Az akciót kezdeményező kormányok érvelésében kulcsfontosságú szerepet töltött be az iraki rezsim birtokában lévő tömegpusztító fegyverek által képviselt közvetlen biztonsági fenyegetés. Az erre vonatkozó hírszerzési és fegyverzetellenőri információk már a háború megindulása előtt is közismerten vitatottak voltak. A nagyobb hadműveletek befejezése óta eltelt bő fél év során pedig a koalíciós erők mintegy ezerötszáz ellenőre nem talált elégséges bizonyítékot arra, hogy a megdöntött iraki rendszer rendelkezett volna tömegpusztító fegyverekkel. Az alábbi elemzés azt foglalja össze, hogy az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó állítás miként jelent meg a magyar kormány (elsősorban a miniszterelnök és a külügyminiszter) nyilatkozataiban és interjúiban, hogy a háború óta eltelt időben történt-e bármiféle utalás a fegyverek megtalálásának kudarcára, illetve hogy az ellenzék és a sajtó miképp kérte számon a kormányon az ilyen fenyegetésre vonatkozó állításokat. Az ellenzék esetében a felmérés a hagyományos parlamenti beszámoltatási formákra szorítkozik.
Az iraki konfliktus 2002. őszén került a magyar politika látóterébe. Adataink szerint a tömegpusztító fegyverek problémáját a magyar miniszterelnök nyilvánosan először a 2002. november végi prágai NATO-csúcstalálkozót követő 21.-i sajtóértekezleten vetette fel. A kérdésfelvetésre Bush amerikai elnök támogatást kérő levele adott alkalmat, és az iraki helyzet kapcsán Medgyessy Péter kitüntetett helyen említette meg a tömegpusztító fegyverek problémáját: "Magyarország annak tulajdonít kiemelt jelentőséget, hogy a tömegpusztító fegyverek megszüntetésének ügye megoldódjon, és ezt békés úton szeretné elérni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a békés megoldás nem valósítható meg, erre az esetre is készülni kell". Öt nappal később, november 26.-án a miniszterelnök az Országgyűlés előtt ismét egyértelműen a tömegpusztító fegyverek ügyét állította a középpontba, amikor megindokolta, szerinte miért válhat szükségessé a fegyveres beavatkozás: "nos, én egyelőre azt gondolom, hogy bízzunk abban, hogy lesz békés megoldás, ez jobb a világnak, és ez jobb Irak népének is. A tömegpusztító fegyverek fennmaradása azonban túlzottan nagy kockázat a világnak, és ezt mindannyiunknak tudni kell". Kovács László külügyminiszter először az ENSZ közgyűlése előtt elmondott 2002. szeptember 15.-i felszólalásában, majd szeptember 25.-i nyilatkozatában, később a francia külügyminiszterrel folytatott tárgyalása után (október 11.), majd az Országgyűlés angol nyelvű biztonságpolitikai szemináriumán (október 17.) beszélt az iraki helyzetről, és mindannyiszor a tömegpusztító fegyvereket jelölte meg a konfliktus legfontosabb forrásaként. Szeptember 25-i és október 17.-i nyilatkozatában azt is egyértelművé tette, hogy a tömegpusztító fegyverek okán végső soron a háborús megoldást, sőt, akár az ENSZ-felhatalmazás nélküli, egyoldalú amerikai beavatkozást is támogatná a magyar kormány: " ami egy esetleges katonai megoldást illeti, (.) adott esetben az ENSZ felhatalmazás nélküli katonai akció is jobb, mint tétlenül várni Szaddám Husszein fegyverkezésének tragikus következményeit".
