Az alkotmányjogi panasz benyújtója a 2014. december 19-én a devizahitel-károsultak érdekében tartott egész napos demonstrációsorozat egyik résztvevője volt. Az indítványozó szerint sértette a békés gyülekezéshez való jogát, hogy a rendőrség, majd a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megtiltotta a tüntetést a miniszterelnök Cinege utcai házánál és a Markó utcában, a Kúriánál.
Az Alkotmánybíróság a Kúria előtti tüntetéssel kapcsolatban kifejtette ugyan, hogy a rendőrség a gyülekezés tiltásának indokait nem alkalmazhatja mechanikusan, és hogy a bíróságok súlyos zavarását körültekintően, minden tényt és körülményt értékelve kell megítélni, de ezekből semmilyen érdemi következtetést nem vont le. A Sulyok Tamás által jegyzett határozat megelégedett annak kimondásával, hogy alkotmányjogi panasz keretében a testületnek nincs lehetősége a bizonyítékok felülmérlegelésére, a bírósági működés veszélyeztetéséről a rendőrségnek és a rendes bíróságnak kell döntenie. Ez az álláspont azonban több szempontból sem védhető.
Egyrészt az Alkotmánybíróságnak nem felül kell bírálnia a bizonyítékokat, hanem az alapjogi kérdésben kell állást foglalnia ellátva ezzel alapjogvédő feladatát. Másrészről a testület saját korábbi döntésétől tért el indokolás nélkül, ugyanis a 30/2015. (X. 15.) AB határozatban ugyanolyan tényállás alapján alaptörvény-ellenességet ítélt. Ebben a korábbi határozatában az Alkotmánybíróság alapjogsértőnek találta, hogy a rendőrség kizárólag a Kúria elnökhelyettesének nyilatkozatára alapította a gyülekezés betiltását arra hivatkozással, hogy az a bíróság zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné.
A miniszterelnök háza elé bejelentett tüntetés kapcsán sem érzékelte az alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság. Ezt a gyülekezést a rendőrség azért tiltotta meg, mert megítélése szerint annak megtartása „mások jogait és szabadságát” sértené. Erre azonban a gyülekezési törvény (Gytv.) alapján nincs lehetősége a rendőrségnek, hiszen előzetesen csak két esetben tiltható meg a gyülekezés: ha az népképviseleti szerv illetve bíróság működését súlyosan veszélyeztetné vagy, ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye is csak törvényben meghatározott indokok alapján engedi a gyülekezési jog korlátozását. Ennek ellenére a rendőrségi határozatot a bíróság jóváhagyta.
Az Alkotmánybíróság ugyan megint rámutatott a bírói döntés hibáira, miszerint a Gytv. szabályozási rendszerében „mások jogainak sérelme” nem a gyülekezés előzetes tiltó okai között szerepel, hanem az a Gytv. 14. § (1) bekezdése alapján feloszlatási ok, de elhárította azzal, hogy a rendőrség és a bíróság azért hivatkozott tiltó okként feloszlatási okra, mert „a jogalkalmazók az előttük fekvő ügyben alapjogi kollíziót ismertek fel.”
Egy ilyen felismerés esetén azonban az alkotmánybíróságról szóló törvény (Abtv.) 25. § (1) értelmében a bírónak az eljárás felfüggesztése mellett alkotmánybírósági felülvizsgálatot kellett volna kérnie a gyülekezési törvényre, ami nem történt meg.
Az Alkotmánybíróság pedig a helyett hogy megsemmisítette volna a rendőrség határozatát törvénysértő módon helyben hagyó bírói döntést, arra hívta fel a jogalkotót, hogy módosítsa a gyülekezési törvényt, azért hogy a törvény meghatározza a magánszférához való jog és a gyülekezési jog összeütközése estén alkalmazandó eljárás kereteit. A gyülekezési jog gyakorlása gyakran érinthet más alapjogokat, azonban az Alkotmánybíróság által most vizsgált ügyben egyértelműnek tűnik, hogy a magánszféra sérelme reálisan nem vetődhetett volna fel, mivel a miniszterelnök lakóhelye előtt tíz perces gyülekezést szerettek volna tartani a szervezők.
Ezzel a gyülekezési jogot súlyosan sértő határozattal az Alkotmánybíróság nem csak a konkrét ügyben nem védte meg az indítványozó alapjogát, hanem ráadásul megteremtette a lehetőségét a gyülekezési jog további korlátozására. A rendőrségnek, a bíróságnak és az Alkotmánybíróságnak köszönhetően a következmények beláthatatlanok lehetnek az egyik legfontosabb szabadságjog gyakorlására nézve.
