Eőtvös Károly Intézet

Az Eötvös Károly Intézet munkálkodni kíván a szolidaritás szellemén alapuló honpolgári politikai kultúra erősítésén.

MI ÍRTUK

Honunk lapjai

A bürokrácia alapegysége az irat, ami ma már rendszerint nem papiros. Közege ezer évig az elfüggönyözött, homályos tér volt, ma már elvben a kitárt ablakok, a beömlő fény. - Az Eötvös Károly Intézet kutatási beszámolója a Népszabadságban


Népszabadság, 2008. március 28.

Majtényi László, Szoboszlai Judit, Vissy Beatrix, Szigeti Tamás


Az Egyesült Államok elektronikusinformációszabadság-törvényét Bill Clinton 1996. október 2-án látta elkézjegyével. Az elnöki statement fellengzős megfogalmazásával együtt ismegfontolandó: "Hazánk a nyilvánosság és elszámoltathatóság demokratikuselvein épült fel, és az elmúlt harminc évben az információszabadság-törvénysegítette ezen elvek érvényre jutását. Most az elektronikusinformációszabadság-törvény újrakovácsolja ezt a fontos, az Egyesült Államokkormányát az amerikai néphez kötő láncszemet."


De hogy van ez nálunk?


Az Országgyűlés 2005-ben fogadta el - hosszas előkészítés után, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet javaslatait is figyelembe véve - az elektronikusinformáció-szabadságról szóló törvényt, amelynek célja az volt, hogy a közfeladatot ellátó szervek elektronikus közzétételi kötelezettségeinek pontos meghatározásával hozzájáruljon az internet közcélú, magyar nyelvű tartalmainak bővüléséhez, a világháló használatának további terjedéséhez, megteremtve az adatok gyorsabb, naprakészebb, olcsóbb közzétételének módját és - nem utolsósorban - a polgárok számára az anonim információszerzést.


A törvény hatálybalépése óta eltelt már annyi idő, hogy lehessenek értékelhető tapasztalataink. Az Eötvös Károly intézet igyekezett utánajárni, hogy a közhatalmi szervek miként tesznek eleget az elektronikusinformáció-szabadsággal kapcsolatos kötelezettségeiknek (a tanulmány letölthető a www.ekint.org címről). 2007 márciusától szeptemberéig ötvenkét központi (országos illetékességgel működő) közigazgatási, illetve közfeladatot ellátó szerv, 2007 októbere és 2008 februárja között pedig húsz megyei önkormányzat és tíz megyei jogú város honlapját vizsgáltuk meg.


A vizsgálat során az intézet munkatársai az összes hivatalos honlapot gondosan végigböngészték, -vizsgálták, és ellenőrizték, hogy azokon a törvény alapján közzéteendő adatokat (az úgynevezett közzétételi listákon szereplő közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatokat) megfelelő módon nyilvánosságra hozták-e. Emellett megnéztük, hogy a kötelezően közzéteendő adatokon túl milyen egyéb, közérdeklődésre számot tartó adatokat találhat a honlapokon az érdeklődő olvasó. Vizsgáltuk a weblapokon fellelhető adatok naprakészségét, a honlapok kezelhetőségét, az adatok fellelhetőségét is. Értékeltük továbbá a honlapok idegen nyelvű részeit annak a külföldinek a helyébe képzelve magunkat, aki nem tud eléggé magyarul, de itt él, dolgozik, és intézné az ügyeit.


Azzal, hogy túlmentünk a törvényi követelmények ellenőrzésén, vállaltuk, hogy az értékelés szubjektív elemeket is tartalmazzon, hiszen a jó és a hiányos tartalom megítélésében a magunk tudása alapján döntöttünk. Mindenesetre nem a rossznak vagy gyengének talált gyakorlatot állítottuk pellengérre, sokkal inkább igyekeztünk a kiemelkedően jó példákra rámutatni, és a megszégyenítés helyett inkább segíteni próbáltuk a közzétételi gyakorlatot.


