1. A kérdés megfogalmazásából nem derül ki, mire is vonatkozik a kezdeményezés. Az egyik lehetséges olvasat szerint a tárgya a Tanács 2015/1601 számú, 2015 szeptemberében elfogadott határozata, ami alapján Magyarországra 1294 menedékkérőt helyeznének át Görögországból és Olaszországból, hogy ügyükben itt folytassák le a menekültügyi eljárást. Magyarország erre a határozatra nemmel szavazott, de minősített többséggel a tagállamok elfogadták, és így – az Unió döntéshozatali szabályai szerint – kötelező ránk nézve is. Egy kötelező EU-s döntés megszegéséről viszont biztosan nem lehet népszavazást tartani. Amire eddig senki nem gondolt, Orbán miniszterelnök évértékelője alapján egy másik értelmezés merült fel, amely szerint a kérdés egy lehetséges, de közelebbről meg nem határozott jövőbeni kvótadöntésre vonatkozna.
2. A Kormány úgy próbálja beállítani, mintha a közös európai menekültpolitikáról szóló döntéseket brüsszeli bürokraták hoznák meg a magyar emberek feje felett, miközben szó sincs ilyesmiről. A magyar választópolgárok 2004-ben népszavazáson döntöttek az ország csatlakozásáról az Európai Unióhoz, majd a jelenleg is hatályos alapszerződések szövegét, az ún. Lisszaboni Szerződést elfogadtuk, azt az Országgyűlés törvényben hirdette ki. A csatlakozást az ország döntő többsége nemzeti győzelemként élte meg. A tagság az elmúlt években igen jelentős előnyökkel járt hazánk számára. Az Európai Unió nélkül ma nem lenne nálunk gazdasági növekedés, és rég elbúcsúzhattunk volna a jogállam maradékától is.
Magyarország tehát állampolgárainak döntése alapján részese lett egy olyan Uniónak, amelynek minden szintjén képviselteti magát, és amelyben az Unió az alapszerződések szerint, meghatározott területeken a tagállamokra és polgáraikra is kötelező jogot alkothat. A Kormány népszavazási kérdése azt sugallja, mintha az Európai Uniónak a Kormány által kiválasztott valamely döntése érvényességéhez szükség lenne az Országgyűlés hozzájárulására, holott Magyarország az alapszerződések elfogadásával már egyszer elfogadta, majd az Alaptörvény E) cikkében megerősítette, hogy egyes hatásköreit, így a menekültügyi politikáról szóló döntéseket a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolja. A Kormány által vitatott esetekben a tagállamok miniszteri szintű képviselőiből álló Európai Unió Tanácsa hoz döntést. A magyar miniszternek megvan a lehetősége arra, hogy meggyőzze a többi tagállam képviselőjét a maga álláspontjáról, van szavazata, részt vesz a határozat kialakításában, de az így születő döntés, ahogy azt az Unióhoz való csatlakozással Magyarország elfogadta, akkor is kötelező, ha adott esetben azzal a magyar fél nem ért egyet. Az Unióban való részvétel nem részleges, a közös játékszabályok betartása nem függhet attól, hogy az adott döntés szimpatikus-e a tagállamnak vagy sem.
Ha a magyar Kormány nem ért egyet a közös európai döntéssel, akkor az uniós jog lehetőséget biztosít a határozat és más jogszabály megtámadására az Európai Bíróságon, amivel a Kormány a tavaly őszi határozattal szemben élt is. Az Európai Bíróság fog dönteni arról, hogy a Tanács nem lépte-e túl a hatáskörét a menedékkérők áthelyezéséről szóló határozattal. A népszavazás ezzel szemben fogalmilag és a népszavazás szabályai szerint jogilag is értelmezhetetlen eszköz az uniós jogalkotással szemben. A már elfogadott kvótáról szóló határozat ugyanúgy kötelező marad, és bár nincs napirenden, de a népszavazás újabb kvóták bevezetését sem akadályozná meg.
3. A Kormány népszavazási kezdeményezése azt a hamis látszatot kelti, hogy valós tétje, értelme van a választópolgárok döntésének. Az Európai Unióban Magyarországot az Európai Tanácsban a miniszterelnök, az Európai Unió Tanácsában az adott területért felelős miniszter képviseli, így tehát a Kormány az az állami szerv, amely meghatározó szerepet tölt be a magyar álláspont kialakításban és képviseletében. Az Országgyűlés ezzel szemben teljesen más pozícióban van. A Kormány felelős az Országgyűlésnek, e felelőssége pedig a magyar állam Unióban való részvételével kapcsolatos döntésekre is kiterjed, de hasonlóan más területekhez, a parlament itt sem rendelkezik hatékony ellenőrzési jogosítványokkal a Kormány felett. Az Országgyűlés és a Kormány együttműködését európai uniós ügyekben az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény szabályozza. Ennek értelmében az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásairól a Kormány tájékoztatja az Országgyűlést, az Országgyűlés kikérheti a Kormány álláspontját, és állásfoglalást fogadhat el valamely uniós tervezettel kapcsolatban. A Kormány következésképpen maga határozza meg az Európai Unióban képviselt magyar álláspontot, és viseli érte a felelősséget. A népszavazási kérdés hamisan sugallja, hogy ebben az Országgyűlés álláspontja megkötné a Kormányt. A népszavazás bárhogy is alakul, az jogilag nem változtat a Kormány mozgásterén. Ezt a rendszert és döntési mechanizmust a demokrácia-hiányra hivatkozva lehet általában bírálni, de nem lenne meggyőző a kormányzat közvéleményt manipuláló akciójának alátámasztására használni. A kötelező kvótával kapcsolatban a Kormány már népszavazás nélkül kialakította elutasító álláspontját.
4. A parlamentáris demokráciában a népszavazás kivételes eszköz, amely során a nép közvetlenül gyakorolja hatalmát, és döntése kötelezi a parlamentet. Garanciális jelentőségű, hogy jól körülhatárolt tárgykörökben és pontosan szabályozott eljárásban juttathassák kifejezésre akaratukat a választópolgárok. A népszavazásról szóló törvény ezért követeli meg a kérdés egyértelműségét, aminek a Kormány kezdeményezése, mint láthattuk, nem tesz eleget. A népszavazás tárgya továbbá csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A kvótadöntések, ahogy fentebb kimutattuk, a Kormány hatáskörébe tartoznak, a Kormány képviselője szavaz az Unióban, ezzel szemben az Országgyűlés nem hozhat kötelező döntést a magyar álláspont képviseletére vonatkozóan. A kérdés megfogalmazása szerint ráadásul valójában nem is a parlament döntéshozatalára vonatkozik, arról ugyanis nem szólhat, hanem arra utal, mintha a magyar választópolgárok az Uniót közvetlenül kötelezhetnék.
5. Még ha, tegyük fel, a Kormány által kezdeményezett népszavazás eredményes is lenne, akkor sem érne el semmit, mert a parlament nem tudja megkötni a Kormány kezét az uniós képviselet tekintetében. A Kormány tehát visszaélve a népszavazás intézményével, a nemzeti konzultációt próbálja más köntösbe öltöztetni, és politikai haszonszerzést remélve megtéveszti a polgárokat. Jogosan merül fel a kérdés, vajon ki veszi itt semmibe az emberek véleményét?
Kép: (via)
