Pár nappal később e két szervezet az alkotmányozóhoz címzett nyílt levelet is megfogalmazott, amelyhez aláírásukkal nagyon sokan csatlakoztak. Minden egyes aláírást nagyon fontosnak tartunk, mert bizonyítják, hogy vannak még olyanok Magyarországon, akiknek fontos az alkotmányosság, és fontosak a szabadságjogok. Köszönjük az aláíróknak.
A zárószavazás előtti napokban levelünkre két országgyűlési képviselőtől érkezett válasz: Dr. Perjési Klára egyetértésének adott hangot, Dr. Bárándi Gergely az ellenkezőjének.
A parlament 2009. június 29-én végül elutasította az alkotmánymódosítási javaslatot; Hajdú László országgyűlési képviselő ezt követően osztotta meg velünk gondolatait.
Dr. Bárándy Gergellyel végül több levélváltás is történt; a vele folytatott levelezésünk az alábbiakban olvasható.
---
Dr. Bárándy Gergely részére
Tisztelt Képviselő Úr!
Az Országgyűlés, benne az Ön frakciója is a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosítására készül (T/9584. számú törvényjavaslat).
A parlamenti képviselők kétharmados többségének technikai lehetősége van arra, hogy megváltoztassa az Alkotmány szövegét, bármit beleírjon Magyarország legfontosabb jogi dokumentumába – és ezt az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja felül. Önnek lehetősége van igennel szavazni az alkotmánymódosításra, és ezzel megnyitni az utat a gyűlölködő beszéd és az emberiség elleni cselekmények tagadásának kriminalizálása előtt. Abból azonban, hogy a tervezett büntetőjogi szankció így formailag összhangba hozható az alkotmányszöveggel, nem következik, hogy ez az Alkotmány alapját jelentő értékrenddel is összhangban állna.
A tervezett módosítás mögött húzódó szándék megvalósításához, a rasszizmus, az antiszemitizmus és a gyűlölködés visszaszorításához nem visz közelebb, ha az Alkotmányban lehetőséget teremtenek a kriminalizálásra. Ez a probléma sokkal inkább társadalompolitikai eszközökkel és a bírói jogalkalmazás megváltoztatásával, illetve esetleg a jelenlegi uszítás-bűncselekmény tényleges alkalmazását szolgáló büntető törvénykönyv-pontosítással oldható meg. Bizonyos beszédek betiltása nem képes ilyen súlyos társadalmi problémákra választ adni.
A szólás szabadságát az Alkotmány biztosítja, de nem az hozza létre. Az emberi jogok létezésüket nem a parlamenti képviselőknek köszönhetik. Az Alkotmányban csupán jogi megfogalmazást nyernek a tőle függetlenül létező morális elvek, mint az emberi méltóság vagy a szabad véleménynyilvánítás.
A beszéd tartalomsemleges védelmet élvez: a szólást annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védelem illeti meg. Ezt azt jelenti, hogy a szólás – legyen az a látszólag legártatlanabb beszéd – addig védett, amíg annak hatása nem sérti mások jogát. Éppen ez alapozza meg, hogy a mások jogait valóban sértő, kódolt beszéd is büntethető legyen, hiszen nem az egyes tartalmak, hanem a beszéd által kiváltott hatás alapozhatja meg a tilalmat. Az előterjesztők az alkotmánymódosítással nem pusztán az Alkotmány szövegét akarják megváltoztatni, hanem áttörik a szólás szabadságának egyik legfontosabb elvét, a tartalomsemleges védelmet – innentől kezdve minden egyes beszéd esetén mérlegelés tárgya lehet, hogy a parlament kétharmada szerint annak tartalma még érdemes-e az Alkotmány védelmére.
Az aktuális politikai célok szolgálatában kialakított alkotmányszöveg könnyen ellentétbe kerülhet a Magyar Köztársaság alkotmányos alapjogi értékrendjével és rendszerével. A szólás szabadsága nem kizárólag az Alkotmányban foglalt mondatokat, hanem azok mögöttes tartalmát és elvi alapját is jelenti. Az Alkotmány módosítását korlátok közé szorítja, hogy az általa közvetített – de nem általa alkotott, csupán jogi normává alakított – értékekkel nem kerülhet ellentétbe. A formailag alkotmányossá tett szabályozás ezért tartalmilag sérthet alkotmányos értéket.
