Legyen köztársaság!

Jó estét, polgártársak!

Majdnem napra pontosan három éve, hogy Magyarország elsőszámú jogi dokumentuma az Alaptörvény. Ez azt állítja: Magyarország köztársaság. De ez nem igaz.

Közös ügyeinkről már régen nem mi, és nem is választott képviselőink rendelkeznek. A döntésekről jóformán utólag értesülünk, és épp annyit tudhatunk róluk, amennyit a hatalom enged. A gyerekeinket is arra tanítják: a jó állampolgár engedelmeskedik a törvényeknek – a jogsértőknek is, megfizeti az adót – bármennyit és bármifélét, saját boldogulását alárendeli a közösség érdekének. A jó állampolgár bízik a kormányban.

De ha nem akarjuk, hogy az állam mondja meg, hogyan éljünk, és ha beleszólást akarunk a rólunk szóló döntésekbe, akkor belátható időn belül újra meg kell alapítanunk a magyar köztársaságot és meg kell alkotnunk új alkotmányát. Ez a mi történelmi felelősségünk.

Legyen köztársaság!

Valójában ehhez igen kevés dologban kell egyetértenünk. Nem kell ugyanazt gondolnunk isten létezéséről, családról és házasságról, és arról sem, hogyan kell boldogulni az életben. A kormányzás helyes irányait is gondolhatjuk másként és támogathatunk különböző pártokat. Legfontosabb közös értékeink éppen hogy bármelyikre szabadságot biztosítanak. A köztársaság mindenkié! A köztársaság adja a legnagyobb szabadságot és biztonságot mindenkinek – azoknak is, akik ma még élvezik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kegyeit, és azoknak is, akiket a Rendszer ma még nem taszított ki.

Az új köztársaságban az olyan ügyek, mint az adók, a nyugdíjrendszer vagy a vasárnapi zárva tartás, majd a kormány és az ellenzék nyílt vitájában dőlhetnek el. Ahol a kormány szabad és tisztességes választásokon jut hatalomra; és ahol a kormányt, ha működésével elégedetlenek vagyunk, a következő választáson le is válthatjuk.

Legyen köztársaság!

De még ez előtt, az új köztársaság megalapításához, mi, Magyarország polgárai, egyet kell értsünk néhány, de alapvető dologban:

Abban, hogy ennek a politikai közösségnek mindannyian egyformán értékes tagjai vagyunk. A romák is. A szegények is. A hajléktalan emberek is. A melegek is. Az alkotmány mindannyiunké kell legyen. Az államnak nem dolga megmondani, milyen a helyes élet. Nem dolga meghatározni, hogy kik élnek családban, hogy melyik vallásnak lehet egyháza. És nem büntetheti a hajléktalanságot. Az alkotmány nem adja a jogokat – azt kell garantálnia, hogy az állam senkit se foszthasson meg tőlük.

Egyet kell értenünk abban, hogy mindannyian egyenlő jogokkal szólhatunk bele közös ügyeink eldöntésébe. Jó lesz az alkotmányunk, ha gondoskodunk róla, hogy az állam működése teljesen átlátható legyen, hogy egyetlen adóforintot se lehessen mutyiban elkölteni, hogy a sajtó és a közviták fórumai szabadok legyenek. Csak az az állami döntés és csak az a választási eredmény kötelez minket, ami nyilvános és szabad vitában születik.

A jó alkotmány nem a bizalomra épít, hanem a garanciákra. Ha angyalok kormányoznának, a kormányzatot nem kellene ellenőrizni. De a politikusok emberek, ellenőriznünk kell őket. Ma az Alkotmánybíróságtól a Számvevőszéken át az ügyészségig mindenhol a kormány emberei ülnek. Nehéz lesz, de az új köztársaságot ki kell szabadítanunk ebből a csapdából.

És végül, a jó alkotmány megvédi önmagát. A 89-es alkotmány legnagyobb hibája éppen az önvédelmi képesség hiánya volt – a 2010 előtti politikai erkölcstelenség foglyul ejtette, aztán a kétharmados önkény kivégezte. Ebből okulva a korábbinál sokkal szilárdabb alkotmányt kell alkotnunk, amit nem csak a bíróság véd majd meg, hanem az, hogy a lehető legtöbben a sajátjuknak tartják.

Ha az új köztársaságban mindannyian szerencsésnek érezzük magunkat, hogy a magyar köztársaság polgárai vagyunk, akkor sikerrel jártunk.

Legyen köztársaság!