Nem léhaság vagy humor, a megrendülés szólal meg ebben az egyszerű kijelentő mondatban: Szomorúak vagyunk. Intézetünk tíz éve megfogalmazott küldetésnyilatkozata szerint „az Eötvös Károly Intézet elkötelezett az alkotmányosság, a demokratikus jogállam és az egyéni jogok szabadelvű felfogása mellett… a tizenkilencedik századi magyar liberalizmus, a huszadik századi demokratikus magyar progresszió, valamint a köztársasági alkotmányt létrehozó alkotmányozó folyamat hagyományát kívánja folytatni és erősíteni névadójához méltóan a liberális demokrácia eszméi melletti elvi kiállást.”
2013. április 2-án jó okkal szomorkodunk. Vannak szerte a világban sikerült és kevésbé sikerült alkotmányszövegek, utóbbiakat az alkotmányos élet rendszerint valamiképp használhatóvá formálja. A mai napon hatályba lépő negyedik módosítása következtében az Alaptörvény a mondatok olyan önellentmondó halmazává lett, amely miatt ez a textus a továbbiakban alkotmánynak már nem nevezhető. Ha voltak is illúziók, aligha reménykedhet már abban a közösség, hogy az alkotmányos kultúra ezt az Alaptörvényt valaha áthatja, értelmessé teszi.
Személyes levélben hívtuk fel a döntéshozók, az országgyűlési képviselők figyelmét arra, hogy igen szavazatuk az alkotmányos élet zűrzavarához, olyan önkényes értelmezésekhez vezet el, amelyeknek adott esetben ők maguk is kárvallottjai lehetnek.
Nem hallgattak ránk.
A mai napra lekapcsoljuk a honlapunkat, ott tanulságul és riasztó monumentumként egyetlen dokumentum érhető el: az Alaptörvény hatályos és módosulásait korrektúrajelekkel láthatóvá tett szövege. Ez a szöveg, az így feltáruló rétegeivel, az azt létrehozó rendszernek magának tart tükröt.
Budapest, 2013. április 2.
2013. április 2-án jó okkal szomorkodunk. Vannak szerte a világban sikerült és kevésbé sikerült alkotmányszövegek, utóbbiakat az alkotmányos élet rendszerint valamiképp használhatóvá formálja. A mai napon hatályba lépő negyedik módosítása következtében az Alaptörvény a mondatok olyan önellentmondó halmazává lett, amely miatt ez a textus a továbbiakban alkotmánynak már nem nevezhető. Ha voltak is illúziók, aligha reménykedhet már abban a közösség, hogy az alkotmányos kultúra ezt az Alaptörvényt valaha áthatja, értelmessé teszi.
Személyes levélben hívtuk fel a döntéshozók, az országgyűlési képviselők figyelmét arra, hogy igen szavazatuk az alkotmányos élet zűrzavarához, olyan önkényes értelmezésekhez vezet el, amelyeknek adott esetben ők maguk is kárvallottjai lehetnek.
Nem hallgattak ránk.
A mai napra lekapcsoljuk a honlapunkat, ott tanulságul és riasztó monumentumként egyetlen dokumentum érhető el: az Alaptörvény hatályos és módosulásait korrektúrajelekkel láthatóvá tett szövege. Ez a szöveg, az így feltáruló rétegeivel, az azt létrehozó rendszernek magának tart tükröt.
Budapest, 2013. április 2.
