Tegnap döntött az Alkotmánybíróság az ombudsman alaptörvény-értelmezési indítványáról. Az alapvető jogok biztosa az uniós kvótahatározat kapcsán – amely alapján Magyarországra ezerkétszázkilencvennégy menedékkérőt helyeznének át Görögországból és Olaszországból, hogy ügyükben itt folytassák le a menekültügyi eljárást – az Alaptörvény Európa-klauzulájáról kérdezte a testületet. A kérdés lényege arra irányul, hogy a magyar hatóságoknak az Alaptörvény értelmében vajon egyenesen meg kell-e tagadniuk a részvételt a kvótadöntés végrehajtásában.
Az elmúlt hetekben a Kormány kvótanépszavazási kezdeményezésének sikertelensége után az Alaptörvény hetedik módosítása is elbukott a parlamenti szavazáson. Sem a referendum, sem az Alaptörvény elmaradt módosítása nem teremtett valódi hivatkozási alapot a Kormánynak arra, hogy folytassa menekültellenes politikáját. Az ombudsmani indítvány, úgy tűnik, alkalmat adott az AB-nek arra, hogy biztosítsa a hiányzó közjogi alapot a kormányzati menekültpolitikához.
Az Alaptörvény hetedik módosítására irányuló javaslat két helyen, a Nemzeti Hitvallás mellett az Alaptörvény önmeghatározását és értelmezési elveit rögzítő R) cikkben helyezte volna el a Magyarország alkotmányos identitásának védelmére vonatkozó állami kötelezettséget. Az uniós klauzulát pedig olyan korlátozással toldotta volna meg, miszerint az EU-s hatalomgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
A hetedik módosítás tehát az uniós hatáskörgyakorlás korlátjaként (a) az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokat és szabadságokat, továbbá (b) Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát, illetve (c) a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunknak, azaz Magyarország alkotmányos identitásának védelmét írta volna elő.
A tervezett klauzulák nem kerültek be az Alaptörvény szövegébe, de úgy tűnik, az Alkotmánybíróság – az alkotmánymódosító kétharmadot pótolva – alkotmányos előírásokká minősítette lényegében ugyanezeket a fordulatokat. Az alkotmánybírósági határozat mindenkit kötelező rendelkező része szerint az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, hogy az uniós hatáskörgyakorlás sérti-e (a) az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy (b) Magyarország szuverenitását, illetve (c) történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Korábbi elemzésében az EKINT kifejtette: “A nemzeti alkotmányértelmezés fenntarthatja azt az igényt, hogy az alkotmányos megkötések (így például a közhatalom-gyakorlás alapjogi korlátai) az EU keretében történő hatáskörgyakorlásra is irányadók. Az elvi lehetősége adott annak, hogy az Alkotmánybíróság érvényre juttassa az alapvető alkotmányos garanciákat, az alkotmányos identitást, illetve az uniós klauzula szerint korlátokat az EU jogával szemben.” Egyúttal arra is felhívtuk a figyelmet, hogy ezzel a lehetőséggel eddig nem élt a magyar alkotmánybíróság.
A mostani határozat alapján viszont úgy tűnhet, mintha soha nem is lett volna alkalma a testületnek ilyen álláspontra helyezkedni: az Alkotmánybíróság egy szóval sem nem utal uniós ügyekben hozott korábbi döntéseire. Holott a korábbi gyakorlata alapján az Alkotmánybíróság, noha lett volna rá alkalma, közvetlenül nem vizsgálta az uniós jogi aktusok alkotmányosságát. A testületnek ezért számot kellett volna adnia arról, hogyan kapcsolódik új döntése a korábbi tartózkodó hozzáállásához. Az alkotmánybírósági döntések legitimitását kizárólag az ellenőrizhető és következetes indokolás biztosíthatja.
A hirtelen jött határozat arra utal, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény elmaradt módosítását akár pótolva is keresi a lehetőséget, hogyan segítheti a kormányzat eszményeinek megvalósítását.
2016. december 1.
Eötvös Károly Intézet
(Kép forrása: mandiner.hu)
