Az akkori Magyarország szabadelvű intellektuális és politikai vezetői, Mikszáth Kálmántól Tisza Kálmánig, féltve hazánk külföldi hírét is, megdöbbenten álltak a lehetetlen, az akkori modern törvényalkotó Magyarország önképével összeegyezhetetlen tömeghisztériát okozó vádak előtt. Kozma Sándor királyi főügyész mindent megtett azért, hogy a tömegpszichózis közepette is fair legyen az eljárás. Nagyjából az lett. Főleg mert nagyszerű védője lett a vádlottaknak. A 48-as hagyományt képviselő Eötvös Károly nem csak az igazságot védte meg, hanem hazája becsületét is.
Az Eötvös Károly Intézet szerint ilyen esetben ne a jogrendszertől, különösen ne a büntető jogalkalmazástól várjunk megfelelő feleletet erre a szégyenre. És az alkotmányosság nevében, amíg csak beszélnek, ne büntetést követeljünk az ezer éves babonák szerencsétlen foglyainak.
Azon kellene elgondolkodnunk inkább, Eötvös Károly szellemét is ideidézve, miként történhet meg ilyesmi az Országházban, és mit tehetünk ellene. Az önvizsgálat részeként számba vehetjük azt is, nem is csak Európában, a világ hány törvényhozásában eshet meg ma hasonló eset. Vannak történések, amik egyszerűen bizonyos helyeken nem történhetnek meg. Mert lehetetlen volna.
Eötvös szomorúan látta, hogyan veszíti el fejét a sokaság. Így látta: „A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szívét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés. A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. Ahol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, ama szenvedélyeket táplálják, sőt fokozzák is. Akadnak gyakran politikai pártok is, kik a sorstól haszonbérbe veszik a tömegek szenvedélyét.”
Mi lenne, ha százharminc év múltán a magyar politika elővenné régen látott, józanabb eszét. Ha kimondhatnánk, már nem érvényesek Eötvös Károly keserű tapasztalatok szülte szép szavai:
„Csodálatos állat a mívelt nemzetek törvényhozása! A tulok nem gyönyörködik a virágban s nem óvja azt, hanem vagy eltapossa vagy fölfalja. Mint a törvényhozások a személyes szabadságot.”
Budapest, 2012. április 6.
Majtényi László
elnök
