Magyarország Alaptörvényének folyamatban lévő újabb módosítása elfogadása esetén végső csapást jelent a magyarországi alkotmányosságra.
I. Az Alaptörvény legitimitását, alkotmányként való elismerhetőségét – egyoldalú elfogadása, illetve a szabadság és egyenlőség eszméjét sértő rendelkezései miatt – már eddig is sokan megkérdőjelezték. Ha a benyújtott Alaptörvény-módosítást a kormánytöbbség megszavazza, azzal végképp és visszafordíthatatlanul megfosztja az Alaptörvényt azoktól a jellemzőktől, amelyek alapján egy jogszabályra alkotmányként lehet tekinteni. Valamely jogi dokumentumnak ugyanis nem elnevezése kölcsönöz alkotmányi/alaptörvényi minőséget, hanem funkciójához igazodó tartalma, kikényszeríthetősége és stabilitása. Ha a módosítás megtörténik, Magyarország Alaptörvénye e fogalmi elemek egyike szerint sem fog alkotmánynak minősülni.
a) Tartalmát tekintve az Alaptörvény – az alkotmányok általános funkciójával ellentétben – eddig sem szorítkozott az alapvető jogokat érvényre juttató és a közhatalom-gyakorlást keretek közé szorító szabályokra. A tervezett módosítás ebben még tovább megy: a kormányzat politikai akaratának megálljt parancsoló alapjogi rendelkezéseket számos kivételszabállyal egészíti ki. Ennek következtében az Alaptörvény ahelyett, hogy korlátok között tartaná a kormányzatot, rendelkezéseiben inkább alkotmányosan legitimálja annak alapjogsértő cselekvéseit. Az Alaptörvény szövege így paradox módon nem a polgár jogainak, hanem az egyes jogkorlátozó kormányzati cselekvéseknek biztosít alkotmányos védelmet.
b) A módosítás újabb támadást intéz az Alaptörvény rendelkezéseinek kikényszerítéséért, az alkotmányosság védelméért felelős intézmények ellen: egyrészről tovább szűkíti az Alkotmánybíróságnak a közpénzekkel összefüggő törvények alkotmányossági felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét, másrészről az Alaptörvény értelmezése során megtiltja mindenki, így az Alkotmánybíróság és a bíróságok számára is a hivatkozást Alkotmánybíróság precedens-jellegű döntéseire. Az Alaptörvény módosítása ezzel formálisan megszüntetné az alkotmányjogi kontinuitást az 1989/90 és 2011 közötti alkotmányfejlődés időszakával, és eltörölne minden olyan alkotmányossági követelményt, amelyet az Alkotmánybíróság az alkotmányos átalakulást megtestesítő 1989. évi alkotmányra alapított.
c) Bár az Alaptörvényt is az állandóság deklarált szándékával írták megalkotói, a kilátásba helyezett módosítással a kormányzat a szó szoros értelmében vett aktuálpolitikai alkotmányozást vinne végbe. A kormánytöbbség az Alaptörvényben készül felszámolni azokat a korlátokat, amelyek az elmúlt időszakban – legalábbis formailag – korlátozták vagy a közeljövőben feltehetően korlátoznák akarata megvalósításában. Az Alkotmánybíróság által az Alaptörvény hatálybalépése óta megállapított Alaptörvény-ellenességeket a módosítás úgy orvosolja, hogy az Alaptörvény-ellenes alapjog-korlátozó szabályokat magába az Alaptörvénybe iktatja. A módosítás reflektál a jelenlegi alkotmányossági vitákra is, amennyiben az alkotmányellenes-gyanús, ám az Alkotmánybíróság által még nem megítélt szabályokat is az Alaptörvénybe helyezi.
A tervezett módosítás arról is gondoskodna, hogy az Alaptörvény a későbbiekben is bármikor átírható legyen az éppen aktuális politikai igényeknek megfelelően. A kormányzat a későbbi esetleges alkotmánymódosítási igényeinek úgy ágyaz meg, hogy kizárja, hogy az Alkotmánybíróság a jövőben tartalmi alkotmányossági kontroll alá vonja az Alaptörvény a mostanihoz hasonló, aktuálpolitikai érdekeket szolgáló módosításait. Ezzel lényegében a jelenlegi kormánytöbbség bármely intézkedését Alaptörvény-konformmá teheti, úgy, hogy pillanatnyi érdekéhez igazítja az Alaptörvényt.
II. A tervezett módosítás szinte valamennyi szakaszában az alkotmányosság tartalmi követelményei, vagy a közelmúltban született alkotmánybírósági határozatok szerint az alkotmánnyal ellentétes rendelkezéseket emelne az Alaptörvénybe.
