Jelöljön-e alkotmánybírót az ellenzék?

A kormánypárt ajánlatot tett, amely szerint a Fidesz mellett a Jobbik és a baloldal is egy-egy bírát jelölhet. Három lehetséges alternatíva látszik. Először, a magukat demokratikusnak nevező ellenzéki pártok elfogadják az ajánlatot. Másodszor, a baloldal elutasítja az ajánlatot, és a Fidesz a Jobbikkal állapodik meg az új tagokról. Harmadszor, nem választanak új tagokat, és ezzel az AB működőképessége veszélybe kerül: a törvény szerint legalább tíz tag jelenléte szükséges a döntésekhez.

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint a magukat demokratikusnak nevező pártok nézőpontjából az ajánlat elutasítása melletti érvek elsöprőek. A Fidesz 2010 óta egyoldalúan áterőszakolta az AB jelölési rendjének megváltoztatását, hatáskörének többszöri megcsonkítását, alkotmányértelmezési lehetőségeinek drámai szűkítését, létszámának megemelését, továbbá megválasztott tizenegy új, egypárti módon jelölt tagot. (Érveink szempontjából annak nincs jelentősége, hogy az egypártilag jelölt tagok közül kettőt – Pokol Bélát és Juhász Imrét – a szavazáskor a szélsőjobboldali párt is támogatott, illetve volt olyan bíró, aki más ellenzéki párttól is kapott szavazatot). A magukat demokratikusnak tartó ellenzéki pártok e lépések mindegyikét elutasították—helyesen. Többször kifejtették, hogy e változások az AB létezésének értelmét, alkotmányos céljának megfelelő működésének alapjait ássák alá—szintén helyesen. Annak a három tagnak a kivételével, akiknek mandátuma most jár le, valamennyi hivatalban lévő bírát egypártian jelöltek, és túlnyomó többségük eddigi működésük alapján a kormányzathoz lojálisnak tekinthető.

Ebben a helyzetben az AB Orbán-konform működése hosszú időre biztosítottnak látszik. Ezen a helyzeten egyetlen, a baloldal által jelölt, az alkotmányosság elveit esetleg elfogadó új tag megválasztása leheletnyit sem javítana. Ezzel szemben az alku elfogadásával járó károk számosak. Először, a megállapodás a többpárti konszenzus látszatát kölcsönözné a Fidesz által egyoldalúan kialakított helyzetnek. Másodszor, az orbáni gyakorlatot eddig kritizáló pártok elvesztenék alapjukat arra, hogy bírálják az AB körül kialakult állapotokat. Harmadszor, a Jobbikkal közösen megvalósított alku szintén ellentétes korábbi állásfoglalásaikkal. Mindezeket a külön-külön is vállalhatatlan engedményeket megtenni pusztán azért, hogy egyetlen, önmagában semmiféle befolyással nem bíró tagot jelölhessenek a tizenöt tagú Alkotmánybíróságba, nemcsak morálisan, hanem politikailag is esztelenségnek tűnik.

Másfelől mit kockáztat a baloldal az alku elutasításával? Először, a Jobbik alkupozícióját erősítheti, és ezzel esetlegesen hozzásegíti a szélsőséges pártot egy további tag jelölésének lehetőségéhez. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi AB számos tagja eleve Jobbik-kompatibilis, ez a változás tartalmi értelemben nem járna érezhető változással, viszont a Fidesz-Jobbik alku erősítené az AB illegitim volta mellett érvelő álláspontot a hazai és nemzetközi közvéleményben. Másodszor, ha az elnököt és az új tagokat nem sikerülne megválasztani, könnyebben állhatna elő olyan helyzet, amelyben az AB működésképtelenné válik. Mivel azonban a testület ma már – legkésőbb 2013, az új tagok abszolút többségbe kerülése óta – nem gyakorol érdemi alkotmányossági kontrollt a kormánytöbbség felett, ezt nem tekintjük valódi veszteségnek.

Mindezek fényében meggyőződésünk, hogy az orbáni alku elutasításának egyetlen demokratikusan vállalható alternatívája volna: a magukat demokratikusnak tartó pártok az alku feltételeként szabhatják a 2010-ig érvényben lévő jelölési rend és a korábbi, csorbítatlan AB-hatáskör visszaállítását, a 2010 óta egyoldalúan jelölt és megválasztott tagok lecserélését új, konszenzusos, az alkotmányosság iránt elkötelezett tagokra. Ezt Orbán természetesen sosem fogadná el, ezért az alku elutasításának nincsen reális alternatívája. Ugyanakkor az orbáni ajánlat nem csak a parlament baloldali pártjait állítja morálisan nagy súlyú döntés elé. Valamennyi, baloldali jelöltként szóba jöhető alkotmányjogásznak fel kell tennie magának a kérdést: hajlandó-e demokratikus díszletként virítani az Orbán-konform AB-n? Vagy inkább a lengyel alkotmánybírák példáját követi, akik visszautasították, hogy együttműködjenek az alkotmánysértő módon kinevezett új tagokkal?