A köztársaság húsz éves Alkotmánya szorulhat módosításra. Az alkotmányosság fokmérője azonban, hogy a módosítást aktuálpolitikai szándékok motiválják-e, vagy pedig megelőzi azt a nyilvánosság előtt zajló érdemi, szakmai vita, a pro és kontra érvek valódi megmérettetése, amiből kiderül, hogy az Alkotmány módosítására valóban szükség van-e.
Mindezek alapján arra kérjük Önt, hogy addig ne döntsön az Alkotmány sorsáról, amíg hosszabb, az érzelmi, aktuálpolitikai érvek helyett a szakmai megfontolásoknak is teret engedő vitában nem kristályosodtak ki az érvek. Kérjük Önt, hogy az Alkotmány módosítása helyett a társadalmi problémákat megoldó jogalkotásban gondolkodjon, és nemmel szavazzon az Alkotmány e módosítására.
Budapest, 2009. június 16.
Dénes Balázs
A Társaság a Szabadságjogokért elnöke
Szabó Máté Dániel
Az Eötvös Károly Intézet igazgatója
---
Szabó Máté Dániel igazgató úr részére
Eötvös Károly Intézet
Dénes Balázs elnök úr részére
Társaság a Szabadságjogokért
Tisztelt Igazgató Úr, tisztelt Elnök Úr!
Köszönettel megkaptam levelüket az Alkotmány módosításáról szóló T/9584-es számú törvényjavaslattal kapcsolatban. Erre az alábbiakat válaszolom.
Igennel fogok szavazni az Alkotmány módosítására, a holokauszttagadás és a gyalázkodás büntethetőségére, s erre fogom bíztatni minden képviselőtársam is. Legnagyobb sajnálatomra azonban valószínűleg nem lesz meg az Alkotmány módosításához szükséges kétharmados többség. Aki a javaslatot - akár szakmai meggyőződésből, akár politikai okokból - nem támogatja, nyilvánvalóan el tud számolni saját lelkiismeretével. Én tudomásul veszem, hogy Önöknek a gyalázkodás és a holokauszttagadás tekintetében, akárcsak a szólásszabadság határaival és korlátozhatóságával kapcsolatban gyökeresen más az álláspontjuk, mint az enyém.
Ahogy az Önök intézményéhez közel álló szakemberek, úgy én is, több tudományos cikket írtam e témában, s legkevésbé sincs ellenemre, hogy e lapokban - legalább a megírt tanulmányokkal azonos színvonalon - vitatkozzunk egymással. De nagyon kérem Önöket, tiszteljenek meg azzal, hogy elmélyültnek nem mondható, s önök által évek óta unos-untalan ismételt, ámde a nemzetközi, s uniós tendenciákat figyelembe véve idejétmúlt érvekkel, melyek fenntartása miatt, megjegyzem, számtalan alkalommal marasztalták el Hazánkat, a jövőben nem keresnek meg. Mert gondolom, nem kétséges az Önök számára sem, hogy ezekkel meggyőzni nem fognak tudni. Más célja pedig bizonyosan nem lehet a megkeresésüknek. Válaszom semmiképpen se tekintsék elzárkózásnak, természetesen bármikor állok rendelkezésére, egy szakmai vitára, akár nyilvánosan is. S végül, Igazgató Úr, engedjen meg még egy megjegyzést! Legutóbb, a kisebbségi ombudsman hivatalában rendezett fórumon lett volna lehetőségünk szakmai vitát folytatnunk a gyalázkodás szabályozhatóságáról. Én meghallgattam Igazgató Úr előadását, Ön azonban nem tisztelt meg azzal, hogy meghallgassa az én álláspontom. Természetesen, meggyőződésem, hogy a parlamenti pártok képviselőinek felszólalását is tartalmazó szekció megkezdése előtti távozása nem demonstratív volt, de ha a levelezésen túl komolyan gondolják a képviselőkkel való egyeztetés szükségességét, legalábbis sajnálatosnak tekinthető.
Bízva további, a köz érdekét szolgáló együttműködésünkben,
2009. június 23.
---
Dr. Bárándy Gergely
országgyűlési képviselő részére
Tisztelt Képviselő Úr!
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az általunk felvetett alkotmányjogi és társadalompolitikai érvek nem győzték meg. Levelünk célja azonban nemcsak az Alkotmány módosításának megakadályozása volt – és nyilván nem is mi akadályoztuk azt meg –, hanem egyúttal az is, hogy felhívjuk a képviselők figyelmét azokra az indokokra és érvekre, amelyek bennünket a fenti alkotmánymódosítás elutasítására késztettek, és amelyek fel sem merültek az alkotmánymódosítás vitájában.
