Rohad szét, éppen most és a szemünk előtt, az alkotmányosság Magyarországon. Másképp szólva: a magyar alkotmányosság az, ami itt nagyjából már elporladt. Történik ez abban az országban, amelynek, leszámítva a Nemzeti Együttműködés eddigi öt évét, egyéb rövid provizóriumok mellett a 13. század óta legfőbb gondja mindig szabadsága, szabadságának megvédése volt. Mert ugyanaz az egy kérdés foglalkoztatta mindig a politikai magyart: Mi az, hogy szabadság, mit jelent szabadságunk, és mit tehetünk érte?
Ne tévesszen meg senkit, hogy az alkotmányosság ügye, nem utolsó sorban az ellenzéki politikusok ostobasága miatt, most éppen nem szexi. Ha nem ma, holnap megint az lesz.
A szó legszorosabb és átvitt értelmében is lelepleződik majd az a hazugság, hogy a szemét elszállításának díját az alkotmányosság feladása csökkentette. Ha van az élet e két ténye között összefüggés, akkor az fordított, a kommunálistól az atomszemétig a szabadság feladásának ösvényét sokféle szenny szegélyezi.
Az Eötvös Károly Intézetben nem vagyunk hajlandóak ezt az egyre rosszabbodó helyzetet hallgatással sem elfogadni. Ezért beszélünk a szabadság ügyéről. A beszédnek most új formájával is próbálkozunk. Útjára bocsátjuk az Ab6 – Alkotmányjogi Kisokost, amely megpróbálja röviden és érthetően megmagyarázni az alkotmányosságot, mégpedig úgy, hogy például alkotmánybírósági, bírói, ombudsmani szövegek értelmezésével mutatjuk meg a szabadság igénypontjait, azaz az alkotmányosságot, illetve sajnos valószínűleg gyakran ennek hiányát. Amikor pedig azt látjuk, hogy valaki mégis valamit építeni próbál, vagy másvalaki a jog rebbenő fényű mécsesét a beomló falak közül éppen menekíti, hát azt is megmutatjuk.
