Ezzel a minősítéssel szemben számos tartalmi érvet tudnánk felhozni – különösen annak fényében, hogy a magyar kormányzat a médiatörvény európai vitája kapcsán nem is olyan régen juttatott el hiányos fordítást az Európai Bizottságnak, illetve hogy az Ön reakciója csak a fordítás minőségével foglalkozik, és egyáltalán nem tér ki a három civil szervezetnek a „Vitairat” – magyar nyelven is – félrevezető állításaival kapcsolatos kritikájára.
Célunk azonban nem ez, hiszen mi elmondtuk a kifogásainkat, Ön közzétette az ellenérveit, mindenki eldöntheti, melyek tűnnek meggyőzőbbnek a számára. Levelünkkel egyetlen, de annál fontosabb szempontra szeretnénk felhívni a figyelmét: az időhiány, a gyors munka kényszere, amivel Ön menteni próbálja a kihagyásokat és tévedéseket, nem más, mint az alkotmányozási folyamat egyik legsúlyosabb hibája.
Az Ön blogbejegyzésének címe „Az Alaptörvény-tervezet nem hivatalos fordítása négy nap rekordidő alatt készült el!”. Álláspontjában kiemeli: „Az Európai Parlament komoly intézmény, mégis amikor egy sürgős fordításnak el kell készülnie, annak valódi áldozata az angol nyelvhelyesség lesz. [...] Márpedig az Alaptörvény esetében a gyorsaság mindennél fontosabb volt […]”. De miért is kellett ennek a fordításnak sürgősen elkészülnie? Miért kellett a meghallgatást ilyen gyorsan összehívni? Miért állt elő olyan helyzet, amelyben a gyorsaság mindennél (még a megértéshez – a bejegyzésében foglaltakkal ellentétben – nélkülözhetetlen pontosságnál is) fontosabb volt?
A válasz egyszerű: azért, mert az alkotmányozáshoz szükséges számú mandátummal rendelkező és Ön által is képviselt politikai erő néhány nap alatt kívánja letudni a magyar politikai közösség legalapvetőbb dokumentumának megvitatását és elfogadását.
Ha Önök külső körülmények miatt kerültek volna abba a helyzetbe, hogy négy nap alatt kell elkészíteni egy bonyolult jogi szöveg fordítását, minden bizonnyal nagyobb megértéssel találkoznának. Ám senki nem kényszerítette a kormánypárti képviselőket arra, hogy nettó kilencnapos időkeretben kodifikálják az alaptörvényt. És – a követhetetlen tempójú alkotmányozáson kívül – semmi nem kényszerítette Önt arra, hogy olyan időpontban szervezzen meghallgatást az Európai Parlamentben az új magyar alaptörvény tervezetéről, amikorra nem tud gondoskodni annak megfelelő színvonalú fordításáról.
Az alkotmányozás sebessége feletti aggodalom nem pusztán parányi magyar civil szervezetek „hisztériája”. Az Európa Tanács Velencei Bizottságának hivatalos véleménye – amelyet a magyar kormány felkérésére készített el – a civilek aggályaival tökéletesen egybecseng, amikor rögzíti: „[…] az átláthatóság, a nyitottság, […] a megfelelő időkeret, […] kulcsfontosságú a demokratikus alkotmányozási folyamatban. […] Kerülni kell a túl szoros időhatárokat, és az új alkotmány elfogadásának időpontját a vita előrehaladásához kell igazítani” (18-19. §§).
Az Ön EP-frakciójának vezetője, Joseph Daul úr arról biztosított bennünket, hogy mind ő, mind a frakció szorosan figyelemmel kíséri az alkotmányozás folyamatát, és azt, hogy az – úgy tartalmi, mint eljárási szempontból – összhangban van-e az európai értékekkel.
A Velencei Bizottság véleménye alapján nem tűnik elhamarkodottnak az a kijelentés, hogy az alkotmányozás feszített menetrendje nem felel meg az európai értékeknek, ezért az ebből fakadó időhiány semmiképpen sem jelenthet elfogadható mentséget a fordítási problémákra.
Budapest, 2011. április 5.
Kádár András Kristóf (MHB), Dénes Balázs (TASZ), Majtényi László (EKINT)