1. cikk: Az Alaptörvény eddig nem korlátozta a család fogalmát a házasságra és a szülő-gyermek viszonyra, a magánélet e lényegi kérdésében való döntéshozatalt a polgárokra bízta. Ezt az értelmezést az Alkotmánybíróság is megerősítette. A módosítás után viszont már csak az ilyen családok számíthatnak alkotmányos védelemre. Az Alaptörvény így maga különböztet majd meg hátrányosan emberi kapcsolatokat, következésképpen az Alaptörvény családfogalmán alapuló korlátozások törvénybe foglalásával okozott hátrányos megkülönböztetés már nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
2. cikk: Az Alaptörvény eddig nem foglalkozott a köztársasági elnöknek az Alaptörvény-módosításával összefüggésben gyakorolt alkotmányossági vétójogával. A módosítás nyomán Alaptörvény-módosítás alkotmányossági felülvizsgálatát csak eljárási szabályok megsértése miatt kezdeményezheti az államfő, tartalmi kifogást az alkotmányossági vétója keretében a továbbiakban nem tehet.
3. cikk: Az Alaptörvény eddig is sajátos történelemszemléletet tükrözött, azonban eddig nem minősített történelmi korszakokat, eseményeket és szereplőket úgy, hogy annak egyúttal konkrét jogi következményei is legyenek. A módosítás nyomán az Alaptörvény Magyarország legújabbkori történelmét minősíti, és erre való tekintettel olyan kézzelfogható jogkorlátozási lehetőségek előtt nyitja meg az utat, mint például a nyugdíjmegvonás, a személyes adatok nyilvánossága és bűncselekmények elévülésének kizárása. Azt ugyanakkor kifejezetten megtiltja, hogy az államszocializmus miatt jogsérelmet szenvedettek új kárpótlási igénnyel lépjenek fel. A jogkorlátozások alkotmányos lehetőségét a tervezett módosítás tágra nyitja, a történelmi események megítélését pedig, ami a jogkorlátozás alapjául szolgál, nem a történészek végzik, hanem maga az Alaptörvény megalkotói.
4. cikk: Az Alaptörvény szerint eddig mind az egyéni, mind a közösségi vallásgyakorlás szabad volt, ennek megfelelően az egyházalapítás joga is szabadságjogként biztosíttatott. A módosítás alaptörvényi szinten rögzítené, hogy az egyházzá válás a politikai hatalom mérlegelésétől függ, az egyházalapítók csak a kétharmados parlamenti többség támogatásával alapíthatnak egyházat. Az egyházalapítás joga így már az Alaptörvény szerint sem szabadságjog. A szabályozás a már megszerzett egyházi jogállástól is megfosztott számos vallási közösséget.
5. cikk: Eddig a választási kampány idején a politikai beszéd lehetőségei a kampányidőszakon kívüli időszakokhoz képest is szélesebbek voltak. Nemrégiben az Alkotmánybíróság Alaptörvény-ellenesnek talált olyan törvényi szabályokat, amely a politikai hirdetések közzétételét a kampányidőszakban korlátozta. A tervezett módosítás lényege, hogy a választásokon magukat megmérettetőknek a korábbiaknál kevesebb lehetőségük legyen arra, hogy üzeneteiket a választópolgárokhoz eljuttassák.
Mindeddig a véleménynyilvánítás szabadsága magas szintű alkotmányos védelmet élvezett, amelynek alapvetően az egyének jogai szabtak határokat. A módosítás lényege, hogy egyes önkényesen kiválasztott (nem feltétlenül kisebbségi, hanem akár éppen többségi) csoportok méltóságát sértő megnyilvánulásokkal (akár éppen a hazafias, de a nemzetet ostorozó költemények szerzőivel) szemben jogi eszközökkel is fel lehet lépni.
6. cikk: Az Alaptörvény eddig biztosította az egyetemek autonómiáját. A módosítás lényege, hogy gazdasági kérdésekben az autonómia teljesen megszűnik, az egyetemek e tekintetben a kormány felügyelete alá kerülnek.
7. cikk: Az Alaptörvény eddig biztosította a felsőoktatáshoz való jogot, amit az állam anyagilag támogatott. A módosítás után az Alaptörvény a szegényebb anyagi hátterű családok gyermekei számára ezt csak akkor biztosítja, ha vállalják a hazai kényszerfoglalkoztatás (röghöz kötés) következményeit.
8. cikk: Az Alaptörvény eddig garantálta az emberi méltóságot. A módosítás nyomán azok a kiszolgáltatott személyek, akiknek nincs máshol lakniuk, mint az utcán, e helyzetük miatt büntethetővé válnak. Tényleges büntetésükre az Alaptörvény maga ad felhatalmazást. Mindeközben a módosítás értelmében az államnak államcélként csak törekednie kell arra, hogy a hajléktalanoknak szállást biztosítson, jogi értelemben vett kötelezettsége erre nincs. A közterületen „életvitelszerű tartózkodást” büntető jogszabályokat egyébként nemrég az Alkotmánybíróság Alaptörvény-ellenesnek találta.