Áttetszőség, felelősség


A vizsgálat azzal a szomorú tanulsággal szolgált, hogy éppen a közigazgatás átlátható működését szolgáló adatok közzétételében a legnyomasztóbbak a hiányosságok.


Olyan adatokat, melyek működésről szólnak, ügyintézést segítenek, javuló minőségben találunk a hivatali honlapokon, ami örvendetes, ám azokat, amelyek a közigazgatás működésének ellenőrzését segítenék, amelyek alapján a közhatalmi szervek bírálhatók lennének, a hivatalok a mai napig homályban tartják. Aki ilyen adatot keres, nagyon kis esélylyel találja meg a szervek honlapjain. A gazdálkodásra, a dolgozók létszámára, a közigazgatási szervek kifizetéseire, az általuk kötött szerződésekre vagy az általuk biztosított jogosultságokra vonatkozó információk csak elvétve, hiányosan, olykor értékelhetetlen formában lelhetők fel. Hiába a több mint egyéves jogi kötelezés, ezeket nem hajlandók megfelelő módon közzétenni a közfeladatot ellátó szervek. Az üdítő kivételek között említhetjük az Állami Számvevőszéket, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Érd és Győr városok honlapjait. Ezek a honlapok egyúttal azt is bizonyítják, hogy a törvényben megfogalmazott követelmények nem teljesíthetetlenek.


Néhány megye (Fejér, Heves és Zala) honlapján a foglalkoztatottak számára, a szerv gazdálkodására és a szerv működésének ellenőrzésére vonatkozó adatok - félig jó, a törvénynek nem pontosan eleget tevő megoldásként - legalább a költségvetés részeként elérhetőek. A szervek működésének hatékonyságát tükröző adatok, úgymint a tényleges ügyszám, a felszereltség és az alkalmazottak száma alapján rendelkezésére álló kapacitás csak az Állami Számvevőszék, Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Érd városa honlapján szerepelnek úgy, ahogy a törvény előírta.


A központi állami szervek és a megyei önkormányzatok által kötött szerződésekről és az általuk nyújtott támogatásokról a honlapok csaknem háromnegyede mond valamit, de rendszerint nem a törvényben előírt módon - kivéve az említett példaértékű honlapokat; az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei mellett a Hajdú-Bihar és a Tolna megyeit dicsérhetjük, de ide sorolható Zala megye és Budapest honlapja is.


A megyei jogú városok közül csak Kecskemét és Érd honlapján találtunk az önkormányzatnál foglalkoztatottak létszámára és személyi juttatásaikra vonatkozóan pontos összesített adatokat. Ha két megyei jogú város képes volt ilyen adatokat összeállítani és közzétenni, valószínűtlen, hogy más hasonló státusú települések képtelenek lennének erre.


Az állampolgárok tájékozódását és ügyintézését leginkább segítő, a szervek feladatait, hatásköreit, alaptevékenységét meghatározó jogszabályok hatályos szövegei általában fellelhetők a honlapokon, ám a hatósági ügyekről és a közszolgáltatásokról szóló tájékoztatók esetében már nem ilyen jók a tapasztalatok. A központi szervek kevesebb mint tíz százaléka tett eleget e kötelezettségének. Ez az arány kicsit jobb a megyei jogú városoknál, honlapjaik több mint fele tájékoztat a hatósági ügyekről, de a megyei szintet nézve csak háromnak (Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Tolna) van olyan honlapja, amelyen az ilyen adatközlés kielégítő.


A törvény legfontosabb céljai közé tartozik az elektronikus kapcsolatfelvétel lehetőségének biztosítása a közhatalommal és az anonim információszerzés. A vizsgált szervek közel fele, noha ez kötelező, egyáltalán nem szabályozza a közérdekű adatok igénylésének a módját. Csodával határos, ha a felelős hivatalnokot megtaláljuk, ha a közérdekűadat-igénylés menetéről tájékozódhatunk. Nem meglepő tehát, ha az állampolgár bátortalanul használja az elektronikus felvilágosításkérés, ügyintézés eszközét, főképp ha vannak szervek (Pécs és Békés megye), amelyeknek elektronikuslevél-címét nem találtuk a honlapjukon.


