1. A strasbourgi bíróság döntése bírálható, de az Egyezmény felmondása nem tehető értelmes vita tárgyává.
A második világháború borzalmaira reagálva, a béke, az emberi jogok és a demokrácia megerősítése érdekében tíz európai állam hozta létre az Európa Tanácsot, amelynek keretében 1950-ben megalkották az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE), és később az Egyezményben biztosított jogok védelmére létrehozták az Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB). A negyvenhét tagállamból álló Európa Tanácsnak Fehéroroszországot leszámítva minden európai állam tagja. Magyarország az elsők között csatlakozott a rendszerváltó államok közül az Európa Tanácshoz, és az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdette ki az Egyezményt, amivel részévé vált egy egyedülállóan hatékony nemzetközi emberi jogi védelmi rendszernek. Az EJEE felmondásával a közös európai értékrend hazai érvényesülése kerülhet veszélybe. A felvetéssel alapjaiban kérdőjeleződhet meg Magyarország demokratikus és emberi jogi elkötelezettsége.
Az EJEE olyan emberi jogi minimumot jelent, aminek teljesítése kötelező az alkotmányos demokráciákban. A strasbourgi bíróság pedig intézményi garanciát nyújt az Egyezményben biztosított jogok érvényesülésére. A strasbourgi sztenderd tehát minimumkövetelmény: az államokat nem korlátozza abban, hogy erősebb alkotmányos védelmet biztosítsanak az alapvető jogoknak az Egyezményben előírtnál. Az államok keze abban sincs megkötve, hogy milyen eszközökkel biztosítják a jogoknak legalább a minimálisan elvárt védelmi szintjét.
Bár az Alapjogokért Központ szerint „Magyarországon az alapjogvédelem megfelelő szintje a formális EJEE-tagság nélkül is biztosított,” az EJEB Magyarországot elmarasztaló ítéletei mutatják, hogy a magyar állam több kiemelkedő jelentőségű esetben az EJEE által megkövetelt minimum szinten sem biztosította az alapvető emberi jogok érvényesülését. Például az egyházak státuszát érintő változtatások a vallásszabadság sérelmét okozzák,(3) a bírói kontroll nélküli titkos megfigyelés lehetősége a magánélethez való jogot sérti,(4) a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés részletszabályai pedig ugyancsak nem felelnek meg a kínzás, és az embertelen, megalázó büntetés tilalmának.(5) Ezek az ügyek nem egyedi, hanem rendszerszerű jogsértésekre hívták fel a figyelmet, amiket azonban a magyar állam azóta sem orvosolt.
2. Az Egyezmény felfüggesztésének feltételei nem állnak fenn.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye két esetben teszi lehetővé az EJEE alkalmazásának felfüggesztését: háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén.(6) Az Egyezménytől eltérés korlátja továbbá, hogy csak a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt mértékben történhet meg. Az EJEE meghatározza ugyanakkor azokat a jogokat, amelyeket az Egyezmény felfüggesztése esetén is biztosítani kell. Ilyen az élethez való jog, a kínzás, az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés és a rabszolgaság tilalma, illetve, hogy büntetést csak törvény rendelkezése alapján lehet kiszabni. Ráadásul felfüggesztés esetén az EJEE azt is előírja, hogy az Európa Tanács Főtitkára számára teljes körű tájékoztatást kell adnia az adott országnak az általa tett intézkedésekről és azok okairól. Az elmúlt években Ukrajna a Krím félsziget megtámadása, Franciaország a párizsi terrortámadás, és Törökország a puccs utáni rendkívüli állapot bevezetése miatt élt az EJEE felfüggesztésének lehetőségével. Törökország bejelentése után az Európa Tanács főtitkára kiemelte, hogy a felfüggesztés ideje alatt is bárki fordulhat a strasbourgi bírósághoz, aki szerin Törökország megsértette az Egyezményben biztosított jogait. A török intézkedések Egyezménynek való megfelelését az EJEB meg fogja vizsgálni,(7) ahogyan tette azt az EJEE korábbi felfüggesztései esetén is, más államokkal szemben benyújtott panaszokkal. (8)
A fentiek alapján Magyarország tekintetében az Egyezmény felfüggesztésének jogi feltételei nyilvánvalóan nem állnak fenn. Még akkor sem, ha a kormány továbbra is – jogellenesen – hatályában fenntartja az ország egész területére a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. (9)
3. Katonai diktatúrában volt eddig csak példa az Európa Tanácsból való kilépésre és ezzel az Emberi Jogok Európai Egyezményének felmondására.
