Az Alkotmánybíróság és a bíróságok nyilvánossága

Az ítéletek megismerhetőségéről szóló szabályokat ma két külön törvény tartalmazza. A bírósági szervezeti törvény a felsőbírósági ítéletek – anonimizálást követő – proaktív közzétételét írja elő. (A közzétételről korábban az elektronikus információszabadság törvény rendelkezett, amelynek koncepcióját egy évtizede az Eötvös Károly Intézet dolgozta ki.) A polgári perrendtartás pedig a bírósági határozatok anonimizált másolatának kérelemre történő kiadásáról rendelkezik. Ez utóbbi törvénynek az AB határozatában elbírált szabálya azokat a kivételeket határozza meg, amely esetekben még anonimizált formában sem adható ki a határozat (ha a határozat minősített adatot, illetve üzleti, hivatásbeli stb. titkot tartalmaz, ha személyállapoti perben született, továbbá ha a tárgyalásról kizárták a nyilvánosságot).

A bírósági határozatok megismerhetősége jogállami alapvetés: ha nem ismerhetjük meg egy-egy törvényi szabály alkalmazásának gyakorlatát, akkor nem ismerjük az eleven jogot. Az ombudsman indítványát a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogra, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogra alapította. Az alkotmánybírósági határozat többségi indokolása viszont lényegében kizárólag a közérdekű adatok megismeréséhez való jog szempontjából vizsgálja, egy rendkívül szűk keresztmetszetben, a személyes adatok védelmének ellentétpárjaként. Ebben az igen korlátozott keretben ráadásul egy új alapjogi tételt vezet be, amely szerint a két jog konfliktusait az adatvédelem elsőbbségére figyelemmel kell eldönteni, holott ilyen hierarchia nem vezethető le az Alaptörvényből. Az új elvnek (amit Kiss bíró különvéleménye is vitat) a magyarázatával a többségi határozat adós marad. Bár az információszabadság és az adatvédelem közötti, utóbbinak kedvező, hierarchikus viszony ebben a határozatban a bírósági ítéletek megismerhetőségét befolyásolta, a határozat nem zárja ki, hogy más alapjog-konfliktusok megítélésére ne lehetne majd hatással. Például politikusok, közhatalomgyakorlók, politikai közszereplők kapaszkodhatnak ebbe az érvbe, ha titkolózni akarnak. Csak remélhetjük, hogy ez az új elvi tétel nem éli túl ezt a határozatot.

Az alkotmánybírósági érvelés formálisan nagyjából végigveszi az alapjogkorlátozás alkotmányosságának megítélésére szolgáló szükségességi-arányossági teszt lépéseit, de ez inkább kötelező penzum a határozatot jegyző Dienes-Oehm alkotmánybíró számára, nem a döntés meggyőző erejű magyarázatának kerete. Az AB többségi indokolásába foglalt érvek gyengeségét mutatja az az ellentmondás (amelyre különvéleményeikben Czine és a hozzá csatlakozó Lévay alkotmánybíró, illetve Kiss és Salamon bíró is felhívják a figyelmet), hogy a bírósági szervezeti törvény olyan határozatok anonimizált változatainak közzétételét is előírja, amelyeket a polgári perrendtartás itt elbírált kivételszabálya alapján nem lehet kérelemre kiadni. Biztosan nem lehet általánosan igaz, hogy ez utóbbi esetekben lehetetlen vagy aránytalanul nehéz a bizalmas adatok kitörlése és a határozat kiadása.