Az egyes szervek alaptevékenységgel kapcsolatos vizsgálatok, ellenőrzések nyilvános megállapításai szinte sehol nem lelhetők fel, csak elvétve találtunk például utalást számvevőszéki ellenőrzésre. (Érd városa itt is dicséretet érdemel.)


Naprakészség, kezelhetőség


Nem egyszerű megállapításokat tenni a honlapokon szereplő adatok naprakészségével kapcsolatban. Nagyon sok oldalon ugyanis nem tájékoztatnak a legutóbbi frissítés dátumáról, csak a hírekből, aktuális közleményekből következtethetünk arra, hogy folyamatosan frissítik-e, karbantartják-e a honlapot. Követendő példaként említjük itt is az Állami Számvevőszék gyakorlatát. Az ÁSZ honlapján következetesen feltüntetik a közérdekű adatok frissítésének időpontját, mégpedig minden egyes megjelenített oldalon. Különösen nagy jelentősége van ennek a jogszabályok közzétételénél. Azoknak a szerveknek ugyanis, amelyek a jogszabályok teljes szövegét saját oldalaikon teszik olvashatóvá (tehát nem vezetik el a böngészőt a magyarorszag.hu oldalra), külön figyelniük kellene arra, hogy mindig hatályos jogszabályokat tartalmazzon a honlapjuk, erről pedig csak az adatfrissítés dátumának a feltüntetésével győződhet meg a látogató.


Általános tartalom


A közfeladatot ellátó szerveknek a törvény közzétételi listáin túl is kötelességük, hogy közérdekű adataikról és feladataikról általában tájékoztassák a közvéleményt. A legtöbb közigazgatási szerv honlapja a kötelezően közzéteendő adatokon túl is nyújt a szakmai vagy a laikus közönség érdeklődésére számot tartó információkat.


Az Állami Számvevőszék honlapján jól szerkesztett formában olvashatóak a tevékenységét bemutató iratok, szakmai és módszertani útmutatók, tudományos publikációk, működési irányelvek és ellenőrzési tervek. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján pedig - szinte valamennyi európai uniós pályázattal kapcsolatos adatok mellett - számos közérdeklődésre számot tartó ismeretet is megjelentetnek. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium oldalán a legfrissebb kulturális eseményekről, felsőoktatási és közoktatási kérdésekről olvashatunk.


Míg a kötelezően közzéteendő adatok esetében a helyzet lehangoló, az egyéb közérdeklődésre számot tartó információkkal kapcsolatban kutatóink éppen hogy kedvező tapasztalatokat szereztek, különösen a megyék és a városok honlapjain. A megyék és a megyei jogú városok honlapjainak történeti, kulturális, turisztikai, tájleíró oldalai rendszerint gazdagok és szépek. Szerintünk ez nem meglepő. Az üzleti érdekek is, a lakóhely szeretete is elegendő magyarázatot ad rá. A legtöbb honlap tájékoztat a város éttermeiről, szórakozóhelyeiről, az állandó és az időszakos látványosságokról is. Kiemelkedőek e téren Debrecen, Pécs és Győr városok honlapjai.