1967. április 21-én katonai junta ragadta magához a hatalmat Görögországban, és az új kormány az EJEE felfüggesztését jelentette be. A dán, a norvég, a svéd és a holland kormány azonban úgy látta, hogy a felfüggesztés 15. cikkbe foglalt feltételei nem állnak fenn, ezért az Emberi Jogok Európai Bizottságához fordultak, amely a kérelmező államoknak adott igazat. (10) Görögország a Bizottság döntését nem várta meg, inkább kizárását megelőzve 1969-ben önként lépett ki az Európa Tanácsból, és csak a diktatúra felszámolása után, 1974-ben lett újra tag.
A görög példa jól mutatja, hogy az Egyezmény felmondásával Magyarország kiírná magát az európai demokráciák köréből, és azt is jelzi, milyen következményei lehetnének annak, ha indokolatlanul, a feltételek fennállta nélkül próbálná felfüggeszteni az EJEE alkalmazását.
4. Az alapvető jogok általános elvekként az uniós jogrend részét képezik úgy, ahogy az Egyezményből és az ahhoz kapcsolódó esetjogból következik.
Az Európai Unió minden tagállama tagja az Európa Tanácsnak is és részese az Egyezménynek. Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz.) 6. cikk (2) bekezdése írja elő az EU számára, hogy csatlakozzon az Egyezményhez.
Az Európai Bíróság már az 1970-es évektől kezdődően hivatkozott az Egyezményre. „A Bíróság az emberi jogokat általános jogelvként kezelte, (11) és azok tartalmát úgy konkretizálta, hogy a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira (12) és a valamennyi akkori tagállam által aláírt nemzetközi szerződésekre hivatkozott, (13) azon belül is elsősorban az Egyezményre és az ahhoz kapcsolódó esetjogra.(14)”(15) Az EUSz. 6. cikk (3.) bekezdése is kifejezésre juttatja az Európai Bíróság által korábban megfogalmazottakat, ugyanis kimondja, hogy általános elvekként az uniós jogrend részét képezik az alapvető jogok, ahogy azokat az Egyezmény biztosítja, és ahogy azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek.
Az Egyezmény alkalmazásának esetleges felfüggesztése tehát a magyar kormány számára semmilyen politikai előnnyel nem jár, sőt viselnie kellene jogellenes lépése következményeit, de még az emberi jogok újabb sérelmei esetén a Magyarországgal szembeni jogi eljárásokat sem szüntetik meg. Ugyanakkor, ha ezt mégis megteszik, Magyarország nemzetközi megítélése bizonyosan tovább romlik.
(1) Vejkey Imre KDNP-s képviselő napirend előtti felszólalása az Országgyűlés 2017. március 20-i ülésén http://kdnp.hu/strasbourg-kontra-magyarorszag-szuverenitasa Az Alapjogokért Központ közleménye https://www.facebook.com/alapjogokert/posts/1463174997047901:0
(2) Lázár János kancellária miniszter csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy ha az Igazságügyi Minisztérium tesz ilyen javaslatot, akkor megfontolják. Kósa Lajos a Fidesz frakcióvezetője pénteken migránsbiznisznek nevezte, hogy a Helsinki Bizottság jogi képviseletet nyújtott a bangladesi menedékkérőknek, és úgy fogalmazott, hogy ha ez gyakran előfordul majd, akkor emiatt „meg kell szüntetni az Európai Emberi Jogi Bíróság hatáskörét Magyarországgal szemben.” http://www.mediaklikk.hu/2017/03/23/180-perc-ki-kell-e-lepni-az-emberi-jogok-europai-egyezmenyebol/
(3) Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország
(4) Szabó és Vissy kontra Magyarország
(5) Magyar László kontra Magyarország, ill. T.P. és A.T. kontra Magyarország
(6) EJEE 15. cikk
(7) A vonatkozó hivatkozás ezen a linken található meg.
(8) http://www.echr.coe.int/Documents/FS_Derogation_ENG.pdf
(9) 36/2017. (III. 6.) Korm. rendelet http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK17032.pdf
(10) Denmark, Norway, Sweden and the Netherlands v. Greece (“The Greek Case”) 5 November 1969 report of the European Commission of Human Rights
(11) C–29/69. Stauder kontra Ulm [1969], Európai Bíróság, ECR 419.
(12) C–11/70. Internationale Handelsgesellschaft mbH kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1970], Európai Bíróság, ECR 1125.
(13) C–4/73. Nold kontra Commission [1974] Európai Bíróság, ECR 491.
(14) C–36/75. Rutili kontra Ministre de l’intérieur [1975], Európai Bíróság, ECR 1219.
(15) Bárd Petra: Az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, Fundamentum 2015/4., 20.
(Kép forrása: Council of Europe - www.coe.int)
