Jól dokumentált történet a magyar igazságszolgáltatás
adminisztratív elfoglalása: a szervezeti változtatásokkal egyidőben a bírák
kényszernyugdíjazásával, majd a semmisségi törvénnyel világos üzenetet küldött
a kormányzati hatalom: a bírói autonómia nem kompatibilis a vezér felfogásával.
Ezen a területen a hatalmi arzenál teljes valójában mutatkozik, de még nem
teljesen kész a begyűrés, éppen újabb lépések vannak napirenden.
Először olyan rendszert kellett építeni, amelyben a lényeges döntési hatáskörök megbízható személy
kezében vannak, hasonlóan az ügyészi szervezethez. Erre természetesen nem volt
megfelelő egy bírák által választott önkormányzati jellegű testület - ki
emlékszik még erre? - az OIT. Mellékesen annak vezetőjétől a Legfelsőbb Bíróság
elnökétől, aki egyben e testület vezetője is volt, meg kellett szabadulni, mert
nem saját káderük. Sőt határozottan kritikusan nyilatkozott a bírói autonómiát
ért politikai támadásokról. Baka András ugyan megnyerte aztán a strasbourgi perét, ahogy a kényszernyugdíjazásban
érintett bírák is, de egyetlen vezető sem került vissza pozíciójába. Tehát a
politikai szándék maradéktalanul teljesült. Handó Tünde, aki a miniszterelnök
személyes bizalmasa és a szűk hatalmi elithez számos szállal kapcsolódik, rövid
idő alatt megtölthette saját bizalmi embereivel a bíróságok vezető pozícióit.
Ezen a ponton strukturális értelemben megszűnt a bírói függetlenség
garanciarendszere: ezek a vezetők ugyanis egy politikai kiválasztási
mechanizmus részeként ülnek székeikben és örömmel tapsolnak a házelnök nyíltan diktatórikus igényeket megfogalmazóbeszédéhez. Lényegében
hiába volt kénytelen a Velencei Bizottság ajánlása után a törvényhozó kozmetikázni a bíróság szervezetéről szóló
törvényben az Országos Bírói Hivatal elnökének jogköreit és az Országos Bírói
Tanács ellenőrzési jogosítványait utóbbi javára, Handó immár törvényszegő módon
nevezte ki a számára kedves, ám alkalmatlan vezetőket. A választott bírói
testület ezt nem tudta megakadályozni. Mígnem a bírói kar olyan összetételű OBT-t választott, amely felvette a kesztyűt. És ekkor kapott értelmet, hogy
az eredeti politikai szándékokkal szemben a külső nyomás hatására érdemi
hatáskörei vannak e testületnek. Az OBT elkezdte gyakorolni ellenőrzési
hatáskörét és végül kénytelen volt határozatot hozni arról, hogy a Hivatal elnökének kinevezési gyakorlata törvénysértő. Ezen a ponton a NER teljes fronton beindult, mert
tűrhetetlen autonómia-jelet érzékelt. Egyszerre indult támadás a Hivatal, a
Handó által kinevezett bírósági elnökök, a kormányzati politikusok és a
partsajtó részéről az OBT és tagjai ellen. A nyomások, fenyegetések, zsarolások
hatására néhány tag lemondott, de nem annyian, hogy a testület működését
veszélyeztesse, bár Handó azóta is kétségbe vonja a kicsinálandó testület
legitimitását. Az OBT-ben hivatalból tag Kúriai elnök, aki alkotmányos
értelemben tisztátlan módon vette át a jogellenesen félretett Baka András
helyét, ezen a ponton jogértelmezésével a bírói testület mellé állt. Tavaly év végén a csonkán
maradt bírói testületet ki lehetett volna egészíteni egy pótválasztással,
amelyet a Handó által kinevezett vezetők és a Hivatal egyesült erővel és újfent
törvénytelen eszközök bevetésével obstruált.