9. cikk: Mostanáig az Alaptörvény nem korlátozta a nemzetiségként való elismerést. A módosítás alapján az Alaptörvény szerint az elismerés meghatározott idejű honossághoz és létszámhoz lesz köthető.
10. cikk: Az Alaptörvény szerint eddig az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végezték, e tekintetben nem voltak utasíthatók, munkájukat – a szabad mandátum elve alapján – kizárólag az alkotmányos jogszabályok korlátozhatták. A módosítás után a pártpolitikus házelnök is rendszabályozhatja őket, rendészeti és fegyelmi jogkört gyakorol, amiben egy új fegyveres szervezet is a segítségére lesz, és ezt a jogát az Alaptörvény garantálja.
12. cikk: Az Alaptörvény eddig nem korlátozta az Alkotmánybíróságot abban, hogy az Alaptörvénynek azaz alkotmányosságot durván sértő módosításait megvizsgálja. Ezt a jogát megszüntetné a módosítás, így a jövőben bármilyen alapjogsértés az Alaptörvénybe írható, köztük olyanok is, amelyek akár ellentétesek a nemzetközi joggal is. Az Alkotmánybíróság ennélfogva – ha a kormánytöbbség alkotmányozó többséggel rendelkezik – feleslegessé válik.
13. cikk: Az Alaptörvény eddig nem foglalkozott a bíróságok igazgatásának szervezeti kérdéseivel. A módosítás az Alaptörvény szintjére emeli a Velencei Bizottság szerint is kifogásolt központosított igazgatási modell legalapvetőbb szabályait, az igazgatás feladatait az Országos Bírósági Hivatal végzi majd az Alaptörvény szerint is, miközben a bírói önkormányzati szervek csak közreműködnek a bíróságok igazgatásában.
14. cikk: Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a törvényes, független és pártatlan bírósághoz, valamint a fair eljáráshoz. A módosítás nyomán az Alaptörvény szerint is lesz lehetőség arra, hogy a bírósági igazgatás csúcsszerve egyes ügyeket elvonjon a törvény szerint illetékes bíróságtól, az eljárásra egy másik bíróságot jelöljön ki.
15. cikk: Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a törvényes, független és pártatlan bírósághoz, valamint a fair eljáráshoz. A módosítás nyomán az Alaptörvény szerint is lesz lehetőség arra, hogy legfőbb ügyész egyes ügyeket elvonjon a törvény szerint illetékes bíróságtól, az eljárásra egy másik bíróság előtti vádemelésre adjon utasítást.
17. cikk: Az Alaptörvény eddig is – elfogadhatatlan módon – korlátozta az Alkotmánybíróság hatáskörét a közpénzügyekkel összefüggő törvények alkotmányosságának vizsgálatára, mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja. A módosítás a hatáskör-korlátozást kiterjesztené, amennyiben a magas államadósság idején hatályba lépett törvények alkotmányossága akkor sem lesz vizsgálható, ha az államadósság a teljes hazai össztermék felét már nem haladja meg.
A módosítás ugyancsak kötelezővé tenné adó kivetését arra az esetre, ha az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, és akár az Alkotmánybíróság, akár az Európai Unió Bírósága, vagy bármely más bíróság, illetve jogalkalmazó szerv az államot olyan fizetési kötelezettségben marasztalja, amit a központi költségvetésben nem terveztek.
Azt, hogy hogyan kell számítani a teljes hazai összterméket, vagyis azt, hogy mikor szűnik meg az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása,ebben a tekintetben, az Alaptörvény továbbra sem határozza meg.
19. cikk: Az Alkotmánybíróság a szabadságjogok, a hatalommegosztás elvei tekintetében és minden olyan esetben, amelyben az Alaptörvény rendelkezése érdemben nem tér el a megelőző köztársasági alkotmány megfelelő rendelkezésétől, épített korábbi gyakorlatára mint precedensekre, és ezt az egyik legújabb, 2012-es határozatában elvi éllel is lefektette. Idézzük: „Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak (…), értelemszerűen irányadók az Alaptörvényt értelmező alkotmánybírósági döntésekben is. Ez azonban nem jelenti az előző Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtettek vizsgálódás nélküli, mechanikus átvételét, hanem az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván.” Ezzel szemben a módosítás az Alaptörvény mondaná ki, hogy a hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozat és annak indokolása az Alaptörvény értelmezése során nem vehető figyelembe.
22. cikk. Az Alaptörvény alapján eddig rokkantság esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra volt jogosult. Annak érdekében, hogy a rokkantnyugdíjazás megváltoztatása Alaptörvény-ellenességének megállapítását elkerüljék, a jövőben a rokkantak helyett csak a fogyatékosoknak biztosítaná ezt a jogot az Alaptörvény.
