HUEN
ekint embléma
  1. Címlap
  2. Alkotmányosság
  3. Alkotmányvédelem

Az Alaptörvény hatodik módosítása és a demokratikus nyilvánosság igénye

álláspont 2016-05-02 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Még mindig homályosak a terrorveszélyhelyzetről szóló hatodik Alaptörvény-módosítás keletkezésének körülményei.

Április 26-a óta, benyújtásával a parlamenthez, szövegszerűen is elérhető az Alaptörvény hónapok óta a levegőben lógó hatodik módosítása. A most közzétett javaslat is homályban fogant: a különleges jogrendek sorát a terrorveszélyhelyzetnek nevezett tényállással kiegészítő alaptörvény-módosítás keletkezésének körülményei a mai napig átláthatatlanok.

A terrorveszélyhelyzet Alaptörvénybe iktatását érdemben először újságcikkek kezdték rebesgetni január közepén, találgatásokba bocsátkozva a javaslat tartalmát illetően. A kezdetektől nyilvánvaló, hogy a kormányzat nem kívánt érdemi vitát folytatni a javaslatról, melyet a honvédelmi törvény egy teljességgel inadekvát módon alkalmazott rendelkezésére hivatkozva, mint a „honvédség szervezeti felépítésére, működésére, haditechnikai eszközeire és anyagaira, valamint hadfelszerelésére” vonatkozó adatot 2016. január 12-től 30 évre el akartak vonni a nyilvánosság elől. Érdekes fordulat volt, hogy a Kormányt gyakorlatilag korlátlan hatáskörökkel felruházó, alapvető jogokat a terrorfenyegetettség elvont veszélye címén akár két hónapra korlátozó javaslat közzétételét a nyilvánosság a kuruc.info szélsőjobboldali portál közreműködésének köszönhette. A javaslat ellen az ellenzéki pártok élénken tiltakoztak, majd – mintha a terrorveszélyhelyzet a kormánytöbbség számára elvesztette volna fontosságát – hosszas hallgatás következett, mígnem a kérdést a március 22-ei brüsszeli terrortámadás másnapján maga a miniszterelnök vette újra elő. Az időzítés a maga ízléstelenségében kísértetiesen hasonlít arra, amikor Orbán Viktor a párizsi terrortámadások idején az Európába menekülő embereket azonnal a terrorizmus kockázatát növelő, kultúránkat veszélyeztető tényezőként azonosította. Április elején már ötpárti egyeztetésekről lehetett hallani, miközben a nyilvánosság még mindig nem ismerte a javaslat pártközi vitára bocsátott szövegét. Bár egyes elemek április folyamán kiszivárogtak, a javaslat hivatalosan csak a múlt hét óta érhető el az Országgyűlés honlapján.

A tervezett hatodik módosítás napvilágra kerülése a demokratikus nyilvánosság szempontjából alapvető. Ez ugyanakkor nem szabad, hogy elfeledtesse az egyeztetési folyamat tudatos eltitkolását.

Az Alaptörvény módosítása a jogrendszeren belül elfoglalt kiemelt helye miatt sem lehet a képviselők magánügye, a különleges jogrendek szabályozása azonban még az alkotmányokban általában szabályozott kérdésekhez képest is olyan téma, melyet a válsághelyzetek megoldásával sokszor együtt járó alapjogkorlátozások miatt a polgárok bőrükön éreznek. Az először kiszivárogtatott javaslathoz képest megállapíthatjuk, hogy a mostani jóval visszafogottabb, korlátozottabb időkeretben érvényesülő, a Kormány kizárólagos döntési jogkörétől a parlamenti ellenőrzés felé elmozduló koncepciót tartalmaz – azonban továbbra sem látunk bele a keletkezés körülményeibe, indokaiba.

A demokratikus nyilvánosság követelménye merőben mást jelent, mint jól felépített kormányzati gyűlöletkampányt, majd a mellényzsebből készen előhúzott javaslat közzétételét. A terrorveszélyhelyzetről a szakmai és a civil nyilvánosság lehető legszélesebb körének bevonásával, észérveket ütköztetve kellett volna érdemi diskurzust folytatni, és így megküzdeni a társadalom támogatásáért.

A kormányzati retorikával szemben a viták nem a hatékonyság gátjai, hanem éppen ellenkezőleg: a nyilvános vitafolyamat lehet egyedül alkalmas arra, hogy a társadalom meggyőződhessen a terrorveszélyhelyzet alaptörvénybe iktatásának szükségességéről és tájékozódhasson a terrorfenyegetettség valós mértékéről. Amíg a hasonló egyeztetések zárt ajtók mögött zajlanak, nem várható a társadalomtól, hogy partner legyen az egyeztetés eredményének végrehajtásában. Nyilvános vita nélkül nincsen tanulás és nincsen társadalmi tudás sem. Mindebben felelősségük van mindazoknak az ellenzéki politikusoknak is, akik a háttéregyeztetések résztvevőiként belenyugodtak a demokratikus nyilvánosság kizárásába.

Legolvasottabb bejegyzések