Így elsősorban arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy az Alkotmány szövege egy meghatározott és körülhatárolható morális elveken alapuló, viszonylag állandó értékrendet tükröző normatív dokumentum. Ez az értékrend olyan koherens rendszert alkot, amelynek elemei egymással összefüggenek. Az alapjogok rendszerében a szólásszabadság egyik alapját a tartalomsemlegesség elve képezi, és ha ezt az elvet kihúzzák a szólásszabadság alól, azzal megbomlik az alapjogi szabályok mögött létező elvek rendszere, belső összhangja. Az Alkotmány nem megváltoztathatatlan jogi norma, de nem módosítható minden olyan esetben, amikor a jogalkotó társadalmi felháborodást észlel. Változtatás esetén az Alkotmány értékelveinek, illetve a belső rendszerének, kohéziójának továbbra is fenn kell maradnia.
Ezeket az érveket fogalmaztuk meg röviden az országgyűlési képviselőknek eljuttatott levelünkben, Ön ezeket az érveket unos-untalan ismételtnek és idejétmúltnak nevezi. A parlamenti képviselők felszólalásaiból és a benyújtott szövegjavaslatokból azonban számunkra az tűnt ki, hogy számos képviselő alkotmányfelfogásában az alapvető jogok az Alkotmányból erednek, azokat az alkotmányozó adja, és nem csupán elismeri és védi. Az ezzel ellentétes érvek lehet, hogy az Ön számára unalmasak, ám ismeretének és interiorizálásának jelét egyáltalán nem láttuk a vitában.
Válaszlevelében azt írja, csak az Ön tudományos cikkeivel „azonos színvonalon”, szakmai vitában hajlandó velünk részt venni, míg a mi érveinket nem elmélyültnek minősíti és hiányolja szakmai jellegüket. Erre az Eötvös Károly Intézet nevében nem kívánok annak ismertetésével válaszolni, hogy az intézet munkatársai és szakértői egyébként milyen tudományos munkát végeznek, különösen nem szeretném sommásan minősíteni az Ön elméleti munkáit. Mindazonáltal szíves figyelmébe ajánlom a Tézisek a szólásszabadság védelmében címmel az Élet és Irodalom 2009. április 24-i számában közzétett tanulmányunkat. Ebben az írásban kifejtjük, hogy a rasszizmus, az antiszemitizmus és a gyűlölködés visszaszorításának melyek az alkotmányosan támogatható eszközei. Véleményünk szerint társadalmi problémát csak társadalompolitikai úton lehetséges megoldani, így a gyűlölködés további kriminalizálása bár sokak szemében szükségszerű, de alapvetően alacsony hatásfokú megoldás. A politika aktorai akkor lesznek képesek a gyűlölködés elleni hatékony fellépésre, ha elfogadják, hogy a szélsőséges gondolatokat vallókat nem büntetőjogi eszközökkel kell megfékezni, hanem ehelyett őket marginalizálni, a politikai erőtér perifériájára kell szorítani.
A Tézisek megfogalmazására az indított bennünket, hogy tapasztalataink szerint az értelmiség szólásszabadsággal, illetve gyűlölködő beszéddel kapcsolatos vitáiban is egyre inkább demagóg érvek jelentek meg, egy-egy szólás megengedhetőségéről sokszor érzelmi alapon formálnak véleményt, a vitában éppen az adott célt szolgáló érvet előkapva, függetlenül attól, hogy az általános érvként is megállná-e a helyét. Szembesülhettünk azzal is, hogy sokan már-már minden társadalmi probléma okozójának a szólásszabadságot tartják – sokszor alapozva ezt a szólásszabadsággal kapcsolatban legendává vált különböző tévhitekre. A Tézisek megfogalmazásával éppen az volt a célunk, hogy hozzájáruljunk ezeknek a vitáknak a racionálisabb és megalapozottabb mederbe tereléséhez. Olyan álláspontot fogalmaztunk meg, amely egybefűzi a filozófiai, jogi és szociológiai érveket, megfontolásokat is, rámutatva ezek kapcsolódási pontjaira, és mindezt szándékaink szerint közérthető stílusban tettük.