Az iraki kérdés iránti magyar politikai érdeklődés a 2003-as év elején, az amerikai kormány politikájával szembeni növekvő nemzetközi tiltakozás és az ENSZ februári közgyűlése hatására élénkült meg-a közgyűlésen Colin Powell amerikai külügyminiszter ismertette azokat az információkat, amelyeket kormánya az iraki fegyverarzenál létezésére vonatkozó bizonyítéknak tekintett. Néhány nappal a közgyűlés előtt Medgyessy Péter még azt nyilatkozta egy görög lapnak, hogy "az amerikaiaknak ismertetniük kell az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban birtokukban lévő összes adatot, s abban az esetben, ha bizonyítékok kerülnek elő ilyen fegyverekről és Irak nem egyezik bele a leszerelésbe, a Biztonsági Tanácsnak újabb határozatot kell hoznia" ( Katimerini január 31.). Powell ismertetője után, február 4.-én Medgyessy az Országgyűlés előtt már "bizonyítékok"-ról beszélt, tehát valószínűsíthetően meggyőzte az a tájékoztatás, amely sok más vezetőt nem nyugtatott meg. Ezután február elején nyolc másik európai állam- és kormányfővel együtt Irak lefegyverzésére felhívó levelet közölt, amit a nemzetközi közvélemény egyértelműen az amerikai álláspont támogatásaként értelmezett. Február 11.-én a parlamentben a "Köztársaság helyzetéről" című beszédében Irak kapcsán ismét megemlítette az abból fakadó veszélyeket, ha egy diktátor tömegpusztító fegyvereket birtokol.
Az amerikai-brit támadás március 20.-i megindulása nyomán a magyar kormány ismét egyértelművé tette, hogy a katonai beavatkozást a tömegpusztító fegyverek léte igazolta. Szaddám Husszein bagdadi szobrának április 8.-i ledöntése alkalmából a miniszterelnök elmondta: "reméljük, hogy hamarosan véget ér Irakban a háború és véget ér az az idoszak, melyben a diktatórikus iraki rezsim tömegpusztító fegyverekkel fenyegethette a világot". Az akciót és a kormány álláspontját védve Kovács László április 15.-én a következőt mondta az Országgyűlésben: "az akció egyébként nem a rendszer megdöntésére irányult és indult; ha úgy tetszik, ez egy kedvező mellékhatása annak, hogy a katonai beavatkozás megakadályozta a rendszer további fegyverkezését, további tömegpusztító fegyverek előállítását és felhalmozását" (utólagos kiemelés). Szaddám Husszein bagdadi szobrának ledöntése után a miniszterelnök a következőket mondta: "r eméljük, hogy hamarosan véget ér Irakban a háború és véget ér az az időszak, melyben a diktatórikus iraki rezsim tömegpusztító fegyverekkel fenyegethette a világot".
Az idézetek alapján egyértelmű, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter az iraki tömegpusztító fegyvere k létét kész tényként tárta a magyar közvélemény elé álláspontjának alátámasztásaként. Nem vitás: aligha várható el, hogy a magyar kormány saját hírszerzési forrásokból győződjék meg ezeknek az állításoknak az igazságáról. Amellett is lehet érvelni, hogy okkal bízhatott meg az ország kiemelt katonai szövetségeseitől kapott tájékoztatásban. Ugyanakkor az is tény, hogy a brit és amerikai információkat és vélt bizonyítékokat már a háború előtt is számos kormány és nemzetközi szervezet (többek között az ENSZ és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) értékelése nyíltan kétségbe vonta, ezért a kétely nélküli elfogadás mindenképpen megkérdőjelezhető eljárás. Különösen annak fényében, hogy a tömegpusztító fegyverek létezésére vonatkozó bizonyítékok azóta sem kerültek elő. Ezért érdekes lehet, hogy az ellenzék és a sajtó milyen módon kérte számon a kormány állításait a "nagyobb hadműveletek vége" óta eltelt időben, amikor egyre valószínűbbnek látszik, hogy ez a háborús indok megalapozatlan volt.
