A lelkiismeret lázadása

Az 5/2015. számú határozatában a testület Kész Zoltán indítványára megsemmisítette azt a kúriai végzést, amely szerint a – később megválasztott – képviselőjelölt a többi jelöltről szólva választási alapelveket sértett, és ezért őt a további jogsértéstől eltiltották. Az egyhangú alkotmánybírósági határozat, a Kúria álláspontjával szemben, a választási kampányban folytatható szabad politikai vita eszméje mellett foglalt állást: „Választási kampányban az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak. Társadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak.” Ugyanezen az alapon április 20-i döntésében az AB, az ajkai Fidesz-szervezet panasza nyomán, újra megsemmisített egy kúriai határozatot, amely egy fideszes kampányvideó közléseit minősítette jogsértőnek. Az alkotmánybírósági határozathoz ezúttal sem fűzött különvéleményt senki.

Erős kontrasztban áll e döntések demokratikus szellemiségével az AB 2014-es gyakorlata. A három (parlamenti, önkormányzati és EU-s) választás évében a testület az új országgyűlési és fővárosi választási rendszer alkotmányosságáról is döntött. Emlékezhetünk, hogy az Alaptörvénnyel összhangban állónak találták a „győzteskompenzációt” az országgyűlési választásokon (3141/2014. AB határozat) és a fővárosi közgyűlés tagjainak választásáról szóló akkor friss szabályokat is (26/2014. AB határozat). A választási plakátok kihelyezését korlátozó rendelkezéseket pedig érdemben nem is vizsgálta a testület (3036/2014. AB határozat).

Az idei és a tavalyi határozatok megszületésének körülményei és tétje persze nagyban eltérnek egymástól. 2014-ben, éppen a választások évében az AB-nek arról kellett állást foglalnia, hogy az újonnan elfogadott, a választópolgári szavazatokat képviselői mandátumokká alakító választási rendszerek bizonyos elemei alkotmányosak-e. Ezek a döntések közvetlen politikai jelentősége nem csekély volt, a választások eredményét változtathatták volna meg. Az AB által alaptörvény-konformnak tartott győzteskompenzáció segítette például kétharmados parlamenti többséghez a kormánypártokat. A két idei panaszeljárás ezzel szemben jelöltek, illetve jelölő szervezetek indítványa alapján olyan ügyekben indult, amelyekben az egyik politikai oldal a másik oldal valamilyen kampányban tett megszólalását sérelmezte. A döntések jelentősége pedig az, ami persze az alkotmányosság és demokrácia szempontjából nem kevés, hogy a képviselői helyekért versengő politikusok a kampányban egymást szabadon kritizálhatják.

Kézenfekvőnek tűnik az a magyarázat, hogy a jelenlegi összetételű Alkotmánybíróság a választásokat érintő kérdésekben akkor biztosít védelmet az alapjogoknak, ha ennek nincs igazán komoly tétje.