A különleges
jogrend kifejezés jogi eufémizmus, mert a különleges jogrend valójában azt
jelenti, hogy kihirdetése a jog legfontosabb: morális rétegének alkalmazását
függeszti fel, azaz legalapvetőbb szabadságaink kerülnek zárójelbe. Ez az írás arról szól, hogy ilyen
helyzetben mi lenne a
teendő.
Az Eötvös
Károly Intézet a kormány március 11-i döntése előtt, amikor még
csak tárgyaltak a veszélyhelyzetről, közleményt adott ki alkotmányos értékeink, szabadságaink
védelmében. Azt mondtuk, hogy a különleges jogrendről szóló felelős döntés az összes
egyéb – a személyes szabadságot kevésbé korlátozó – lehetőség mérlegelése után,
az intézkedések szükségességét megfelelően alátámasztó indoklással hozható meg.
Felhívtuk a
figyelmet arra, hogy az egészségügyi törvény alapján járvány idején különleges jogrend
bevezetése nélkül is lehetőség van a személyközi kapcsolatok korlátozására,
a betegek elkülönítésére és karantén elrendelésére (járványügyi ellenőrzés,
megfigyelés és zárlat), óvodák, iskolák és egyetemek működésének szüneteltetésére,
sőt bármely(!)
intézmény működésének felfüggesztésére. Mindezeken túl jogalapot biztosít a lakosság mozgásszabadságának részleges
elvételére, területek teljes lezárására, a személyközlekedés helyi és országos korlátozására. Megtilthatóak a nyilvános vagy nem nyilvános rendezvények, sőt akár
tevékenységek folytatása is, feltéve persze hogy ezek az intézkedések a járvány
terjedését valóban gátolják. A kormány a járványügyi intézkedések körében arra is kötelezheti az
ország területén tartózkodókat, hogy kötelező orvosi vizsgálatnak vessék alá
magukat. Ezek olyan intézkedések, amelyek súlyos szabadságelvonást
eredményeznek, de hozzájárulhatnak a járvány mérsékléséhez, ezért alkotmányosan
és az észszerűség alapján is indokolhatóak. Mindezek, hangsúlyozom, a
különleges jogrend bevezetése nélkül elrendelhetők. De ha mindez nem elég,
az Országgyűlés a helyzet súlyához igazodóan azonnal további törvényeket,
döntéseket hozhat.
Mindezt azért kell elmondani, mert a különleges
jogrend az eddig ismertetettnél is súlyosabb szabadságkorlátozást jelent.
Itt szükség van egy rövid kitérőre: Arra a kérdésre,
hogy a fenyegető járvány idején a veszélyhelyzet jogszerűen bevezethető volt-e,
a válasz az, hogy aligha. Az Alaptörvény
trehány megfogalmazásaiból fakadó alkotmányos bizonytalanságok számosak: ezek szerint ugyanis a veszélyhelyzet az élet- és
vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén
hirdethető ki. A katasztrófavédelmi törvény ezt példálózó(!) felsorolással egészíti
ki: „tömeges megbetegedést okozó humánjárvány vagy járványveszély”. Ez pedig szabályozási
módszerét és tartalmát tekintve alkotmányosan vitatható, mert az Alaptörvény
alkalmazási eseteit bővíti, azaz felülírja. Az alkotmányos normavilágosság
követelményét, ráadásul itt éppen a legsúlyosabb alapjogkorlátozást előíró szabály
esetében, a példálózó definíció biztosan megsérti. Ezen a problémán aligha
segít az az alaptörvényi mondat, hogy „A különleges jogrendben
alkalmazandó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg”. Mindez csupán
közbevetés, mert olyan országban élünk, ahol arra szoktatnak, hogy a jog az
állampolgárokat ugyan kötelezi, de az államot kevéssé, ahol például 2016 óta
nyilvánvaló törvénysértéssel tartja fenn az állam a különleges jogrendhez
nagyon is hasonlító tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet ugyancsak
alapjogokat korlátozó intézményét.
Az Alaptörvény fogalmazója talán még észre
sem vette, hogy pl. a Magyarország elleni katonai támadás és a járvány idején a
jogkorlátozások indokolt kiterjedése eltérő. Amellett ugyanis ma sem mehetünk
el szó nélkül, hogy a különleges jogrendben néhány kivétellel (halálbüntetés,
kínvallatás tilalma, emberi méltóság, néhány eljárási jog) jogaink megvonhatóak.
Arra, hogy a hatalom azonnal kész visszaélni a
jogkorlátozás lehetőségével, a komlói és a szekszárdi polgármesterek gyáva és
antidemokratikus viselkedése is példa, akik, kihasználva a különleges jogrend
biztosította lehetőséget, a járványveszélytől függetlenül az ellenzéki többségű
képviselőtestületet megkerülve maguk döntöttek városuk éves költségvetéséről.
Ebben a helyzetben a legnagyobb veszélyt mégis
az információszabadság megfojtása, a mindennapos állami titkolózás, a hazudozás,
a kommunikációs jogok korlátozása, a tájékozódás joga valamint a vélemény- és a
sajtószabadság és az információhoz jutás megkurtítása jelenti. Ez nemhogy fékezné,
inkább erősítheti a járvány terjedését. Annak idején a több tízmillió halottat
követelő spanyolnátha terjedését köztudottan a cenzúra erősítette. Az MTI volt
vezérigazgatója nyilvános, Facebookon(!) közzé tett posztjában máris
cenzúrát követel.
A koronavírus elleni küzdelem nemzeti ügy, amely nem
lehet a zavartan ácsorgó beosztottjai körében észt osztó miniszterelnök autoritásának
bemutatása. Ártalmas
az olyan híresztelés is, amely a menekültek nyomorát teszi felelőssé a világban
röpködő gazdagok által szét- és behurcolt koronavírus miatt. A sokakhoz eljutó
hecc- és revolversajtót a vészhelyzet idején jó lenne újságírók kezébe adva átállítani
civilizált információs üzemmódba. A kormánypropaganda a Magyar Orvosi Kamara, a
független szakértők kritikus véleményét ismertesse és a szakmai kritikát ne
politikai támadásként tálalja. És a
legfontosabb kérdések egyike: hol vannak a legszegényebbek járványügyi
védelmére kidolgozott/kidolgozandó tervek? Lehet, hogy ilyenek nincsenek
is?
Az azonnali népszerűséget hajszoló, a különleges jogrend szabadságkorlátozó jellegéről hallgató, a sajtó szabadságáért nem küzdő ellenzéki pártok és politikusok pedig leginkább azt bizonyítják, hogy valószínűleg alkalmatlanok az ország vezetésére.
Kép forrása: azonnali.hu