Ne feledjük: a vezetők lecserélése csaknem teljes, azokon a
pontokon, amelyek az ítélkező bíró függetlensége és így minden állampolgár
szempontjából is lényeges, már Handó, vagyis közvetve a legfőbb vezető számára
megfelelő emberek ülnek. A Fővárosi Törvényszék bírái legutóbb nagy
szavazataránnyal nem Handó emberét, a plágiumbotrányba keveredett barátnőt,
hanem az ellenséges OBT aktív tagját Vadász Viktort tartották alkalmas
elnöknek. A NER logikájából az következik, hogy a törvény rendelkezései és a
bírák szavazatai ellenére a Hivatal nem hajlandó kinevezni mást, csak NER
kompatibilis vezetőt.
És így érkeztünk el addig a pontig, amikor Handó kevés lesz
a rendezéshez, szólni kell a főnöknek. Minden az alkotmányos intézmények
keretei között zajlik, de sem tartalmában, sem szándékaiban és különösen nem
kimenetelében nem alkotmányosan. Éppen ez a jelenleg regnáló rezsim lényege: a
formák segítségével hazudja magát jogállamnak, másként: éppen annyira jogállam,
mint bármelyik autoriter állam. Az OBH elnöke (Handó) ragaszkodva ahhoz az
értelmezéshez, hogy az OBT nem legitim az Alapvető Jogok Biztosához fordult,
hogy segítsen feloldani ezt az alkotmányos válsághelyzetet, amit persze ő maga
állított elő. Mindketten tudják, hogy erre jogosítványa az ombudsmannak nincs,
tehát az alkotmányos intézményekkel tisztán politikai-hatalmi játékot
játszanak. Az Alapvető Jogok Biztosa (Székely László) miközben jelzi
kompetenciahiányát, mégis az Alkotmánybírósághoz fordul jogértelmezésért, mert ő maga is úgy értékeli, hogy az OBT
vélt legitimációs hiánya és az ebből származó vita veszélyezteti az alkotmányosságot.
A törvény egyértelmű rendelkezése alapján az ombudsmannak Handó kezdeményezését el
kellett volna utasítania. De ő lehetőséget adott az Alkotmánybíróság nevet
viselő politikai bizottságnak, hogy az majd felszólítsa az Országgyűlést arra,
hogy rendezze az alkotmányos válsággal fenyegető helyzetet. Mire fogja
kihasználni ezt a jogalkotó? Csak az képzelhet ebbe egy olyan kimenetet, ahol a
bírói önkormányzatiság legalább a jelenlegi szinten marad, aki soha nem hallott
az Orbán-rezsimről. A politikai indoklás is kész: az újonnan felállított
hasonlóan sunyi szándékú közigazgatási különbíróságok igazgatásához lehet
idomítani a rendes bíróságokét, ott eleve már csak konzultatív szerepe van a
bírák önkormányzati szervének. Sőt erre a modellre végső soron a Velencei
Bizottság jogászi vakságban szenvedő tagjai is ímmel-ámmal (ezt hívják
alkotmányos párbeszédnek) rábólintott. Mindenki eljátssza a szerepét:
Hivatalvezető, Alapjogi Biztos, AB és Országgyűlés. Így válik a közjogi rendszer
mindennapjaiban kézzel foghatóvá az együttműködés rendszere.
Az OBT, amelyben néhány megválasztott bíró küzd a bírói függetlenség maradványaiért, kénytelen ezen a lejtős pályán játszani: baráti levelet írtak az Alkotmánybíróságnak, hogy miért kellene a jogszabálynak megfelelően elutasítaniuk az ombudsman beadványát. Küzdenek, amíg lehet.
Kép forrása: 24.hu
Támogassa Ön is az Eötvös Károly Intézetet!
Fleck Zoltán igazgató és Majtényi László elnök adománykérő levele.
Segítségüket, amelyt az alábbi számlákra küldhetnek, köszönjük!
Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Nonprofit Kft. Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11. Bank: Erste Bank, 1138 Budapest Népfürdő u. 24-26. SWIFT: GIBAHUHB
