Az eddigi szabályozás szerint az azonos tárgykörbe tartozó kérdések közül csak az időben legkorábban benyújtott kezdeményezés szervezője gyűjthetett aláírásokat. Az adott tárgykörbe tartozó kérdés benyújtásától fogva a kérdés és tárgyköre "védetté" vált: amíg a kezdeményezés el nem bukott, vagy sikerrel nem zárult, további kezdeményezésekre ugyanabban a tárgykörben nem volt lehetőség ("párhuzamossági moratórium"). Az új szabályozás viszont lehetővé teszi, hogy egyszerre több szervező is azonos tárgyú kérdéseket hitelesítsen, és megkezdje a támogató aláírások gyűjtését. A TASZ és az EKINT álláspontja szerint a párhuzamos aláírásgyűjtés mégsem jelent megoldást a népszavazás intézményének eddigi problémáira, a következő okokból:
1. A hatékony joggyakorlás ellehetetlenül
A kötelező országos népszavazáshoz a 200.000 támogató aláírás összegyűjtése jelentős mozgósítást kíván meg. Az új szabályozás következtében viszont az akár teljesen azonos célú kezdeményezések versenye elaprózza a választópolgárok támogatását. Bár a választópolgároknak joga lesz több kezdeményezést is támogatni, nem ésszerű azt feltételezni, hogy a választópolgárok ugyanabban a tárgykörben, esetleg ugyanazzal a céllal több kezdeményezést támogassanak. Ezért ugyan az egyes választópolgárnak látszólag könnyebb népszavazást kezdeményezni, azonban a választópolgárok összességének várhatóan továbbra is szinte lehetetlen lesz a népszavazás intézményén keresztül érvényesítenie akaratát. Az országos népszavazásnak, ha már a közjogi rendszerünkben van ilyen, az alkotmányos rendeltetése éppen az lenne, hogy a választópolgárok széles körének támogatását élvező kérdésekben – akárki is tette fel őket – a választópolgárok akaratukat közvetlenül kinyilvánítva kiegészíthessék, ellensúlyozhassák az Országgyűlés képviseleti hatalomgyakorlását. Ezt a jövőben sem lehet majd hatékonyan megtenni.
2. A tájékozott joggyakorlás ellehetetlenül
Az eddigi eljárásban, mivel azonos tárgykörben egyszerre csak egyetlen népszavazási kezdeményezés állhatott talpon, a választópolgárok könnyen tájékozódhattak arról, és eldönthették, kívánják-e azt támogatni. Az azonos tárgyú kezdeményezések közötti versenyben viszont a választópolgárnak már jóval több információra van szüksége, hogy eldöntse, a kezdeményezések közül mit kíván támogatni. Amíg azonban a hasonlóan versenyszerű választásokat jelentős állami támogatású kampány előzi meg, a népszavazások esetében a választási kampányéhoz hasonló szabályozás nem segíti a polgárok tájékozódását. Az új szabályozás tehát ésszerűtlen tájékozódási terhet ró a választópolgárra, és ezzel széles körben ellehetetleníti a népszavazás kezdeményezéséhez való jog tájékozott gyakorlását.
3. A visszaélésszerű joggyakorlás elburjánzik
A népszavazási eljárásban eddig sem ismeretlen visszaélések ezután várhatóan kiterjednek az aláírásgyűjtésre is. A jövőben bármely párt ellehetetlenítheti egy kérdés népszavazásra bocsátását azzal, hogy megtévesztő jelleggel maga is aláírásokat gyűjt a jóhiszemű szervezők által hitelesített kérdéssel azonos kezdeményezés mellett, így megosztva az ügyet támogató választópolgárokat.
4. Az esélyek a korábbiaknál is egyenlőtlenebbek lesznek
A párhuzamos aláírásgyűjtés nem tisztességes verseny. Az azonos tárgykörű kezdeményezések közül a legnagyobb erőforrásokkal, intézményi háttérrel rendelkező szervezők kérdéseinek van érdemleges esélye. A kampányhoz, mozgósításhoz kevesebb erőforrással rendelkező szervezők várhatóan akkor is alulmaradnak, ha a választópolgárok nagyobb hányadának támogatását élveznék.
„A TASZ és az EKINT álláspontja szerint az új eljárásrend látszólag sokakat enged a népszavazási eljárás kapujába, de onnantól már akadályozza a továbblépést a választópolgárok akaratnyilvánítása felé, akárcsak a régi eljárás. Az új eljárásban sok kicsi együtt semmire se megy” – mondta Mráz Attila, a TASZ Politikai Részvételi Jogi programvezetője.
Részletes elemzésünk és a TASZ javaslata elérhető itt.
