Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Novemberben a
vírushelyzet fokozódása és a bevezetett veszélyhelyzeti korlátozások miatt,
hetvenegy nap után véget ért az egyetemfoglalás, az ellenállás azonban
folytatódik, az autonómiaküzdelem győzelmi esélyei továbbra sem mondhatók rossznak.
Milyen okokkal magyarázható, hogy az elmúlt években a kormány által könnyedén
keresztülvitt megannyi autonómiasértő lépés után pont az SZFE polgárai tudtak
felmutatni valódi demokratikus ellenállást, voltak képesek ténylegesen életre
hívni a sokat emlegetett civil kurázsit? A hatalmi beavatkozással szemben
sikeres ellenállás tényezőinek feltárása érdekében az Eötvös Károly Intézet
ősszel fókuszcsoportos interjút készített néhány, az ellenállásban részt vevő hallgatóval.
Az egyik
legfontosabb tényező, amelyről minden beszélgetésben részt vevő hallgató
beszélt, az az egyetemi képzés során megtapasztalt közvetlen demokráciaélmény.
A hallgatók ennek részeként olyan intézményi-szervezeti jellemzőket
azonosítottak, mint hogy az elmúlt években a szenátusi ülések nyitottak voltak,
a rektorválasztás esetében valódi lehetőséget biztosítottak a rektori vitában
való hallgatói részvételre, a pályázatok megismerésére. Kiemelték, hogy tavaly
szeptemberben HÖK-választásra
került sor, magas hallgatói részvétel mellett. Emellett számos nyilvános
szenátusi ülésen vehettek részt hallgatók, emlékezetes volt például a
megkérdezettek számára az az esemény, ahol azt vitatta meg az egyetemi polgárok
közössége, hogy az egyetem miként álljon ki a CEU mellett. Ezeken az
eseményeken tanáraikat aktív véleményformálás közben láthatták. Az egyetemi
döntéshozatalban kifejezetten érezték, hogy számít a szavuk. Fontos
demokráciaélményt jelentett, hogy a kancellári rendszer születésekor a szenátus
és az egyetemi polgárok előtt megbukott
a hatalom által erőltetett jelölt. A hallgatók a beszélgetés során mindezekre a
tapasztalatokra az „önrendelkezés-élmény” kifejezést is használták.
A hallgatók
elmondása alapján egyetemükön folyamatos az “együttgondolkodás” a művészet és
közélet viszonyáról. Az egyetem tényleges szabadságot biztosít az alkotói
folyamatoknak, bármilyen témához szabadon nyúlhat hozzá a hallgató. Az SZFE
hallgatói a képzés során szembesülnek politikai, közéleti kérdésekkel, e
szocializációs folyamat során folyamatosan reagálnak a társadalom történéseire,
foglalkoznak a közéleti történésekre reagáló művészeti tevékenység különféle
vonatkozásaival. Ennek hatása pedig az, hogy – ahogyan az egyik hallgató
fogalmaz – „a politika, a közéleti kérdések ily módon egzisztenciális
kérdéssé válnak” számukra.
További fontos
tényezőként azonosították a megkérdezett hallgatók az alacsony hallgatói
létszámot, azt, hogy az SZFE kifejezetten kicsi egyetem, körülbelül 500
hallgatóval, amely más egyetemeken egyetlen kar, esetleg egyetlen évfolyam
hallgatói létszámának felel meg. Egy kis közösségben mindenfajta ellenálló hang
sokkal hangosabb, amelyet az is segít, hogy a hallgatók nagyobb eséllyel
ismerik egymást, adnak egymás szavára, az ellenállás megszervezése pedig
nagyságrendekkel könnyebb. Az egyetem valódi közösséget biztosító intézmény az
SZFE hallgatói számára, ahol a szakok közti együttműködés élménye sem
ismeretlen, az elmúlt években a hallgatóknak ilyen közös munkában is volt
részük. A színművészeti képzés sajátossága továbbá, hogy a hallgatók más
egyetemeken tanuló társaiknál jóval több időt töltenek együtt, az egymásért
kiállásnak személyes, átélhető tétje van, ez pedig katalizátorként hat a
közösségként cselekvésre.
