A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria ítéletével szemben, mert szerinte a Kúria jogértelmezése a véleménynyilvánításhoz való jogát sértette. A bíróság olyan, a honlapján megjelent jogsértő hozzászólások alapján vonta felelősségre jóhírnév megsértése miatt, amelyek tartalmára és megjelenésére nincs befolyása, mivel moderálás nélkül csak a kommenteléshez biztosít felületet. A Kúria ítéletében nem alkalmazta az internetes szolgáltatásokra vonatkozó törvényt, a kommenteket magánjellegű megnyilvánulásoknak minősítette. Ezért az egyesület már azzal felelőssé vált a kommentek tartalmáért, hogy a honlapján hozzászólások megtételére biztosított lehetőséget.
Az Alkotmánybíróság nem változtatta meg a bírói döntést, noha helyesen állapította meg, hogy a kommentek nem lehetnek magánjellegű közlések. Az alkotmánybírósági döntés valamilyen abszurd offline-online háborúságnak látszik, a határozat a komment műfaját sem érti: amire nem talál párhuzamot az offline világ fogalmaiban, arról nem vesz tudomást. Az Alkotmánybíróság szerint – teljesen félreértve a szükségesség-arányosság tesztet, ahogyan erre Stumpf bíró különvéleménye rámutat – a nem moderált kommenteket közzé tevő oldal fenntartójával szemben a jogsértés megállapítása azért arányos, mert a moderálást vállaló internetes szolgáltatók ugyanilyen felelősségét nem vitatták. A döntés eredményeként a tartalomszolgáltatók ha nem szeretnének mások véleményéért felelősek lenni, akkor meg fogják szüntetni oldalaikon a kommentelés lehetőségét, ami súlyosan korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát még akkor is, ha az AB azt gondolja, hogy a kommentek a véleménynyilvánítás tekintetében értéktelenek. Az önkifejezésnek és a közügyek megvitatásának egy fontos formája veszhet el, ha az interneten megszűnik a vélemények kifejezésének és ütköztetésének a lehetősége.
A szabadság híveinek ezúttal Stumpf István különvéleménye mellett elsősorban Paczolay Péter párhuzamos indoklása nyújt valamicske reményt. Paczolay párhuzamos indoklása találékony annyiban, hogy nem vitatta a panasz elutasítását magát, de alternatív indoklásával teljesen átértelmezi a döntést. Nem vitatható, hogy a jogsértő tartalom esetén a korlátozás szükséges, állapítja meg helyesen. Ám miután a kommentet moderálás nélkül közzétevő szolgáltatótól több nem várható el, jogi felelőssége az arányosság követelményének akkor felel csak meg, ha a tartalmat kifogásoló kérésére megvizsgálja, hogy a komment tartalma jogsértő-e. Ha igen, eltávolítja – sérelemdíjra, kártérítésre csak ennek hiányában kötelezhető. Ezzel az AB későbbi döntésével súlyos presztízsveszteség nélkül akár vissza is vonulhatna majd, ha például (összegétől függetlenül) aránytalan jogkorlátozó kártérítési felelősséget vagy sérelemdíjat megállapító bírói döntés ügyében kell majd döntenie. Ha jól érzékeljük a határozat szellemét, ez az irányváltás persze nem valószínű.
Az internet, és ez viszont biztató jel, természete szerint nem viseli el a szabadság korlátozását.
A 19/2014. (V. 30.) AB határozat ezen a linken olvasható.
Majtényi László: Bűz van
Megjelent az Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 5. lapszszámában, 2018. február 2-án