Közismert, az ellenzéki pártok (különösen a Fidesz) ellenezték az amerikai-brit akciót támogató kormánypolitikát. Érveik azonban nem a háború hivatalos indokainak alaptalanságára, hanem a "magyar érdekek" hiányára, illetve Magyarország megnövekvő fenyegetettségére vonatkoztak. Karsai Péter MDF-es képviselő május 5.-ei országgyűlési felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy nem a célokban - a tömegpusztító fegyverek felszámolásában -, hanem a célhoz vezető útban volt nézeteltérésük a kormánnyal. Nyitrai Zsolt (Fidesz) sem kérdőjelezte meg a háborús indokok megalapozottságát. Mindössze a nemzetközi szervezetek jóváhagyása nélküli akció támogatását bírálta: "Tessenek már visszagondolni rá, hogy gyakorlatilag indult egy eufemizmussal preventívnek, más eufemizmussal megelőzőnek - hivatkozva itt terrorizmusra, hivatkozva a tömegpusztító fegyverekre, mindenre hivatkozva -, de végül is egy támadó háború, egy - tetszik nekünk a rendszerük, avagy sem - egy szuverén állam ellen anélkül, hogy erre egyetlen nemzetközi szervezet rábólintott volna (sic!)". Németh Zsolt, a Fidesz ebben a kérdésben leggyakrabban nyilatkozó képviselője sem említette országgyűlési felszólalásai során az iraki tömegpusztító fegyverek létezésével kapcsolatos kételyeket. Az országgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint egyetlen ellenzéki interpelláció, kérdés vagy azonnali kérdés sem hangzott el a parlamentben, amely a kormány hivatalos indoklásának a - mai ismereteink szerinti - megalapozatlanságát kérte volna számon. Legutóbb az iraki magyar misszió kiküldetésének meghosszabbításáról tartott, október végi országgyűlési vita adott volna alkalmat a beszámoltatásra, ám még ekkor sem merült fel ellenzéki oldalról a tömegpusztító fegyverek kérdése.
A magyar sajtó természetesen rendszeresen és részletesen beszámol az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó bizonyítékok feltárásának eddigi kudarcáról, valamint az amerikai és a brit kormányt ebben az ügyben ért bírálatokról, a titkosszolgálati források felhasználását érintő vizsgálatokról. Véleménycikkekben a kormány Irakkal kapcsolatos álláspontjának és érveinek kritikája is megjelenik. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a sajtó különböző képviselői milyen formában kérik számon a kormánytól az álláspontját megalapozó indokokat, távolról sem ilyen jó a helyzet. Az Eötvös Károly Intézet adatai szerint a vizsgált időszakban a miniszterelnök mintegy ötven interjút adott hazai és külföldi sajtószerveknek, és a magyar kormány Irakkal kapcsolatos álláspontjának kérdése összesen tizenöt alkalommal merült fel, ám ebből is kilencszer a külföldi lapoknak adott nyilatkozatokban. A tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos kételyekkel ismereteink szerint mindössze két alkalommal szembesítették a kormány képviselőit. Még a háború megindulása előtt a Magyar Televízió Napkelte című műsorának február 12.-i adásában Medgyessy Péter a következőket mondta: "ő szintén szólva, bárhogyan is vélekedjünk, egy ponton túl nyilvánvalóan ki fog derülni, hogy van valódi fegyverraktár Irakban. Azt hiszem, ezt mindenki sejti. Ha meghallgatják a fegyverszakértőket, ha meghallgatják a szakembereket, mindenki azt mondja, hogy valahol van. Elrejtették." A műsorvezető kommentárja: "Csak a sejtelem nem bizonyosság." Ugyancsak a Napkeltében , de már Szaddám Husszein rezsimjének megdöntése után Kovács László arra tett utalást, hogy a tömegpusztító fegyverek keresése nem volt eredménytelen. Ezt követően a július 2.-i külügyminiszteri sajtótájékoztatón a Magyar Nemzet újságírója (Stier Gábor) rákérdezett, hogy a miniszter milyen új bizonyítékokról tud. Válaszában Kovács pontosította kijelentését: "a mi a tömegpusztító eszközöket illeti: egészen pontosan én nem azt mondtam, hogy most a háború után megtalálták a tömegpusztító eszközöket. Hanem azt mondtam: az bebizonyosodott, hogy Irak rendelkezett tömegpusztító eszközökkel."
Az intézet rendelkezésére álló adatok szerint e két eset kivételével a sajtó nem szembesítette a kormányt azzal, hogy az álláspontja alátámasztására hozott indokok - egyelőre úgy tűnik - megalapozatlanok. Természetesen ismét hangsúlyozni kell, hogy a magyar kormány nem volt kezdeményezője az iraki beavatkozásnak, és nem volt abban a helyzetben, hogy saját forrásokból győződjék meg a szövetségesek által szolgáltatott információkról. De aggodalomra ad okot, hogy az ezeket illető közismert kételyeket nemlétezőnek tekintette, miként az is, hogy az ellenzék és a sajtó egy ilyen fontos ügyben nem kérte tőle számon állításait.
