Miről szól ez a Hiányzó alap című kiállítás, amely, íme, a láthatatlant teszi láthatóvá? A negatív utópia állandósuló létezésre tör. A Nemzeti Együttműködés Rendszere uralmára veszélyesnek, ezért kártékonynak ítéli a szabadság monumentumát, a már lerombolt Harmadik Köztársaság legmaradandóbb alkotását, ezért, ostobán, alaptörvénye negyedik módosításával reméli eltávolítani, örökre kiiktatni a jog moráli s rétegét.
"Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik."
Ezt olvasva felhívással fordultunk a magyarokhoz: „Annak érdekében, hogy az alkotmányosságnak az egyes alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott tételei túléljék a Nemzeti Együttműködés Rendszerének zavaros éveit, egy-egy hatályon kívül helyezett határozat örökbefogadására szólítjuk fel a jóérzésű állampolgárokat.”
Nem gondoltam volna, hogy az elveszejtett, a létezés jogától megfosztott alkotmánybírósági szöveg tartalma maga és arctalan természetes szépsége akárhogyan előhívható. A lehetetlenség lehetővé tételéért köszönettel tartozunk Rajk László rajzolónak. (Egyetlen előzményről tudok, a létező, vissza nem vonható szöveg vizuális szépségét a magyar rajztörténetben Esterházy Péter művésznek az Ottlik Géza: Iskola a határonjának felülírásával már sikerült megmutatnia.)
Köszönet mindenekelőtt a mai délutánért, azért, hogy az elrombolt alkotmánybírósági határozatok, íme megjelentek képzőművészeti alkotásként, kiléptek a sötétzárkából, úgy hogy kétessé, visszavonttá tett létük minőségében váltak láthatóvá, és ilyenként olvashatóvá. A vonalazgatás, satírozgatás, safrozgatás révén a hiányzó valóság lenyomata lett itt ma nem tükör által homályosan, hanem színről színre, azaz fehéren feketén megmutatva. Mintha temetőnkben a gyászmunkát segítő óriás működött volna, aki papírját, ő tudja, miért, gyengéden simította rá az elhantolt szavakra.
Rajk László számunkra megtisztelő nagyvonalú meghatározása szerint ez a kiállítás az Eötvös Károly Intézet Elárvult alkotmánybírósági határozatok örökbefogadása programjának keretében készült el. Persze a művek, mint ezek is, soha nem valami intézeti, hanem valami alkotói program keretében készülnek el.
Ez a délután, mondom keserű iróniával, a társművészetek: a politikai destrukció és az alkotmányjogi asztráltestek találkozója a szépirodalommal és a képzőművészettel. Az első tehát a visszavonásé. A második, hogy kilépett a szöveg a jog korpuszából. A harmadik, hogy több mint négyszáz magyar polgár, akárcsak Bradbury Fahrenheit 451-ének könyv-emberei, örökbe fogadtak, hazavittek egy-egy számukra fontos alkotmánybírósági határozatot. A negyedik, hogy mindez láthatóvá vált és a falra került.
***
Végül néhány tárgyilagos megjegyzés: A lehetőség az alkotmánybírósági határozatok örökbefogadására ugyan ingyenes volt, de aki úgy gondolta, háromezer forint adományt is eljuttathatott hozzánk. Ezt az összeget - miközben az EKINT munkatársai hónapok óta nem kapták meg fizetésüket, és, mert nem tudunk fizetni érte, bérleményünket is elhagytuk -, jó lelkiismerettel utaltuk át a Fűtött utca – éjjeli menedékhely és nappali melegedő javára.
Végül halovány reménysugárként idéznem kell, hogy az utóbbi időben leginkább csak agonizáló Alkotmánybíróság is összeszedte kevéske bátorságát, és, talán utoljára, végül maga is beszólt a győzedelmes nemzeti együttműködésnek: „Az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmen kívül hagyását kell indokolni”
Itt tartunk most.