Mint közpolitikai intézet, ilyen, nyilvánosság előtti szakmai vitákban veszünk részt, és ezzel kívánunk hatást gyakorolni az Országgyűlésben zajló politikai viták alakulására. Az intézet munkatársai és szakértői a tudományos minőségükben természetesen tudományos közlemények útján vitatkoznak. A tudományos vita ugyanakkor nem válthatja ki az alkotmányos intézményrendszer demokratikus működését, egy alkotmánymódosításról a parlamenti plénumon zajló vitát, és az érveknek az azt megelőző nyilvános szakmai megmérettetését. Levelünkkel pedig egyértelműen erre a vitára kívántunk hatást gyakorolni.
Válaszlevelének egy mondatában arra kér bennünket, tiszteljük meg azzal, hogy az Ön számára unalmas érveinkkel a jövőben nem keressük meg. Országgyűlési képviselői megbízatásának súlyos félreértéséről árulkodik az, ha a Magyar Köztársaság bármely polgárától, vagy bármely Magyarországon működő szervezettől ilyet kér.
Remélem, hogy együttműködésünk valóban elvezet a közérdek szolgálatához, amely meggyőződésem szerint csak az egyéni jogok és az alkotmányosság tiszteletben tartásán keresztül valósulhat meg.
Budapest, 2009. június 30.
Üdvözlettel:
Szabó Máté Dániel
az Eötvös Károly Intézet igazgatója
---
Szabó Máté Dániel részére
igazgató
Eötvös Károly Intézet
Tisztelt Igazgató Úr!
Köszönettel megkaptam válaszlevelét. Engedje meg, hogy először hadd pontosítsak valamit, melyet úgy látszik, én fogalmaztam félreérthetően. Szándékomban nem az állt, hogy megkérjem Önöket, ne keressenek meg véleményükkel, hanem annak kifejezése, hogy ezt ne a levelükben foglaltakhoz hasonló − nyilvánvalóan szubjektív értékítéletem alapján − általánosnak és meghaladottnak minősített érvek hangoztatásával tegyék. Soraim semmiképpen sem sértésnek szántam, hiszen többször is volt alkalmam megtapasztalni az Ön; és az Ön által vezetett intézmény munkatársainak felkészültségét − például azon a konferencián, amelyre előző levelemben utaltam. Megkeresésükből éppen ennek visszatükröződését hiányoltam. Kérem, felvetésem így értékelje!
Köszönettel vettem publikációjukkal kapcsolatos ajánlásukat, melyet, ha emlékezetem nem csal, fel is dolgoztam. Egyetértek azzal, hogy más a tudományos, és más a közéleti munka. De az is meggyőződésem, hogy az a helyes, ha a kettő színvonala nem áll messze egymástól. Kétségtelen, hogy ennek elvárása a jelenlegi jogalkotási folyamatban legtöbbször csupán naiv vágynak minősíthető.
Az Országgyűlés plenáris ülésén valóban nem igazán súlyos érvek ütköznek. Köszönhető ez annak, hogy időkeretben kell felszólalni, de talán még inkább annak, hogy a célközönség nem csupán az értelmiség. Hiszem, hogy az alacsony színvonalon ennek ellenére változtatni kell. Kérem, higgye el nekem, hogy az egyeztetések során nem az ottani minőségű érvek ütköznek. Példaként szeretnék utalni itt arra, hogy az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának ülésén a TASZ képviselőjének felvetéseire, előterjesztőként igyekeztem tételesen válaszolni. Én az intézetük tevékenysége és elvégzett munkájuk társadalmi értéke iránt érzett tisztelettel csupán arra szerettem volna kérni Önöket, hogy ha szakmai alapon kívánnak engem, s képviselőtársaimat meggyőzni az Önök által képviselt álláspont helyességéről, azt ne általánosságokkal tegyék, s tisztelettel ugyanezt kérem ezúttal is.
Válaszlevele, mely a TASZ elnökének meglepő stílusban megalkotott levelétől eltérően – melyben megengedhetetlen célzást tesz a Magyar Országgyűlés képviselőinek szellemi színvonalára – arról győzött meg, hogy a szólásszabadságról vallott nézeteink eltérő voltára tekintet nélkül személyeskedő, s indulatos megjegyzésektől mentesen együttműködésünk valóban elvezethet a közérdek szolgálatához, melyben én, amennyiben igénylik, mindenkor partner leszek.
2009. július 1.
Üdvözlettel:
Dr. Bárándy Gergely
---
Az Eötvös Károly Intézet a vita érdemi részét más nyilvános fórumokon kívánja folytatni; a levelezést ezzel lezártnak tekinti.
