ekint embléma

A különleges jogrend hosszú árnyéka (vélemény)

vélemény 2020-03-20 | Majtényi László Fb Sharing

Majtényi László véleménycikke a veszélyhelyzet kihirdetéséről. Megjelent a HVG 2020. március 18-i számában.

A különleges jogrend kifejezés jogi eufémizmus, mert a különleges jogrend valójában azt jelenti, hogy kihirdetése a jog legfontosabb: morális rétegének alkalmazását függeszti fel, azaz legalapvetőbb szabadságaink kerülnek zárójelbe. Ez az írás arról szól, hogy ilyen helyzetben mi lenne a teendő.

Az Eötvös Károly Intézet a kormány március 11-i döntése előtt, amikor még csak tárgyaltak a veszélyhelyzetről, közleményt adott ki alkotmányos értékeink, szabadságaink védelmében. Azt mondtuk, hogy a különleges jogrendről szóló felelős döntés az összes egyéb – a személyes szabadságot kevésbé korlátozó – lehetőség mérlegelése után, az intézkedések szükségességét megfelelően alátámasztó indoklással hozható meg. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az egészségügyi törvény alapján járvány idején különleges jogrend bevezetése nélkül is lehetőség van a személyközi kapcsolatok korlátozására, a betegek elkülönítésére és karantén elrendelésére (járványügyi ellenőrzés, megfigyelés és zárlat), óvodák, iskolák és egyetemek működésének szüneteltetésére, sőt bármely(!) intézmény működésének felfüggesztésére. Mindezeken túl jogalapot biztosít a lakosság mozgásszabadságának részleges elvételére, területek teljes lezárására, a személyközlekedés helyi és országos korlátozására. Megtilthatóak a nyilvános vagy nem nyilvános rendezvények, sőt akár tevékenységek folytatása is, feltéve persze hogy ezek az intézkedések a járvány terjedését valóban gátolják. A kormány a járványügyi intézkedések körében arra is kötelezheti az ország területén tartózkodókat, hogy kötelező orvosi vizsgálatnak vessék alá magukat. Ezek olyan intézkedések, amelyek súlyos szabadságelvonást eredményeznek, de hozzájárulhatnak a járvány mérsékléséhez, ezért alkotmányosan és az észszerűség alapján is indokolhatóak. Mindezek, hangsúlyozom, a különleges jogrend bevezetése nélkül elrendelhetők. De ha mindez nem elég, az Országgyűlés a helyzet súlyához igazodóan azonnal további törvényeket, döntéseket hozhat.

Mindezt azért kell elmondani, mert a különleges jogrend az eddig ismertetettnél is súlyosabb szabadságkorlátozást jelent.

Itt szükség van egy rövid kitérőre: Arra a kérdésre, hogy a fenyegető járvány idején a veszélyhelyzet jogszerűen bevezethető volt-e, a válasz az, hogy aligha. Az Alaptörvény trehány megfogalmazásaiból fakadó alkotmányos bizonytalanságok számosak: ezek szerint ugyanis a veszélyhelyzet az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén hirdethető ki. A katasztrófavédelmi törvény ezt példálózó(!) felsorolással egészíti ki: „tömeges megbetegedést okozó humánjárvány vagy járványveszély”. Ez pedig szabályozási módszerét és tartalmát tekintve alkotmányosan vitatható, mert az Alaptörvény alkalmazási eseteit bővíti, azaz felülírja. Az alkotmányos normavilágosság követelményét, ráadásul itt éppen a legsúlyosabb alapjogkorlátozást előíró szabály esetében, a példálózó definíció biztosan megsérti. Ezen a problémán aligha segít az az alaptörvényi mondat, hogy „A különleges jogrendben alkalmazandó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg”. Mindez csupán közbevetés, mert olyan országban élünk, ahol arra szoktatnak, hogy a jog az állampolgárokat ugyan kötelezi, de az államot kevéssé, ahol például 2016 óta nyilvánvaló törvénysértéssel tartja fenn az állam a különleges jogrendhez nagyon is hasonlító tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet ugyancsak alapjogokat korlátozó intézményét.

Az Alaptörvény fogalmazója talán még észre sem vette, hogy pl. a Magyarország elleni katonai támadás és a járvány idején a jogkorlátozások indokolt kiterjedése eltérő. Amellett ugyanis ma sem mehetünk el szó nélkül, hogy a különleges jogrendben néhány kivétellel (halálbüntetés, kínvallatás tilalma, emberi méltóság, néhány eljárási jog) jogaink megvonhatóak. Arra, hogy a hatalom azonnal kész visszaélni a jogkorlátozás lehetőségével, a komlói és a szekszárdi polgármesterek gyáva és antidemokratikus viselkedése is példa, akik, kihasználva a különleges jogrend biztosította lehetőséget, a járványveszélytől függetlenül az ellenzéki többségű képviselőtestületet megkerülve maguk döntöttek városuk éves költségvetéséről.

Ebben a helyzetben a legnagyobb veszélyt mégis az információszabadság megfojtása, a mindennapos állami titkolózás, a hazudozás, a kommunikációs jogok korlátozása, a tájékozódás joga valamint a vélemény- és a sajtószabadság és az információhoz jutás megkurtítása jelenti. Ez nemhogy fékezné, inkább erősítheti a járvány terjedését. Annak idején a több tízmillió halottat követelő spanyolnátha terjedését köztudottan a cenzúra erősítette. Az MTI volt vezérigazgatója nyilvános, Facebookon(!) közzé tett posztjában máris cenzúrát követel.  

A koronavírus elleni küzdelem nemzeti ügy, amely nem lehet a zavartan ácsorgó beosztottjai körében észt osztó miniszterelnök autoritásának bemutatása. Ártalmas az olyan híresztelés is, amely a menekültek nyomorát teszi felelőssé a világban röpködő gazdagok által szét- és behurcolt koronavírus miatt. A sokakhoz eljutó hecc- és revolversajtót a vészhelyzet idején jó lenne újságírók kezébe adva átállítani civilizált információs üzemmódba. A kormánypropaganda a Magyar Orvosi Kamara, a független szakértők kritikus véleményét ismertesse és a szakmai kritikát ne politikai támadásként tálalja. És a legfontosabb kérdések egyike: hol vannak a legszegényebbek járványügyi védelmére kidolgozott/kidolgozandó tervek? Lehet, hogy ilyenek nincsenek is? 

Az azonnali népszerűséget hajszoló, a különleges jogrend szabadságkorlátozó jellegéről hallgató, a sajtó szabadságáért nem küzdő ellenzéki pártok és politikusok pedig leginkább azt bizonyítják, hogy valószínűleg alkalmatlanok az ország vezetésére.


Kép forrása: azonnali.hu

Legolvasottabb bejegyzések