Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
A T/9934. számú törvényjavaslat, műfaját tekintve
szokásos nevén ún. salátatörvény, de pontosabb megnevezése szerint mosléktörvény
(hiszen, ellentétben a salátával, nem egymáshoz illő elemeket önt egymás mellé)
36. §-a újabb súlyos támadást intézett volna az önkormányzatok már sokszor megtépázott
maradék autonómiája ellen. A törvénytervezetnek az önkormányzatokat érintő
részét április 1-én, a bolondok napján a kormány visszavonta. A többi marad.
Először nézzük
meg, mit jelentett volna a javaslat elfogadása, melynek visszavonásának módja teljes
kommunikációs csőd: a kormány a törvény ezen részét saját állítása szerint csakis azért vonta
vissza, mert „a lehető legszélesebb
körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogásra törekszik”.
1. Általános
vélekedés, hogy az autokráciáknak a demokratikus hatalomgyakorlással szembeni
kevés előnyeinek egyike, hogy az autoriter rendszerek a jogállamoknál
gyorsabban és erőforrásaik nagyobb koncentráltságával képesek reagálni a
külvilág váratlan kihívásaira. Ezt a
vélekedést az Eötvös Károly Intézet eddig is vitathatónak tartotta.
Március 27-i állásfoglalásunkban, melyben azt elemeztük,
hogy a demokráciák vagy az autokráciák a hatékonyabb válságkezelők-e, ezt
írtuk: „Autokratikus politikai rendszerben a válságkezelés is bizonytalan és
különös veszélyeket hordoz. A szabadságok, autonómiák megvonása és a rezsim
egyéb hiátusai ilyenkor visszaüthetnek. Ismert összefüggés, hogy a hierarchikus
döntési rendszerek sajátos vakságban szenvednek. A központ rosszul látja az
alsóbb régiókat, képtelen érzékelni a távol levő problémákat, vagy csak nagyon
későn, torzításokkal jutnak el a központba az információk. Ebben az értelemben
az autokráciáknak korlátozott a racionalitásuk.”
2. Állításunkat
alátámasztotta a kormánytöbbség által előterjesztett törvényjavaslat.
Az előzmény az,
hogy a veszélyhelyzet kihirdetése a polgármestereket helyi teljhatalommal
ruházta fel, mivel a testületi/közgyűlési és ezek átruházott döntéseit a
polgármesterek kezébe adta. Mint az köztudott, például a szekszárdi és a komlói
polgármesterek azonnal éltek a lehetőséggel. Számos demokratikus gondolkodású
polgármester a ráruházott hatalomból viszont úgy menekült ki, hogy megszervezte
távollévő képviselők online szavazását, illetve a frakcióvezetők
hozzájárulásával nem csak többségre, hanem esetenként konszenzusra törekvő egyéni
döntési gyakorlatot alakítottak ki.
A benyújtott
törvényjavaslat szerint a főpolgármester, a polgármester és a megyei közgyűlés
elnökének döntéseihez „szükséges a megyei, fővárosi védelmi bizottság előzetes
jóváhagyása. A megyei, fővárosi védelmi bizottság az előzetes jóváhagyás
tekintetében a döntési javaslat beérkezését követő 5 napon belül köteles
dönteni…”, ha pedig a védelmi bizottság nem döntene, a polgármester döntése öt
nap késedelemmel lép hatályba. Ez kiváló illusztrációja állásfoglalásunknak,
iskolapéldája a döntések értelmetlen centralizálásának, ennek következtében
pedig a kisszámú döntési pont miatt az ismerethiányos, szakszerűtlen döntések
veszélyét hordozta volna, továbbá a válság idején indokolt gyors reagálást
akadályozná.
3. Az előre is
látható, várható veszélyek számosak. Ezek közül említünk néhányat:
- Noha erről a javaslat
nem beszél, aligha lehet másként, minthogy az eddigi bizottsági döntési
hatáskörök ugyancsak a polgármesterekhez, majd előzetes jóváhagyásra a védelmi
bizottságokhoz kerültek volna.
- Olyan a járvány
elleni védelemhez nem kapcsolódó rutinfeladatokról, mint az önkormányzat
elővásárlási jogáról lemondás vagy adásvételi szerződések felülvizsgálata ugyan
milyen információk alapján döntenének a Fidesz által politikailag uralt és
ezekbe a politikai jellegű védelmi bizottságokba belerángatott elvben
politikamentesen működő rendőrtisztek?
