* * *
Magyarország olyan parlamentáris köztársaság, ahol minden hatalom a népé, amely e hatalmat választott képviselői útján, illetve közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik formája az országos népszavazás. Az intézmény tartalmát szerencsétlenül értelmező alkotmánybírósági határozatok, átgondolatlanul megalkotott alkotmányi szabályok, rossz népszavazási törvény, komoly és komolytalan népszavazási kezdeményezések tömege, ezek nyomán ellentmondásos és sokszor következetlen OVB- és alkotmánybírósági gyakorlat jellemzi a közvetlen hatalomgyakorlás e fontos eszközét. Álláspontunk szerint a helyzet olyan, hogy javítani rajta már nem lehet: új népszavazás-koncepcióra van szükség, ezért itt az ideje, hogy újragondoljuk a népszavazás intézményét, töltsük ki újra tartalommal az Alkotmány azon rendelkezését, amely szerint a hatalom közvetlenül is gyakorolható.
Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint ehhez legelőször az szükséges, hogy belássuk: az országos népszavazás alkotmányi szabályai is rosszak, a hibák nem orvosolhatók az alacsonyabb jogforrási szinten megalkotott szabályok finomhangolásával. Ki kell mondani, hogy az Alkotmánynak a népszavazás kezdeményezésére, tárgyköreire és jogkövetkezményeire vonatkozó szakaszai nem illeszkednek az Alkotmány által létrehozott parlamentarizmus rendszerébe, amelyben a végrehajtó hatalom közvetlenül a parlamentnek felel, és nem az állandóan változó akaratú népnek.
Új alkotmányi szabályok megalkotására van szükség. Ehhez pedig – a jelenlegi szabályok alkalmatlanságának belátásán túl – az kell, hogy döntést hozzunk arról, mi legyen az országos népszavazás funkciója. A lehetséges funkcióknál elsősorban a parlamentarizmus által meghatározott keretekre kell tekintettel lenni, azzal össze nem férő népszavazási rendszert nem szabad még egyszer megalkotni. El kell döntenünk, akarunk-e országos népszavazást a jövőben, és ha igen, akkor milyen népszavazások legyenek azok. Össze kell hangolni, ki kell egyensúlyozni a népszavazási tárgykörök, a lehetséges kezdeményezők meghatározását, valamint az eredményes népszavazás jogi következményét. Az alkotmányozó választhatja azt az utat, hogy csak a megerősítő népszavazásoknak lehet helye, amely esetében az eredményes népszavazás egy jogszabály érvényességének feltétele, de létre lehet hozni a kifejezetten egy jogszabály érvényességét megszüntető népszavazást is. Dönthetünk úgy is, hogy – a jelenleginél mindenképpen átgondoltabb kivételekkel – az Országgyűlés hatáskörébe tartozó bármilyen eldöntendő kérdésben lehet továbbra is népszavazást tartani. Állást kell foglalnunk abban a kérdésben, hogy megengedhető-e a parlamentáris rendszerünkben az állampolgári kezdeményezésre induló népszavazás, és ha igen, akkor milyen tárgykörökben. Ha állampolgárok kezdeményezésére is indulhat a népszavazás, akkor nagyon szűkre kell szabni a lehetséges tárgyköreit, például úgy, hogy az csak népi vétóként működhessen. Újra kell gondolnunk az eredményes népszavazás jogi következményeit is, nem helyes az, hogy a kinyilvánított népakarat végrehajtásának módja további értelmezéstől függ.
Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint az alkotmányozónak a parlamentáris keretekre való tekintettel vagy valamely konkrét normaszöveg érvényességét érintő, vagy pedig nem állampolgári kezdeményezésre induló, de mindenképpen automatikusan beálló jogi következményekkel bíró, tehát további országgyűlési aktust nem igénylő népszavazásban kellene gondolkodnia.
Az új alkotmányi szabályok teljesen új értelmezést igényelnek, ezért el kell fogadnunk, hogy minden korábbi jogalkalmazói értelmezést, OVB- és alkotmánybírósági gyakorlatot hatálytalanítanak.
Mindez persze a közös gondolkodáson túl politikai konszenzust is igényel. Azt minden politikai erő könnyen beláthatja – akár kormányzati, akár ellenzéki pozícióból –, hogy a népszavazás a jelenlegi formájában nemcsak a hatékony kormányzásra veszélyes, hanem ha ezt az intézményt elsősorban valamely politikai erő legitimációja létének vagy nemlétének a demonstrálására használják, akkor az a demokratikus intézményrendszer devalválódásával jár együtt, ami senkinek sem lehet érdeke.
Budapest, 2008. április 15.
Eötvös Károly Intézet
