Vének nyara

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013-as döntését, amely pénzbírsággal sújtotta a www.napi.hu hírportált egy a Mollal összefüggő információ közlése miatt. Az internetes portállal szemben a Magyar Nemzeti Bank a cikk megjelenését követően hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított, melynek eredményeképpen megállapította, hogy a cikk közzétételével a kiadó megsértette a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A kiadó a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt pert indított keresetét azonban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. Az ítélet érdekessége volt, hogy a bíróság egyáltalán nem vizsgálta az ügyben felhívott alapjogi érveléseket, valamint az AB határozataira alapított okfejtéseket, mondván, hogy „a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága az Alaptörvényben nevesített, védett alapjog, az alkotmányos alapjog pedig közvetlenül nem érvényesíthető a bíróság előtt”.

Az EKINT többször beszámolt már arról, hogy az Alkotmánybíróság háza táján a kétharmados többség törvénymódosításai és az ugyancsak általa eszközölt személycserék óta hűvös szelek járnak a jogállamiságra. Időről-időre felbukkan azonban egy-egy olyan döntés, mely az alkotmányos értékek erózióját megtöri, megmutatva, hogy a 89-es alkotmány szellemének napsugara, ha egyre bágyadtabban is néha a mai napig behatol az AB falai közé.

Az AB többségi döntése ismét megerősítette azt az alapvető tételt, hogy a szabad véleménynyilvánítást korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni, és ragaszkodott korábbi, arra vonatkozó gyakorlatához, hogy a média szabad tájékoztató tevékenysége a modern demokratikus nyilvánosság legfontosabb alkotóeleme. Az indokolás szerint központi jelentősége van annak, hogy a sajtó bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül láthassa el a közügyek alakulását befolyásoló összefüggések feltárására vonatkozó feladatát. A többségi határozat kifejtette, hogy a cikk tárgya, a Mol horvátországi tulajdonszerzésével kapcsolatos korrupciós gyanú közügynek, az ehhez kapcsolódó közlések pedig közéleti vitához tartozó megszólalásoknak minősülnek, a hírportál tehát a szólás- és sajtószabadság fokozottan védett körében tette közzé információit. Az AB elvi éllel mondta ki, hogy a sajtótól elvárható magatartás a közölt információk valóságának ellenőrzésére vonatkozik, az elvárható gondosság követelménye pedig nem értelmezhető úgy, hogy az a sajtót az egyébként alátámasztott tények és összefüggések valósághű közlésétől elzárja. A testület álláspontja szerint a tájékoztatás „megalapozatlan, félrevezető” jellegének megállapítására valós információk kapcsán csak kivételesen, a sajtó rosszhiszemű eljárása esetén van lehetőség. Üzent az AB az ítéletet meghozó bíróságnak is. Az indokolás szerint az ítélet tévesen állapította meg, hogy az alaptörvényben foglalt alapjogi érvelések és az AB gyakorlatára épülő okfejtések a bírósági eljárásban nem vizsgálhatók, mivel a bíróságnak alkotmányos kötelezettsége, hogy a szóban forgó ügyhöz hasonló tényállásokat a sajtószabadság korlátozására irányadó alkotmányos szempontok és az azokat kibontó alkotmánybírósági határozatok figyelembevételével bírálja el. A többségi határozat logikája világos: mivel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ezeket az alkotmányossági szempontokat egyáltalán nem mérlegelte, ítélete alkotmányellenes volt.

A határozat korántsem volt egységes, ahhoz öt, a kétharmados többség által hivatalba léptetett alkotmánybíró (Balsai István, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária) csatolt különvéleményt, illetve párhuzamos indokolások is születtek. Ezek tartalma a többségi határozat tartalma felett érzett örömünket beárnyékolja.

Példaként említhető a határozat tartalmával egyébként egyetértő Dienes Oehm Egon párhuzamos indokolása, aki fontosnak látja hangsúlyozni azt a veszélyt, hogy állampolgárok alapvető jogaikat „visszaélésszerűen” is gyakorolhatják, ami összeegyeztethetetlen az Alaptörvény Nemzeti hitvallásából levezethető értelmezési kerettel.

Balsai István különvéleménye szerint abból, hogy az újságírói vélemény egy gazdasági elemző lapban jelent meg, illetve, hogy a Mol részvényeivel a tőzsdén kereskednek, az következik, hogy az ügy tárgyát képező újságcikk elsődlegesen üzleti célú kommunikáció, az ilyen közlés pedig kevésbé tarthat igényt a közéleti vitákban érvényesülő véleményszabadság fokozott oltalmára.

Juhász Imre és Balsai István különvéleménye szerint nem róható fel a bíróságnak, hogy a negyedik Alaptörvény-módosítás által hatályon kívül helyezett AB határozatokat nem vette figyelembe döntése meghozatalakor. Kérdés, vajon miben látja az alkotmányjogi panasz jogintézményének funkcióját a két alkotmánybíró, ha úgy vélik, hogy az Alkotmánybíróságnak kerülnie kell „a bírói döntések felülmérlegelését”.

Szívós Mária, Balsai István és Salamon László közös különvéleménye egyenesen odáig megy a véleménynyilvánítás jogának relativizálásában, hogy szerintük a kiemelt védelemnek és a szabad véleménynyilvánítást korlátozó törvények megszorító értelmezésének csak bizonyos, általuk szűkebben meg nem határozott ügyekben lehet teret adni.

Pokol Béla a fentieknél jóval cizelláltabb módon visszhangozza a fentieket: álláspontja szerint az Alaptörvényben deklarált alapvető jogok önmagukban nem közvetlenül hatályos jogok, hanem azok szabályait törvény állapítja meg, az alapvető jogokat a bíróságoknak pedig e jogok természeténél fogva csak állami és magánfelek vitáiban kell figyelembe venniük, magánfelek peres ügyeiben pedig az egyszerű törvényi jog alapján kell dönteniük.

A fentiek alapján kijelenhetjük, hogy a többségi döntés az AB korábbi szellemiségének egyik utolsó, váratlan felvillanása – vénasszonyok nyara –, melynek a különvéleményekből kirajzolódó tendenciák alapján elkerülhetetlenül vége szakad. Sütkérezzünk, amíg lehetséges!