A magyar demokráciára veszélyt jelent egy erős elnöki rendszer kiépítése. Sokszor felmerült már a sajtóban, hogy Orbán Viktor azt tervezi, hogy erős hatalmat gyakorló köztársasági elnök legyen. A hétvégi pártértekezleten az ellenzéki MSZP vezetői is azt vetették fel, hogy közvetlen választással erősítsék meg a köztársasági elnök pozícióját.
Az elmúlt hetekben a magyar közvéleményt újból élénken foglalkoztatják azok a híresztelések, amelyek szerint a jelenlegi miniszterelnök 2017-ben köztársasági elnökként foglalná el a Sándor Palotát vagy a Budai Vár valamely ennél is reprezentatívabb terét.
Erre a helyzetre reagált, szerintünk rosszul, az MSZP pártértekezlete, amely, igaz a végső szót még nem mondta ki, de azért fontosnak tartotta közzétenni, hogy megvitatta Hiller István javaslatát, miszerint 2017-ben végre „az emberek választhassák meg” közvetlenül Áder János utódját.
Eltekintve attól a politikában nem teljesen mellékes körülménytől, hogy az MSZP-nek, ellentétben 1990-nel, ma nincs a közvetlen elnökválasztáson esélyes jelöltje, néhány fontos körülményre szeretnénk felhívni a figyelmet:
A Nemzeti Együttműködés Rendszere úgy működik, hogy az Országgyűlésben immár nem születnek érdemi politikai és közpolitikai döntések. Jó-e, ha a jövőben is titkos kamarákban születnek a hazánk sorsát és a jövőnket meghatározó döntések? El kell döntenünk, hogy ebbe belenyugszunk-e, vagy ellenkezőleg, meg kívánjuk-e erősíteni a népképviseletet. Az Országgyűlés hatalma helyreállításának programjával valószínűleg ellentétes a közvetlen elnökválasztás ötlete. Nem könnyű ugyanis a fél mokaszint a fél bakanccsal összevarrni, de ha sikerül is, az elkészült lábbeli nem biztos, hogy kényelmes lesz.
Az elnöki rendszerekben a nép, a parlamentáris rendszerekben pedig a parlament választja az elnököt, és ez egyáltalán nem véletlen. A közvetlenül választott elnökhöz nem illenek a pusztán szimbolikus hatalom rekvizitumai, ha nem kap erős felhatalmazást az erős legitimáció mellé az önálló döntésre, erős késztetést fog érezni arra, hogy hatalma kiterjesztésével, de legalább hatáskörei értelmezéseivel azt megszerezze.
A parlamentarizmus vagy elnöki (félelnöki) rendszerek közötti választás soha nem független az adott történelmi körülményektől. A nemzeti együttműködésben megszerzett tapasztalataink ebben a tekintetben elgondolkodtatóak. Továbbá, ettől nem függetlenül, azon is el kell gondolkodnunk, hogy intézmények vagy inkább személyek uralma alatt szeretnénk-e élni. Nézetünk szerint a Nemzeti Együttműködés öt éve látványosan bebizonyította, hogy szabadabb és biztonságosabb lehet az életünk, ha a mindig vágyak által vezérelt, mindig szeszélyes személyek uralmával szemben a sokkal kiszámíthatóbb, a morálisan megalapozott jog kontrollja alá helyezett intézmények védelme alá húzódunk. A feladat most az, hogy az önmagát a jogon kívülre manőverező közjogi rendszert vezessük vissza a jog uralma alá. Ehhez pedig a parlamentáris kormányzati rendszer látszik megfelelő eszköznek.
Az Eötvös Károly Intézet 2003 óta hosszútávú kutatások, szabályozási javaslatok és nyilvános állásfoglalások elkészítésével dolgozik az alkotmányosság és az egyéni jogok szabadelvű felfogásának védelmén, valamint a szolidaritáson alapuló politikai kultúra megteremtésén.
Az EKINT elnöke Majtényi László jogász, volt adatvédelmi biztos.