A fókuszcsoportos
beszélgetés résztvevői kiemelték azt is, hogy az SZFE Hallgatói Önkormányzata
nagyon hamar beleállt a konfliktusba, ezzel szemben más, „modellváltásra”
rákényszerített felsőoktatási intézmények hallgatói képviseleti szervei inkább
csendben maradtak és elfogadták az új kereteket. A legmagasabb hallgatói
képviseleti szint közreműködését a hallgatók nagyon fontos tényezőként
azonosították, ugyanis ezek a szervezetek a rendelkezésükre álló jogi
lehetőségekkel élve gátját képezhetik a felülről érkező hatalmi akarat
érvényesülésének.
A hallgatók
továbbá az SZFE oktatóinak ellenállását (számos kemény hangvételű, az autonómia
mellett kiálló nyilatkozat, közigazgatási perek, sztrájk) nagyon fontos
védőhálónak érzik a saját polgári engedetlenségük szempontjából. Az egyetemi
oktatók kiállásának mintaadó szerepe felbecsülhetetlen fontosságú a hallgatók
magatartására nézve. A fókuszcsoport résztvevői mindehhez hozzátették, hogy
időnként komoly kihívást jelent az egyetemi polgárok összességét az
ellenállásra jellemző bázisdemokrata működésébe integrálni. A közösségnek
egyszerre kell jól kezelnie – mind oktatói, mind hallgatói oldalról – az „erős
személyiségek” részvételét a döntéshozatalban, miközben olyan kaliberű
döntéseket kell meghozniuk, amelyek valamennyi egyetemi polgár számára
önmagában is jelentős, példa nélküli próbatételt jelentenek. A hallgatók úgy
látják, hogy akik az oktatás során is demokrata működésmódot képviselnek (a
mester-tanítvány hierarchikusabb viszonya helyett), azok otthonosabban mozognak
a bázisdemokrata struktúrában.
A fókuszcsoportos
interjúban részt vevő hallgatók az ellenállás sikerességének további fontos
elemeként az időtényezőt azonosították: ez azt jelenti, hogy nem érte őket
váratlanul az egyetem elleni támadás. A különféle színházi visszaélési ügyek
kormánypropaganda általi tálalása, „átkeretezése” már előre jelezte, hogy a
hatalom igyekszik illegitimmé tenni, „besározni” a Színház és Filmművészeti
Egyetemet. A hallgatók hozzátették, sokáig abban a hitben éltek, hogy közvetlen
kockázatot nekik nem kell vállalniuk, hogy vezetői szinten lehet kezelni a
„modellváltást”, de viszonylag hamar világossá vált számukra, hogy nem lehet
áldozatvállalás nélkül, tétlenül végignézni, ahogy a hatalom felszámolja
egyetemük függetlenségét.
A hallgatók
kiemelték, ahhoz, hogy esélyünk legyen bármit is elérni, nagyon kellett az,
hogy „a külvilág aktivizálódjon”. A hallgatók célja eredetileg „csupán” az
volt, hogy a saját egyetemi közösségüket ért támadást elhárítsák, az azóta
kialakuló közfigyelmet viszont már tudatosan használja az SZFE polgársága.
Teljes mértékben érzik annak a felelősségét, hogy túlmutat rajtuk az ügy, azt,
hogy övék az első olyan közösség, amely valódi, látványos ellenállással reagál
egy autonómiasértő hatalmi beavatkozásra. Az ellenálló egyetemi hallgatókhoz
eljutottak azok a hangok is, amelyek megkérdőjelezik a beleszólási jogukat,
azt, hogy milyen rendszerben, milyen oktatókkal, milyen oktatási programban
kívánnak tanulni. Ez a hozzáállás az interjúban részt vevő hallgatók szerint
elsősorban az alsóbb évfolyamos hallgatókra jellemző. A jelenség nem meglepő, a
fiatalok többsége a magyar oktatási rendszer alsóbb szintjein, általános- és középiskolában
a fentebb már említett demokráciaélményt jellemzően nem
tapasztalja meg.
A kezdetektől
fontos szempont volt az SZFE polgárai számára, hogy az SZFE-s megmozdulások
másfajta tiltakozások legyenek, mint a korábbiak (példaként hozták a CEU-s
tiltakozások visszafogott hangvételét, korábbról megörökölt jelszavait, reaktív
jellegét). A kreatív módon megszerkesztett megmozdulásaikat kommunikációsan
könnyen kódolható, sajátos szimbolika és művészeti performanszok jellemzik.