Idegen nyelvű oldalak


Több évvel az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után alapvető követelmény lenne, hogy a honlapoknak legalább a legfontosabb adatai, nem csupán az állandó, statikus adatok, hanem a honlapok működésre és a legfrissebb hírekre vonatkozó részei is megjelenjenek legalább egy idegen nyelven, a jelenlegi gyakorlatot figyelembe véve legalább angolul. A közérdekű adatokhoz való idegen nyelvű hozzáférhetőség nagyon korlátozott szinte valamennyi közigazgatási honlapon. Sok helyütt egyáltalán nem találhatunk idegen nyelvű szövegeket, de pozitív példákba is botlottunk: a Magyar Szabadalmi Hivatal és az Oktatási Minisztérium honlapján nemcsak angolul, hanem franciául és németül, a minisztérium honlapján pedig még további kelet-közép-európai nyelveken is tettek közzé adatokat. Az önkormányzatok esetében kiemelkedően gazdag a győri, a kecskeméti és a pécsi honlapok idegen nyelvű tartalma. A megyei jogú városok honlapjain az idegen nyelvű közzététel általános színvonala jobb, mint a központi szervekéin. Ez valószínűleg annak is betudható, hogy ezek a városok nagy jelentőséget tulajdonítanak a turizmusnak és a külföldi befektetőknek, ezért gazdasági szempontból is érdekükben áll, hogy a legfontosabb információkat legalább angolul és németül közöljék. Azokon a településeken, ahol kisebbségek élnek, szinte mindenütt szól a honlap kisebbségi nyelveken. A központi szervek viszont kisebbségi nyelveken egyáltalán semmit sem közölnek. Még azok a hivatalok (pl. Egyenlő Bánásmód Hatóság!) sem, melyek tevékenysége önmagában is indokolja a közzétételt kisebbségi nyelveken.


Nagyon kevés honlap készítője gondolt a vakokra és a gyengén látókra. Ebben a tekintetben viszont éppen az Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapja a pozitív példa.


Összességében


Szinte minden közigazgatási szervről elmondható, hogy a közzétett gazdálkodási adatok köre ijesztően hiányos. A törvényi szabályok ellenére sem látja a közhatalmi szervek többsége szükségesnek, hogy költségvetését, annak végrehajtását, beszámolóját és az általuk kötött szerződéseket közzétegye. A közigazgatási szervek jelentős része még értelmezni sem tudta azt a kötelezettségét, hogy a foglalkoztatottakra vonatkozó összesített adatokat, a bérkifizetési, illetve egyéb illetményadatokat közzé kell tennie. Felmerül a gyanú, hogy a törvénnyel dacolva nem is kívánták közzétenni, hogy az általuk foglalkoztatottak valójában mennyibe is kerülnek havonta és évente az adófizetőknek.


Egyetlen honlap sem felelt meg az esélyegyenlőség követelményeinek. A vakoknak és a gyengén látóknak készülő honlapverziók száma elenyésző, kevés információ érhető el kisebbségi nyelveken. Az idegen nyelvű információszolgáltatás amúgy is alacsony színvonalú. Szerintünk nem elsősorban a magyarul nem beszélők, hanem az ország esélyeit rontja, ha igazgatási rendszerünk nyelvhasználata nem képes alkalmazkodni ahhoz a tényhez, hogy az Európai Unió részei vagyunk, és az országban rajtunk kívül nem csak turisták járnak és kelnek.


Nagy előrelépésnek tartjuk ugyanakkor, hogy ma már nincs olyan fontos közhatalmi szerv vagy önkormányzati hivatal, amely ne lenne elérhető az interneten. A legtöbb szerv igyekszik weblapjának tartalmát fejleszteni, és ha nem is teljesíti adatközlési kötelezettségeit, az egyéb, közérdeklődésre számot tartó információk gazdagsága jelzi, hogy végre fontos lett a közigazgatásban a színvonalas és tartalmas honlap. Végül örvendetes, hogy miután a hiányosságokat valamennyi szervnek jeleztük, sértődés helyett több intézménytől pozitív visszajelzést kaptunk. Így például örömünkre szolgált, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal, a Nemzeti Hírközlési Hatóság és több önkormányzat is azonnal jelezte, hogy az általunk szóvá tett hibát javítják, a hiányzó adatokat feltöltik. Megnéztük: a hiányokat rendszerint valóban pótolták.


Az elektronikus információszabadságról szóló törvény hatálya2008. július 1-jétől már a helyi önkormányzatokra és az egyéb közfeladatotellátó szervekre is kiterjed, kíváncsian várjuk, javulnak-e ezzel az esélyeinkaz önkormányzatok közérdekű adatainak megismerésére. Ígérjük, tapasztalatainkról tájékoztatjuk majd az olvasót.


* * *


A kutatás eredményeit összegző tanulmányt a vizsgált közfeladatot ellátó szervezetek észrevételeivel együtt tettük közzé ezen az oldalon.