódosítás, amely szerint a már megválasztott alkotmánybírák
mandátuma nem szűnik meg hetvenedik életévük betöltésével, hanem – több
parlamenti cikluson át – hivatalban maradnak mindaddig, ameddig a tizenkét évre
meghosszabbított mandátumukat ki nem töltik, azaz jóval a 2022-es választások
utánig.
Tudvalévő, hogy a mai autokráciák egyik fő jellegzetessége, hogy olyan intézményeket használnak fel
saját céljaikra, amelyeket hagyományosan a demokráciával, a jogállamisággal
kapcsolunk össze. Ezek az intézmények megváltozott rendeltetésük révén képesek
a jogállam útjába állva támogatni az autokratikus működést. Más szóval az
úgynevezett „versengő” autokráciákban a rendszer stabilizációját ugyanazok az
intézmények biztosítják, amelyek korábban a demokratikus működést garantálták.
A Magyarországon 2010 után kialakult politikai rendszer demokráciának mutatja
magát, miközben nem az, többek között azért, mert a formálisan létező
demokratikus intézmények – amelyeknek éppen a demokrácia működésének védelme
lenne a célja – az autokratikus hatalmi célok szolgálatában állnak. Sulyok
Tamás levele ennek az álságos működésmódnak ékes példája: az autokrata rezsim
által pozícióba juttatott elnök a jogállamot lebontó, a hatalmi ágak
elválasztását megszüntető, az Alkotmánybíróságot a hatalmi célok szolgálatába
állító autokratikus hatalom legfőbb közjogi méltóságaitól valójában a jogállam felszámolását
jelentő közjogi állapot fenntartását kéri.
Miközben erősen vitatható amellett érvelni, hogy egy egyszerű többségű ellenzéki győzelem után az Országgyűlés rövid időn belül mozdítsa el az egypárti alkotmánybírákat, ugyancsak bizarr azt feladni, hogy az Alkotmánybíróság bírája, nem pedig kérelmezője más hatalmaknak. Bár előre nem tudhatjuk, hogy Orbán mélyállamának aktorai pontosan miként cselekszenek majd egy esetleges egyszerű többségű ellenzéki siker és kormányváltás esetén, az Alkotmánybíróság elnökének levele nem a legjobb előjel.