Mind mondják, tüntetéseik célja, hogy többletélménnyel menjen haza a résztvevő.
Már az első tüntetés előtt tudatosították magukban, hogy e közösség ereje a
rugalmasságában is rejlik. Többek közt ennek eredménye a – mára már az egész
ország számára az SZFE melletti kiállást jelentő – piros-fehér szalag, vagy a
sárga maszk. Ezek mind olyan szimbólumok, amelyek spontán módon jelentek meg a
tiltakozó akciók során, a demonstráló hallgatók pedig ezeket felismerték,
átvették és közismertté tették.
Az SZFE
polgárainak autonómiaküzdelme számos előremutató tanulsággal bír, ellenállásuk
sikeressége jogi és nem jogi eszközök értő, kreatív felhasználásán, személyes
áldozatvállaláson és valódi közösségként való egységes cselekvésen alapszik,
amely a társadalom demokratikus elköteleződésű részének támogatását is élvezi.
Az oktatók egyetemi autonómiájuk visszaszerzésére irányuló követeléseken
alapuló, a véleménynyilvánítás alkotmányos védelmét is élvező sztrájkot
tartanak fent, közben a tanköztársaság eszméje segítségével a hallgatókkal
összefogva saját hatáskörben gondoskodnak az órák megtartásáról és adminisztrálásáról.
A nagy médiavisszhangot és az általuk illegitimnek tartott fenntartót
reagálásra késztető magatartásuk jogi eljárást vont maga után, amelyet
jogerősen megnyertek. Ezzel párhuzamosan a hallgatók a magyar jog által is
ismert, jogi eljárásoknak utat nyitni képes polgári engedetlenségnek
tekinthető, látványos, kommunikációsan remekül reprezentálható, szervezett
egyetemfoglalása szintén reagálásra késztette a hatalom embereit, akik
önmagukat nevetségessé tevő, kétbalkezes lépéseket követően az egyetemi félév
felfüggesztése, majd érvénytelenítése mellett döntöttek. Az egyetemi polgárok
nem ijedtek meg, az oktatási munkát folytatják, a felfüggesztés kapcsán jogi
lépéseket tettek, bíróság elé vitték ügyüket, oktatási biztoshoz fordultak, aki
szintén megerősítette, hogy a fenntartó lépései egyértelműen jog- és
alaptörvényellenesek. Amennyiben a kuratórium alaptörvényellenes
kormányrendelet alapján hozott félév-érvénytelenítő döntése miatt is pert
indítanak, ügyük végső soron a strasbourgi emberi jogi bíróság elé kerülhet.
Az SZFE-ügy a
kormánynak nagyon kényelmetlenné vált, s bár a bírói autonómia megmaradt részét
épp mostanában próbálják
végleg megszüntetni (az SZFE megszállásához nagyon hasonló módon, a
kormányhoz messzemenőkig hű politikai káderek vezetői kinevezésével), mégsem
hiábavaló a megmaradt jogi és nem jogi eszközökkel egy szakma, egy egyetem, egy
közösség szabadságáért küzdeni. Az ehhez szükséges intellektuális, lelki erőt
az SZFE hallgatói mindenekelőtt az oktatás során megélt közvetlen demokrácia-
vagy önrendelkezésélményből, az oktatóik által átadott nyitott, társadalmilag
érzékeny gondolkodásmódból, az egymással való kooperáció és felelősségvállalás
egyetemen elsajátított gyakorlatából, az oktatók ellenállásának mintaadó
hatásából, a társadalom támogatásából nyerték, amely a korábbi tiltakozások
tapasztalatainak figyelembevételével kialakított rugalmas, kreatív hozzáállást
eredményez.
Az SZFE sorsa nem dőlt el, azonban az egyetem polgárai bebizonyították, ha egy közösség valóban közösségként tud kiállni azokért a demokratikus értékekért, amelyek autonóm, független működését garantálják, azzal igenis meghátrálásra késztethetik a mostanra szinte már csak nyers erőt, ostoba erőszakot felmutatni képes autokratikus hatalmat. Sőt, az SZFE polgárainak példamutató küzdelme éppen arra tanít mindannyiunkat, hogy jogi dokumentumok által deklarált demokratikus elveink, alkotmányos jogaink csak akkor jelenthetnek valódi szabadságot, ha képesek vagyunk áldozatot hozni veszélyeztetésük esetén.
Kép forrása: 24.hu
