A parlamenti képviselők kétharmados többségének technikai lehetősége van arra, hogy megváltoztassa az Alkotmány szövegét, bármit beleírjon Magyarország legfontosabb jogi dokumentumába – és ezt az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja felül. Amennyiben a képviselők kétharmada igennel szavaz az alkotmánymódosításra, ezzel megnyitja az utat a gyűlölködő beszéd, az egyes nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságát sértő beszéd, valamint az emberiség elleni cselekmények tagadásának kriminalizálása előtt. Abból azonban, hogy a tervezett büntetőjogi szankció így formailag összhangba hozható az alkotmányszöveggel, nem következik, hogy ez az Alkotmány alapját jelentő értékrenddel is összhangban állna.
A köztársaság intézményei a jelenleg rendelkezésre álló jogi eszközöket sem használják ki. A megfélemlítő masírozások, az uszító beszédek elhangzása, a meleg méltóság menetének megtámadása érdemi jogkövetkezmények nélkül maradtak. Sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság nem lép fel hatékonyan az ilyen jellegű bűncselekményekkel szemben. Erre nem az Alkotmány módosítása a megfelelő válasz. A Büntető törvénykönyv izgatási paragrafusa a hatályos Alkotmány keretei közt is pontosítható volna, segítve a következetesebb bírói jogalkalmazást. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a jogi eszközök igénybe vétele csupán segítheti, de nem helyettesíti a demokratikus pártok egyöntetű kiállását az intoleranciával szemben, valamint az intolerancia okainak kiküszöböléséhez szükséges társadalompolitikai lépéseket.
A szólás szabadságát az Alkotmány elismeri, de nem az Alkotmány hozza létre. Az emberi jogok létezésüket nem a parlamenti képviselőknek köszönhetik. Az Alkotmányban csupán jogi megfogalmazást nyernek a tőle függetlenül létező morális elvek, mint az emberi méltóság vagy a szabad véleménynyilvánítás.
A szólást érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védelem illeti meg. Ez azt jelenti, hogy a beszéd addig védett, amíg hatása nem sérti mások jogát. Ezért válik a mások jogait valóban sértő beszéd akkor is büntethetővé, ha kódolt: hiszen nem a tartalma önmagában, hanem az általa kiváltott hatás alapozhatja meg a tilalmat.
Az Országgyűlés asztalára tett alkotmánymódosítási javaslatok áttörik ezt az elvet. Innentől kezdve bármely közlés pusztán a tartalma alapján megfosztható az Alkotmány védelmétől, ha a jogalkotó vagy a jogalkalmazó úgy ítéli meg, hogy hamis, erkölcstelen, sértő vagy felháborító.
Az Alkotmány nem megváltoztathatatlan; olykor valóban szükség van a módosítására, aktuális politikai célok szolgálatában azonban nem szabad hozzányúlni. A javasolt módosítások elfogadása beláthatatlan következményekkel járhat. A szólás szabadsága az alapjogok alkotmányos rendszerébe ágyazódik. Egy-két paragrafus átgondolatlan módosítása az egész rendszert megzavarhatja. Ilyen horderejű változtatásra csak alapos társadalmi és szakmai vita után volna szabad vállalkozni.
Arra kérjük az országgyűlési képviselőket, hogy szavazzanak nemmel az Alkotmány módosítására.
Budapest, 2009. június 22.
Ámon Ada közgazdász, Árvay Orsolya újságíró, Baltay Levente ügyvéd, Bauer Tamás közgazdász, Bayer Judit médiajogász, Chronowski Nóra egyetemi oktató, Csányi Vilmos egyetemi tanár, Cserepes Anna zenész-szervező, Dénes Balázs jogvédő, Fehér Zoltán üzletvezető, Fleck Zoltán jogszociológus, Földes Ádám jogász, Fridli Judit jogvédő, Halmai Gábor egyetemi tanár, Hanák András ügyvéd, Haraszti Miklós az EBESZ médiaszabadság-képviselője, Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész, Juhász Péter kommunikációs szakember, Kis János filozófus, Kováts Virág szociológus, Körtvélyesi András rádiós műsorvezető, Lattmann Tamás nemzetközi jogász, Lőke András újságíró, Menyhárt Leó Dávid, Miklósi Gábor újságíró, Miklósi Zoltán filozófus, Mink András a Beszélő szerkesztője, Navratil Szonja kutató, P. Tóth Tamás kutató, Pelle Andrea jogvédő, Rajk László építész, Rév István történész, Révész Sándor újságíró, Sárosi Péter történész, Simon Attila tanuló, Simon Éva jogász, Somody Bernadette alkotmányjogász, Szabó Máté Dániel alkotmányjogász, Szigeti Tamás jogász, Szöllősi Erzsébet biológus, Takács István Gábor pszichológus, Tálos Lőrinc újságíró, Ungváry Rudolf iró, Vissy Beatrix jogász
A nyílt levélhez az interneten a következő személyek csatlakoztak még:
Ruzsin Annamária, Váradi András, Varga András, Margita Anita, Horváth Attila, Kövesi Ágnes, Szekfű Balázs László, Vendely Barna, Békés Bence, Badacsonyi Daniel, Izsák Dániel, Merker Dávid, Köves Dóri, Fejes László Bagyinszky Ferenc, Dávid Ferenc, Király András, Nagy Fruzsina, Gőbl Gabi, Hájos Csaba, Balla Ilona, Elek Józsa, Rácz József, Juhász Balázs, Gyöngyösi Klári, Kovács Árpád, Novák Krisztina, Hanga László, Kolos Marcell, Majtényi Márta, Nyusztay Máté, Kékesi Miklós, Rácz Misi, Nattán Judit, Farkas Niki, Somogyi Pali, Sós Katalin, Kapronczay Stefánia, Tóth Szabolcs, Kardos Tamás, Redl Viktor, Geresdi Zsolt, Koncz Orsolya, Kovács Andrea, Sánta Szabolcs Miklós, Popele Róbert, Tóth Szabolcs, Károlyi Laszló, Gerebecz Nándor, Debreceni Krisztina, Varga Szabolcs, Polgár Andrea, Hideg Gergely, Garai Péter, Márkus Anikó, Dojcsák Dalma, Varga Tamás, Soós Zoltán, Bader Csilla, Tomasovics Attila, Kozma Veronika, Nagy Balázs, Holics Tamás, Tóth Pál, Feró Dalma, Hevesi Nándor, Falus Dániel, Merit Ulvik, Székely Áron, Both Ágnes, Balázs Anikó, Makra Dániel, Kádar Tibor, Dávid Ferenc, Kovács Árpád, Halmops Ádám, Petri Gábor, Máj Tamás, Fülöp Gábor, Varga Máté, Fekete Norbert, Vasvári Zoltán, Vigh István, Pásztor Dávid, Horváth Ákos, Manninger Ádám, Faludi Péter, Lukács Bence, Reiner Roland, Biró Jenő Bálint, Kiss Ákos, Tóth Ákos Károly, Margita Anita, Bársony Viktória, Fodor János, Németh István, Kovács László,Hell István, Pásztor Emese, Deák Sándor, Dobos Balázs, Szabó István, Büki Péter, Dr. Huszák Gábor, Gohér Attila, Szentpéteri Róbert, Vödrös Emese, Orosz Szilárd, Salakta Ernő, Lipcsei Lóránt, Barna Simon, Jobbágy István, Kemény Péter, Szabó Sándor, Francsics Lili
Kapcsolódó link.