- Tudunk olyan
polgármesterről, aki, mert nem volt helyes néhány órát sem várnia, hajnali
háromkor írt alá járványvédelmi eszköz beszerzéséről szóló döntést. A törvény
hatályba lépése után ezzel is várnia kellett volna öt további napot.
- Az
önkormányzatok által normál ügymenetre tervezett szociális támogatási keretek a
munkanélküliség növekedése, a szociális rászorultság tömegessé válása
következtében gyorsan elapad. Helyben készültek olyan felmérések, hogy ezek
forrását kétszeresére, pesszimista forgatókönyv esetén két és félszeresére kellene
emelni. Az illetékes miniszter közlése szerint az önkormányzatok központi
támogatást nem kapnak, az önkormányzatoknak, azaz a polgármestereknek gyakran
szűkös forrásaikat kell erre a célra átcsoportosítaniuk. Ha a törvény hatályba
lép, ezt is csak a védelmi bizottságok előzetes hozzájárulásával tehették volna
meg.
- Mindezek alapján
az önkormányzatoknak beruházásokat, felújításokat kell átütemezniük, illetve
törölniük, továbbá akár aláírt szerződéseket módosítaniuk vagy felbontaniuk.
Ezek esetében az időmúlás súlyos többletkárokat okozna.
- A – rendszerint
papíralapú – egyéni szociális kérelmek esetében a döntéselőkészítő anyagokban és
magukban a döntésekben is érzékeny személyes adatok sokasága található, az
önkormányzati képviselőket és tisztviselőket a titoktartásra esküjük kötelezi,
ezen az érzékeny adatok biztonsága a döntési folyamat megváltozásával ugyancsak
veszélybe kerültek volna.
- Ezekről a
segélyezésekről ugyancsak polgármesteri hatáskörben döntenek, aminek
következtében a szegényeknek megítélt segélyek csak a védelmi bizottságok
engedélyével, illetve, ha hallgatnak, akkor öt nap késedelemmel lettek volna kiadhatók.
Ahol pedig nincs mit enni, ott öt nap többletvárakozás elfogadhatatlanul hosszú
idő.
- A helyi szinten
felmerülő döntéseknek a megyei védelmi bizottságokhoz helyezése olyan
aktahalmazokat eredményez, hogy védelmi bizottságonként heti többezer döntést jelentene,
ami önmagában lehetetlenség.
Mindez, ahogy az
érintettek elmondták, nem egyéb, mint a pőre hatalmi paranoia dokumentált
formája.
4. A kormány,
végtelen bölcsességében, amint Gulyás miniszter ékesszólóan kihangsúlyozta, az
ellenzékkel kívánatos együttműködés jegyében, ezt a javaslatot visszavonta. Ám
csak ezt. Nézzük, mi minden maradt! A maradék mosléktörvény tehát egyebekben,
legalábbis a kormány álláspontja szerint, összhangban van a „lehető
legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogás”
követelményével.
Ennek alapján éppen
a koronavírus járvány tombolásának kezdetén látja a kormány időszerűnek a
következőkről dönteni:
A
járvány idején a múzsák hallgatnak. Magyarországon
színházi előadásokat a veszélyhelyzet idején egyáltalán nem tartanak. A
törvényjavaslat a kormány óhaja szerint a „lehető legszélesebb körű,
pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogás” jegyében azokat az
önkormányzati fenntartású színházakat, amelyeknek fenntartását az
önkormányzatok nem tudják önállóan biztosítani és ezért állami támogatást is
igényelnek, olyan felügyelő bizottságok alá kell rendelni, amelyek öt tagja
közül hármat a miniszter nevez ki és hív vissza, mégpedig bármikor.
A
járvány idején a kormány szerint a „lehető
legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogás” jegyében
éppen most jött el az ideje az anyakönyvi eljárásról szóló törvény olyan
módosításának, amely alapján Magyarországon a biológiai nem törvényesen ne legyen
megváltoztatható!
A
járvány idején a „lehető legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet
nélküli összefogás” jegyében a javaslat úgy módosítaná a Városliget
megújításáról és fejlesztéséről szóló törvényt, hogy eltörölné a főváros által
nemrég a területre meghatározott változtatási tilalmat.
A
törvény előterjesztőinek lelki szemei előtt bizonyára az Alaptörvény
zárómondata lebegett:
„Legyen
béke, szabadság és egyetértés.”
