A magyar ugar - az Alkotmánybíróság új elnökének programja

Lenkovics „régi” bírónak számít. Még a konszenzusos jelölési szabályok alapján 2007-ben választotta meg az Országgyűlés alkotmánybírónak. Mandátuma 2016 áprilisában jár le. Lenkovics hiába „régi” bíró, az elmúlt években a kormányzati politika számára érzékeny ügyekben számos alkalommal szavazott az alkotmányosság értékeivel szemben a kormányzat érdekeinek megfelelően (például alkotmányosnak találta a trafikok és a szövetkezeti hitelintézetek államosítását és a fővárosi közgyűlés választásának a választójog egyenlőségét sértő új szabályait). Ezért megválasztása nem meglepő.

Az új elnök nyilatkozatai alapján úgy tűnik: a magyar AB szerep-tudata, legalábbis Lenkovics elnöki programja szerint, elválik az alkotmánybíróságok általánosan elfogadott alkotmányos rendeltetésétől.

Az új elnök relativizálta az alapvető jogok érvényesülését az AB által kialakított két és fél évtizedes gyakorlat és, tegyük hozzá, az Alaptörvény szövegének kritikájával, amelyek megkövetelik, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvényben (és ne rendeletek útján, mert Lenkovics szövege még ezt is megengedi) szabályozzák. És persze az sem elég, hogy az alapjogok korlátozása törvényben történjen. Szerinte az alapjogok kialakult védelmi eszköze is közrejátszott abban, hogy az utóbbi válságos években a parlament „követhetetlen módon” – vagyis nyílt érdemi vita nélkül – alkotott több száz törvényt. Azaz, mintha a jogok védelme tehetne a védelem felszámolásáról.

Lenkovics elnök logikája szerint tehát az alapjogok védelme gátolja a parlament demokratikus működését. Ezzel szemben valójában nincs alkotmányos demokrácia az alapjogok érvényesülése nélkül, ezért aggasztó kilátás annak lehetősége, hogy a demokratikus parlamenti működésre hivatkozva lerontható az alapjogok védelme.

Lenkovics Barnabás a Kormány válságot és kivételes megoldásokat sulykoló retorikájával összhangban hangsúlyozta: válság idején az Alkotmánybíróság feladata a mértéktartás, vagyis az, hogy ne akadályozza a kormányzati munkát. Ez a krízis pedig, az új elnök víziója szerint, folyamatos: Magyarország a II. világháború óta egyik válságból a másikba lép és nem tudhatjuk, honnan hová tart. Lenkovics tehát úgy látja, hogy a válság belátható időn belül nem érhet véget. Az új elnök álláspontja szerint válság idején az alkotmánybíráskodásnak és az emberi jogok oltalmazásának eszközei az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítése mellett – az együttműködés és a bizalom szellemében – lehetnek kooperatívak is, mint például: alkotmányos követelmények, jogalkotói mulasztás megállapítása, vagy éppen csak a probléma „szignalizációja”.

Lenkovics elnök tehát úgy gondolja, hogy válság idején még az alkotmánybíráskodás is más. Az új elnök szerint az Alkotmánybíróságnak nem szabad akadályoznia a kormány munkáját. Az alkotmánybíráskodásnak azonban éppen az a lényege és természete, hogy korlátozza a törvényhozót a jogszabályok alkotmányosságának következetes számon kérésével. A kormányzati hatékonyság és az alkotmányosság sokszor kerülhetnek ellentétbe, de az Alkotmánybíróságnak azt kell garantálnia, hogy az alkotmányos elvek és értékek válságok idején se váljanak felfüggeszthetővé.