Eőtvös Károly Intézet

Az Eötvös Károly Intézet munkálkodni kíván a szolidaritás szellemén alapuló honpolgári politikai kultúra erősítésén.

EÖTVÖS KÁROLY

(1842-1916)


Eötvös Károly 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön. Apja gazdálkodó köznemes.


A pápai református kollégiumban tanult.


1863-ban lépett megyei szolgálatba.


Lapot indított, majd harminc évesen a veszprémi kerület képviselőjévé választotta. A Deák párthoz csatlakozott és a párt lapjának, a Pesti Naplónak lett vezércikkírója.


1878-ban megnyitotta Pesten ügyvédi irodáját, amely hamarosan az ország első ügyvédi irodája lett. Ekkor 48-as ellenzéki programmal újra képviselővé választották. Eötvös hírlapíróként a függetlenségi párt lapjánál, az Egyetértésnél lett vezető hírlapíró. 1881-ben a nagykőrösi mandátumot fogadta el.


1882-ben kezdődött a tiszaeszlári vérvád per. A védelem vezetését Eötvös Károly vállalta.


A függetlenségi párt ellenezte e szerepvállalását, de Mikszáth is féltette. Az 1884-es országgyűlési választások során — bár több kerületben jelölték — nem jutott mandátumhoz. Egy időre visszavonult a politikától, majd 1887-ben Nagykőrösön újra képviselővé választották.


1892-ben ismét Nagykőrös képviselője lett, Irányi Dániel halála után pedig rövid ideig a 48-as Függetlenségi Párt elnöke volt. 1910-ig — főleg független liberális képviselőként — tagja maradt az országgyűlésnek.


Élete utolsó évtizedét főként irodalmi munkássággal töltötte. 1900 őszén jelentették be összes műveinek kiadását, s a művekből 24 kötet tíz év alatt el is készült, meg is jelent.


Eötvös A nagy per című művét irodalomnak, szociográfiának vagy éppen „proto-ombudsman”-i jelentésnek is olvashatjuk, és mindezen minőségekben a legkiválóbb művek egyike.


1916. április 13-án halt meg.


(Páldy Róbert (http://www.mek.iif.hu/) nyomán.)